Ideológiák keresztútján

A rendszerváltás utáni román agrárpolitika nagy próbálkozásai arról szóltak, minként lehetne a szétaprózódott földbirtokot több ezer hektáras nagybirtokba szervezni az agrárország Romániában. Emlékezhetünk még a csak néhány évvel ezelőtti diszkriminatív intézkedésekre, amelyek csak a 110 haktáron felüli birtok esetében biztosítottak állami támogatást. És mindez folytatódott volna, ha nem lépünk be az EU–ba, ott ugyanis az uniós támogatás megpályázásához elengedő 1 hektár földterület. Mert nálunk — tegyük hozzá: szükségszerűen —, a még mindig téeszben gondolkodó koponyák szervezik a mezőgazdaságot, ami önmagában nem lenne gond, ha a téesz mozgalommal együtt nem mentették volna át a szociális érzéketlenséget is a cseausiszta rendszerből. Nyugaton az agrárium nem cél a meggazdagodáshoz, hanem eszköz a vidék szervezéséhez, a falusi lakosság munka– és egyéb életlehetőségeinek a megtermetéséhez. Ez a szociális szemlélet tükröződik most abban az EU által szorgalmazott törekvésben,  amely megvonná az uniós szubvenciót a Romániában például néhány ezer nagy faramtól, és a többszázezeres, néhány hektáros kisgazdaságokhoz juttatná. Az agrárium vezetői természtesen ellenszenvvel viseltetnek e törekvéssel szemben. Dacian Ciolos miniszter az elmúlt napokban továbbította a román kormány álláspontját ebben a kérdésben.

Bódi Sándor