Krisztus Király ünnepe: mi az igazság?

A római katolikus egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja, amit XI. Piusz pápa rendelt el 1925-ben. 2018. november 25-én, Krisztus Király ünnepén 11 órától ezért Böcskei László megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be a nagyváradi Székesegyházban.

Bevezetőjében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: az egyházi év utolsó vasárnapja Krisztus Királyról emlékezik meg, őt ünneplik a római katolikusok. Ilyenkor megelevenedik a virágvasárnapi jelenet, amikor az ujjongó sokasság örömmel fogadta a városba bevonuló Megváltót, és mi is a jeruzsálemi tömeghez hasonlóan ujjongva közelítjük meg a Világmindenség Urát. Ugyanakkor lelkiismeretvizsgálat is kell tartanunk az egyházi év végén, talán bűnbánatot, visszagondolva az elmúlt hónapokra. Mennyire sikerült megmaradnunk Krisztus közelében, erősítve ezáltal az egyházközséget, a közösséget, melyhez tartozunk? Milyen volt a tanúságtételünk, voltunk-e hitelesek és meggyőzőek mások szemében? Emellett ezen az ünnepen a hálára is lehetőség van azért, hogy megadatott számunkra, hogy sokféleképpen próbálhattuk élővé tenni a hitünket. Kérjük a jóságos Istent, erősítsen bennünket, és lelkesítsen továbbra is azért, hogy ezután is tudjuk folytatni a munkánkat és a tanúságtételünket, mely által bennünk és általunk egy szebb és jobb világ valósulhat meg.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Prédikációban az egyházmegye elöljárója azt emelte ki: mennyire fontos, hogy most, 2018-ban is az egyházi év megkoronázásaként tudjuk Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát kikiáltani, terjeszteni. Érezzük feladatunknak azt, hogy a mai időkben is ennek mondanivalóját közvetítsük a világnak, és a hit erejét, mint megszólító lehetőséget, egyéb kínálatok fölé emeljük egy olyan környezetben, amikor a tekintély jelentőségének súlya csökkenőben van, és ha ezt nem akarjuk, akkor esetleg a társadalom ellenségeként bélyegeznek meg bennünket. Mi azonban hisszük és valljuk Krisztus uralmát, de ahhoz, hogy ezt meg tudjuk fogalmazni, ismernünk kell az előzményeket is. Krisztus Király ünnepe egy viszonylag újkeletű liturgikus ünnep, hiszen XIII. Leó pápa 1900-ban a 20. századot Krisztus Király évszázadának nevezte, az ünnepet pedig XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ban. A gondolat viszont már Pál apostol idején megfogalmazódott, amikor az őskeresztények a megdicsőült Krisztust Urunknak szólították, amikor hittel vallották, hogy ki ő, s ezáltal kifejeződést nyert uralkodói méltósága. Az első világháború után pedig azért volt szükség arra, hogy az egyházfő rámutasson Krisztus megváltói hatalmára, mert olyan veszélyek leselkedtek az emberiség biztonságára és jólétére, mint a kommunizmus, az ateizmus és a szekularizáció. Később aztán be is bizonyosodott, mekkora nagy szükség van az építő és nemesítő eredetiség örökérvényű láttatására annak érdekében, hogy helyes irányba fejlődjön a világ, és ne húzza ki a történelem a lábunk alatti biztos talajt.

Több válasz

Elmélkedésében ezután a főpásztor a világirodalom egyik leghíresebb párbeszédét idézte, amikor Pilátus azt kérdezte Krisztustól: mi az igazság? Szerinte erre érdekes módon több válasz létezik. Az egyik irány, hogy elindulunk egymás felé, ami végső soron Krisztus Király egyik fő vonása. Pilátus képzett jogász volt, szakmai gyakorlata azt sugallta, hogy Jézus nem érdemel halált. majdnem megkedvelte őt, és talán meg szerette volna menteni a zsidók haragjától. Kihasználva a lehetőséget, Krisztus feltárja előtte a saját világa másságát. Az egyik igazság tehát az, hogy Krisztus nem ijed meg Pilátustól, nem fél, hogy beszennyezi őt, mert nem a múltja érdekli őt, hanem a jövője. Ugyanis valami újat akar kínálni neki, ahogy számunkra is, és ahogy Pilátussal viselkedett, úgy viselkedik velünk is.

Ahogy a dialógus folytatódik, egyre élesedik a kép. Pilátus nehéz helyzetbe kerül, mert ráeszmél arra, hogy Krisztus egy másfajta király, olyan, mint egy bölcs, jó, gondoskodó atya. A másik igazság tehát az, hogy Pilátus félreállhat, semleges maradhat, vagy a keresztrefeszítés eszköze lehet, ahogy mi is sokféleképpen dönthetünk. Rajtunk múlik, hogy hiszünk-e annak, akinek az országa nem evilágból való, aki mellénk áll, hogy akár az életáldozata árán is, az igazi cél, az örök boldogság felé vezessen minket. Mert az is igaz, hogy aki önmagát képes feláldozni másokért, annak ellenállhatlan a vonzása, mert valójában Ő a legfőbb igazság.

Ciucur Losonczi Antonius