Kórushangverseny Veres-Kovács Attila emlékére

Adventi kórushangversennyel emlékeztek meg vasárnap az egy éve elhunyt Veres-Kovács Attila lelkipásztorról a nagyvárad-olaszi református templomban. A kórusok fellépését megelőzően ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét.

Zsúfolásig megtelt vasárnap délután a nagyvárad-olaszi református templom, a megemlékező istentiszteleten, illetve kórushangversenyen nemcsak a gyülekezet tagjai, hanem más egyházközségekből érkezettek is részt vettek. Alapigeként a Zsoltárok 40, 1–4. versei szolgáltak, amelyben Dávid mond dicséretet és hálaadást Istennek, aki kivonta őt „a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel” lábát, megerősítette lépteit. A régmúlt időkbe vezető történet, hálaadás a ma emberének is üzen: a szomorúságból, a gyászos helyzetből új éneknek, megújulásnak kell fakadnia. Az igazi advent nemcsak egy furcsa, türelmetlen várakozás, a hívő ember a várakozáson belül is várakozik, reménységen belül is reménykedik, bizalmon belül is bizakodik. Advent öröme az, hogy nemcsak türelmetlen várakozás a mi életünk, nincs olyan mélység, amelyből Isten ne szabadítana ki, de nemcsak megszabadít, hanem megerősít, kősziklára állít minket. Várakozásunk tehát nem hiábavaló – fogalmazott a püspök. Isten új éneket ad nekünk, és ezt énekelnünk kell. Annak az embernek az éneke ez az új ének, aki tudja: nemcsak neki, de a közösségnek is van megújulása, hálát tud adni a közösségben. Az Úr nemcsak megújítja életünket, hanem mindenkinek feladatot ad, nincs előrehaladás, ha nem énekeljük ezt az új éneket. Veres-Kovács Attila szolgálatában is ez az új hang fogalmazódott meg – mutatott rá az igehirdető.

„Élete ajándék volt”

Az igehirdetést követően a gyülekezet lelkipásztora, Dénes István-Lukács esperes köszöntötte a megjelenteket, a fellépő kórusokat. Veres-Kovács Attilát hirtelen ragadta el a halál, nemcsak lelkipásztor, gyermek, férj, hanem kórustag is volt, aki mellett könnyű volt énekelni, megtalálni a hangot, átvitt értelemben is – mondta el a lelkipásztor. Helyén űr maradt, de élete ajándék volt, szolgálatában áldott lett az Isten – fogalmazott. Munkásságát nem kell különösebben ismertetni, a megtelt templom is bizonyítja azt, hogy mennyire ismerték és szerették, ezen a hétvégén pedig, december 15-én, posztumusz Magyar Örökség Díjban részesítik – hangzott el.

A kórushangversenyt a Nagyvárad-Olaszi Béczy Ernő Kórus szolgálata nyitotta meg, Jakó Sándor kántor vezénylésével három énekszámot adtak elő, köztük a Hinni taníts, Uram kezdetűt. Fellépésüket követően Meleg Vilmos színművész Wass Albert és Szemlér Ferenc erdélyi költők versét adta elő, majd a későbbiekben még hallhattuk őt.

A Csillagfény Kórus Márkus Zoltán kántor-karnagy vezetésével négy énekszámmal érkezett, köztük Gordon Young Alleluja és Kodály Rossz a Jézus kis csizmája műveivel.

[embed]]

A harmadik fellépő a Vox Pastoris lelkészkórus volt, amelyik tíz évvel ezelőtt alakult meg, Veres-Kovács Attila egyik motorjaként már a kezdeteinél ott volt, tagjaként énekelt – mondta el a kórust vezénylő Szigeti Ferenc Ernő lelkipásztor. Az adventi, karácsonyi dalokból (Jöjj népek Megváltója, Ó, jöjj le, Messiásunk, Mért késel Jézus, Szép csillag) összeállított előadásukat Berkesi Sándor Én nem tudom című művével zárták, ami – mint előzőleg elhangzott – az egy éve elhunyt lelkipásztor egyik kedvenc éneke volt.

Negyedik kórusként a Nagyváradi Kántorok kórusa lépett fel, ők Kodály Adventi énekét és Szokolay Sándor–Berkesi Sándor Magyar karácsonyát adták elő. Az ünnepi és egyben megemlékező hangversenyt összkari előadással zárták, ami ismét egy Berkesi-mű volt, mégpedig a Karácsonyi népdalrondó.

János Piroska