A forradalomnak még nincs vége…

A forradalmi emlékév Temesváron

megszervezett rendezvénysorozatának

(illetve az ennek egyik legfontosabb

állomását képező

konferencia és gálaest

meghívottjai által megfogalmazott)

elsődleges üzenete, hogy a forradalomnak

még nincs vége. A kommunizmus nem halt

meg, még mindig jelen van a

gondolkodásban és ezáltal az

emberek életében, hangzott el

többször is az

emlékrendezvények keretében. A

forradalom kitörésének

évfordulójára, december 15-re az

emlékév és az

emlékhét elérte

csúcspontját, Kolozsvár,

Nagyvárad, Arad, Brüsszel, Ljubljana,

Budapest és Debrecen után

Temesvárra, a húsz évvel

ezelőtti események

színhelyére, az első szabad

román városba érkezett.

Nehéz lenne felsorolni azon neves

meghívottak sorát, akik ebből az

alkalomból Temesvárra érkeztek,

hogy együtt ünnepeljék a

temesváriakkal a romániai

rendszerváltozást.

Konferencia és

filmvetítés

Az ünnepi konferencián, melyet

Küzdelem és építés,

Húsz éves a

rendszerváltozás címmel szerveztek

rendszerváltó politikusok, volt

állam- és kormányfők

szólaltak fel, délelőtt az Adam

Müller Guttenbrunn Központ

nagytermében, délután pedig a

Nyugati Tudományegyetem Aula Magna

termében. Jelen volt többek

között Lech Walesa

Nobel-békedíjas lengyel

ex-államfő, Markus Meckel, az egykori NDK

utolsó előtti külügyminisztere,

Emil Constantinescu korábbi román

államfő, Orbán Viktor egykori

– és vélhetően leendő

– magyar miniszterelnök, Füzes

Oszkár, Magyarország bukaresti

nagykövete, Szűrös Mátyás

volt köztársasági elnök. A

konferencia délutáni felében

elsőként levetítették

Szőczy Árpád Drakula

árnyéka című

dokumentumfilmjét, mely annak a kanadai

forgatócsoportnak a kalandos útját

eleveníti fel, mely ’89 tavaszán

leforgatta és viszontagságos

körülmények között

kijuttatta az országból a

Tőkés Lászlóval

készített híres interjút.

Közép-Európa

szövetségesei

Gheorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere

egy emlékplakettet nyújtott át a

forradalom meghatározó alakjának,

Tőkés Lászlónak. Az

ünnepi köszöntők sorát Lech

Walesa kezdte meg. A Szolidaritás szakszervezeti

mozgalom egyik alapítója

beszédében kifejtette: a kommunizmus nem

húsz évvel ezelőtt bukott meg,

hiszen már azelőtt, az 1956-os magyar

és az 1968-as cseh kommunistaellenes

megmozdulások is ezt a célt

szolgálták, és minden

ország másképp járult

hozzá a végleges bukáshoz. Ennek

ellenére a kommunizmus még ma is jelen

van. Ahhoz, hogy befejezzük a

történelem eme szegmensét egy

új generációra van

szükség. Egy olyan

generációra, mely kész a

változásra és hisz a

változásban, magyarázta az egykori

lengyel államfő. Emil Constantinescu

köszönetét fejezte ki

Tőkés Lászlónak az

események alakulásában

játszott szerepéért, illetve az

emlékév

megszervezéséért, mely

meglátása szerint egy olyan

kezdeményezés, mely visszaadja

Temesvár és a forradalom

becsületét. A kommunizmus nem halt meg:

még mindig fellelhető sokak

mentalitásában, és tetten

érhető a forradalomról terjesztett

hazugságokban, mondta a volt

államfő.

Más legyen a

jövő…

Orbán Viktor Románia és

Magyarország, illetve

Közép-Európa

sorsközösségvállalásáról

beszélt. „Húsz év fele annyi

idő, mint amennyi a diktatúra volt,

még akkor is, ha ez nem olyan volt, amilyennek

képzeltük ’89-ben. Zárjuk le

az átmenet korszakát, annak

érdekében, hogy a követekező

húsz év gyökeresen más

lehessen”. Tőkés László

a konferencián egy politikai

szándéknyilatkozatot tett

közzé, melyben azt kéri az

Európai Uniótól, mint

ötszázmillió polgár

intézményes

képviselőjétől, hogy az

Egyesült Nemzetek

Szövetségénél (ENSZ)

indítsa be a megfelelő

eljárásokat egy olyan nemzetközi

büntetőjogi rendszer

kialakításának

érdekében, mely lehetővé

tenné a kommunizmus ideje alatt elkövetett

bűnök, emberiségellenes

cselekmények törvényes

kivizsgálását és

elítélését a

nemzetközi jog normáinak megfelelően.

Tőkés László a

konferencián egy politikai

szándéknyilatkozatot tett

közzé, melyben azt kéri az

Európai Uniótól, mint

ötszázmillió polgár

intézményes

képviselőjétől, hogy az

Egyesült Nemzetek

Szövetségénél (ENSZ)

indítsa be a megfelelő

eljárásokat egy olyan nemzetközi

büntetőjogi rendszer

kialakításának

érdekében, mely lehetővé

tenné a kommunizmus ideje alatt elkövetett

bűnök, emberiségellenes

cselekmények törvényes

kivizsgálását és

elítélését a

nemzetközi jog normáinak megfelelően.