2019.03.01. 14:49
Zenetörténelmi adatok kerülnek nyilvánosságra
Thurzó Zoltán nagyváradi zongoraművész egy új projektbe kezdett, miután tavaly két lemezt is kiadott. Most a családi zenetörténelmi feljegyzések egy részét kívánja megosztani olvasóinkkal. Erről az új munkáról számolt be a zongoraművész a Bihari Naplónak.
Thurzó Zoltán nagyváradi zongoraművész egy új projektbe kezdett, miután tavaly két lemezt is kiadott. Most a családi zenetörténelmi feljegyzések egy részét kívánja megosztani olvasóinkkal. Erről az új munkáról számolt be a zongoraművész a Bihari Naplónak.
– A két lemeze kiadása után és a koncertek mellett most egy újabb munkába kezdett. Mi tulajdonképpen ennek a célja?
– Az újabb munka célja az, hogy napjainkban is tisztán láthassuk mindazt, ami a nagyváradi zenei élettel kapcsolatos. Szeretném azokat a nagyváradi zenetörténeti adatokat megosztani, amelyek a birtokomban vannak. Nekem úgy tűnik, hogy sokan nem ismerik Nagyvárad közel kilencszáz éves zenei múltját, és ez szerintem baj. Várad, Ady, Holnap címmel a közelmúltban jelent meg az Irodalmi Magazin VI. évfolyama. Sok más mellett egy zenei cikk is helyet kapott benne, mely rádöbbentett arra, hogy rossz úton halad Nagyvárad zenei örökségének ismerete és ismertetése. Úgy tűnik, sokan nem tudják, hogy hol, kinél kell kopogtatni, ha egy ilyen vagy hasonló téma jobban érdekli őket. A cikk olvasása közben csak arra gondoltam, hogy ennél ezerszer sokszínűbb a város zenei múltja. Bosszankodtam magamban, sajnáltam a papírt, a nyomdafestéket, no meg a nyomdászok, tördelők, szerkesztők idejét és munkáját.
– Mi motiválja arra, hogy a családi hagyományt tovább vigye, éltesse?
– A család célja Thurzó Sándor zenetörténész (Thurzó Zoltán nagyapja, szerk. megj.) munkásságától kezdődően Nagyvárad zenei életének felkutatása. Ezáltal is szeretnénk ennek rangját és szakmai tekintélyét emelni, és kitárni az érdeklődők, kutatók felé. Kevés olyan város van, amelynek több száz éves zenei múltját egy család követné nyomon, kutatási eredményeit precízen vezetné, több generáción keresztül, valamint napjainkban úgyszintén. Nagyvárad egy az ilyen városok közül. Szóval rövid és egyszerű válasz nem könnyen adható erre a kérdésre, hacsak az nem, hogy az motivál, hogy beleszülettem ebbe, és szeretem mindazt, amit nagytatám összegyűjtött. Szeretem, mert manapság is ösztönzést nyerek belőlük a munkámhoz, és mindezt a munkát együtt folytatjuk édesanyámmal, nagytatám elhunyta után. Eddig is voltak, akik ismerték mindazt, amit a család egyedüliként közel 90 év alatt összegyűjtött, de ezen emberek többsége vagy nagyon koros lett, vagy időközben elhunyt. A világ viszont sebesen halad, és frissíteni kell a dokumentációs adattárat.
Hagyaték
– Miért érzi szükségesnek, hogy az otthoni adattárat digitalizálja, megmutassa az érdeklődőknek?
– Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az eddiginél még tisztább kép rajzolódhasson ki Nagyvárad komolyzenei életéről a ma emberének. Választott vállalásomhoz két erős szálon is kötődök: a családi vonatkozásból eredő érzelmi indíttatás, és előadói hivatásom együttesen szólítottak ennek szükségszerűségére. E munkámmal elsősorban nagytatám, Thurzó Sándor zenei helytörténész és muzikológus emlékének adózom, aki közel 70 évet szentelt az életéből ennek megismerésére, felkutatására és kézzelfogható megőrzésére. Mindezt nagytatám nagy zenetudományi hagyatékából fogom ismételten kihámozni, és epizódokra lebontani. A kettős inspiráció összetartó jellege számomra különleges, harmonikus rendbe tenni az ismereteket. Hiszem, hogy a jövő nemzedékeire is ilyen hatással lesz, mint rám. A teljesség igénye nélkül kívánom bemutatni a legfontosabb zenei mérföldköveket, állomásokat, a történelmi kiváltó okokat, momentumokat, valamint intézményeket, személyeket, helyszíneket, és az adott eredményeket is ismertetni szeretném, a történelmi korokon keresztül, napjainkig bemutatva. Ahhoz, hogy mindezt érthetően, rendszerezve közölni lehessen, az itthoni forrásokat át kell világítani, jelenleg ugyanis olyan az adattár, mint egy több szobába zsúfolt kutatómúzeum.
Hagyomány és újítás
– Mi szükséges ahhoz, hogy a ma emberének érdeklődését felkeltse, ebben a rohanó, modern világban?
– Hagyományőrzés, de egyben újító szellem is szükséges. Sokat gyorsult a világ, de lépést kell tartani vele. Az emberek az egyre sokrétűbb szellemi igényeik kielégítésére törekednek, és mindezt egyre gyorsabban kívánják elérni. A nyomtatott és a digitális sajtó modern polgári társadalmunk fejlődésének is a tükre. Közel 100 cikk terjedelmében szeretnék majd publikálni a Bihari Napló hasábjain. Az egyik legfontosabb cél, hogy magyarul olvasható, szakmailag helytálló, általános áttekintést nyújtó anyag szülessen, amelyet akár izgalmas jegyzetként is forgathatnak az olvasók. Kis időeltolódással több magyarországi online zenei portál is publikálni fogja a majd itt megjelenteket, és a román nyelvű sajtó felé is nyitni szeretnék. A nagyváradi zenetörténelem mindannyiunk öröksége, ez vitathatatlan. Nincs egységes nézetünk a zenetörténelemmel, illetve annak fontosságával kapcsolatosan, én szeretnék ezen változtatni. Személyes kötődésemet tovább erősíti az a tény, hogy a családom feltárásait már doktoranduszi időszakomban tanulmányoztam, rendszereztem. Erről szintén kevesen tudnak, és arról is, hogy marketing-menedzsment mesteri diplomám is van.
– Milyen forrásokat használ még az otthoniakon kívül?
– Számomra nem szükséges kutatóközpontokba, múzeumokba menni, csupán a két szobában őrzött itthoni dokumentációs adattárban házi papucsban sétálgatni. A precíz kutatás, a reflexió és önreflexió zenei tekintetben már régen megszűnt Nagyváradon, és az általános gondolkodást sablonok és más közismert témák szajkózása váltotta fel. Ezen változtatni kell. Ha minden jól alakul, akkor az innen fakadó ismeret velem, és minden bizonnyal nélkülem is járni fogja majd a maga útját. Lesz sok referenciapont. Akit érdekel a város zenetörténelmének mélyebb megismerése, remélem, hogy minden megjelent lapszámot félre fog tenni, és online is meg fog osztani, mert a cikkek közlése után egy kiskalauzt fognak a kezükben tartani az olvasók. Akik viszont tágabb kutatásra vágynak, azok előtt nyitva áll az ajtóm.
A városunkat ismerhetik meg majd több megvilágításból, tudom, hogy a zenei kutatók is érdekesnek találják majd. Megszokott a zene témájában való kutatás, viszont az nem, hogy egyetlen család, több generáción át tette ezt és jegyezte. Bizonyára van, akiben ez a szándék kételyt fog ébreszteni. Azonban remélem, hogy ők is át fogják értékelni álláspontjukat az idő múltával, amikor kezükben tartják a legfrissebb lapszámokat.
Rais W. István