Konferencia az Európa Parlamentben: „Szembenézés a kommunista múlttal”

Tőkés László nyitóelőadásában hangsúlyozta, hogy a kommunizmus tovább él. Noha a berlini falat ledöntötték, az láthatatlanul mégis ott magasodik Európa keleti és nyugati része között. A kommunizmus által „elaknásított” közéletet meg kell tisztítani a múlt közvetlen veszélyt jelentő „taposóaknáitól.” A hiteles történelmi megismerés önmagában még nem elegendő, ezt követnie kell a társadalom erkölcsi értékrendje helyreállításának, az erkölcsi ítélet meghozásának.

A fasizmus összeomlását a nürnbergi per követte. A kommunizmus esetében viszont elmaradt az erkölcsi, jogi és politikai igazság- és jóvátétel. „ Tisztán kell látni, hogy a német nácizmus és a szovjet kommunizmus embertelensége azonos tőről fakad és éppen ezért azonos elbírálást érdemel” – fogalmazott Tőkés László.

Christopher Beazley brit EP-képviselő kiemlete, hogy a nyugatnak nem szabad elfelejtenie a kommunizmus rémtetteit, a Gulágot. Ehhez az igazság kimondása elengedhetetlen. A felnövekvő nemzedékkel az oktatás által kell tudatosítani a diktatúra rémtetteit, s ezért cselekedni kell.

Az angol képviselőt Vytautas Landsbergis követte, aki Litvánia első szabadon választott elnökeként vezette át országát a diktatúrából a demokráciába. A kommunizmust a kannibalizmushoz hasonlította, amely „megeszi az embereket”. A román rendszerváltozásra utalva kifejtette: az új „kannibalizmus” a korrupció, Ceauşescu kommunizmusát Iliescu neokommunizmusa váltotta fel, s a titkosszolgálatok sem tűntek el nyomtalanul. Olyannak kell lennünk, mint a „kőre csepegő víz, amely cseppenként lassan felmorzsolja a diktatúra sziklájának maradványait”. Elismerését fejezte ki a konferencia megszervezéséért, és reményét fejezte ki, hogy Tőkés Lászlót rövidesen a Néppárti frakció színeiben üdvözölheti.

Tunne-Väldo Kelam, az észt rendszerváltás történelmi személyisége szintén nagyra értékelte Tőkés László kezdeményezését. Szolzsenyicint idézve elmondta: „Éljünk hazugság nélkül – mi ennek égisze alatt indítottuk az ellenállást”. Az erőszak és a hazugság elválaszthatatlanok a diktatúrák esetében. Észtországot Szovjetunió a nemzetközi jog durva sérelmével kebelezte be. A „nácizmus és a kommunizmus ikertestvérek, kéz a kézben robbantották ki a második világháborút. […] Mi lett volna, ha Magyarország segítséget kap a nyugattól 1956-ban?” – tette fel a költői kérdést. A Prágai Tavasz sorsa is másképpen alakult volna...

A nácizmusról az általánosan elfogadott nemzetközi vélemény tizenöt évvel a második világháború után alakult ki, éppen ezért a kommunizmussal sem szabad megbocsátónak lennünk bő másfél évtizeddel a rendszerváltás után. Mindkét diktatúra áldozatait azonos módon kell kezelni. Javasolta: létesüljön Európai Kutatási Központ a kommunizmus feltárása végett és Tőkés Lászlóval együtt indítványozta egy Európai Emléknap kitűzését a kommunizmus áldozatainak emlékére. Emlékeztetett arra, hogy az Európa Parlamentben hatvan képviselő támogatta aláírásával az Igazság, Igazságosság és Megbékélés munkacsoport létrehozását, az Európai Néppárt pedig 2004-ben dokumentumot fogadott el a kommunizmus elítéléséről.

Schöpflin György EP-képviselő a fasizmus és a kommunizmus századeleji tömegtámogatottságáról beszélve kifejtette: a jelenlegi baloldal gyakran úgy próbálja beállítani a radikalizmust, mintha az csak a jobboldalon létezett volna. A modern társadalmak kevésbé vannak kitéve a totalitárius ideológiáknak, ugyanis az elmaradt modernizáció teszi manipulálhatóvá az embereket. A kommunizmus mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat szintjén teljesen elhibázott volt és ellenezte a modernizációt. Az erőszakot Lenin tudatosan illesztette ideológiájába, az erőszak által uralt rendszer mindent központosítani és uralni akart. A nyugati baloldal viszont gyakran könnyű felmentésben részesítette a kommunizmust, azt mintegy a szocializmus eltorzult változataként próbálván bemutatni. A kommunizmus „ipari szintre emelte a gyilkolást, találó példa erre az Ukrajnában véghezvitt népirtás” – zárta előadását a képviselő.

A felszólalók sorát Surján László EP-képviselő nyitotta meg, aki érdekes egybeesésről szólt: „Ma van Sztálin halálának napja. Ő meghalt, de örökösei még mindig köztünk vannak.” Jellemző példa a szélsőségek együttműködésére a jelenlegi szlovák kormány, ahol a szélsőjobb együtt kormányoz az egykori kommunistákkal.

A Washingtonból érkezett kínai ellenzéki, Sen Nieh egyetemitanárfelhívtaa figyelmet arra, hogy a kommunista Kínában mind a mai napig tart a kommunista elnyomás. A múlt tragikus öröksége, hogy a kínai családok 90%-ban van valaki, akit megölt vagy meghurcolt a rendszer.

Renate Weber, romániai EP-képviselő, aki a konferencia moderátori tisztjét is betöltötte, a kollektív emlékezés szocializációs szerepét hangsúlyozva az oktatás fontosságát emelte ki. „Elég, ha a fasizmusról és a kommunizmusról szóló filmek számát összehasonlítjuk, és világosan kitűnik a kettő közötti aránytalanság”.

Erna Hennicot Schoepges luxemburgi EP-képviselő az európai integráció folyamatának kételyeit megfogalmazva tette fel a kérdést: „Vajon ez is csak egy álom? A kultúrák közötti párbeszéd nem hozhat megoldást?”.

Schöpflin György erre reagálva elmondta: a kultúrák közötti párbeszédnek alapvető feltétele, hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk, ez pedig csakis az identitás megerősítésétől függ.

Zárszavában Tőkés László támogatásáról biztosította a kommunizmussal foglalkozó frakciók közötti munkacsoport felállításának tervét. Az emigrációban élő kínai ellenzéki felszólalására utalva a Kínában sorra kerülő által rendezendő Olimpiai Játékok által nyújtott lehetőségre hívta fel a figyelmet a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése terén. Elismerően szólt a Tismăneanu- jelentésről, javasolván, hogy valamennyi volt kommunista országban egy hasonló jelentés vegye számba a diktatúra bűntetteit.

A jól sikerült értekezlet annak a közös szándéknak a kifejezésével ért véget, hogy a kommunizmus feltárásának megkésett folyamatát töretlenül tovább kell folytatni. Európai Parlamenti képviselőnk elkészítette az ebben a tárgyban idén megrendezett és tervbe vett rendezvények, valamint az idevágó tervek jegyzékét.