84 éves Buzánszky Jenő, a legendás Arancscsapat tagja

Az egykori kiváló focista a Független

Hírügynökségnek elmondta:

szépen telik az ünnep, rengeteg

köszöntő telefont kap a

barátaitól. "Éppen most

beszéltem az egyik felvidéki

barátommal, előtte pedig a Rajnai

Labdarúgó Szövetség elnöke

köszöntött fel. Nagyon jó

érzés, hogy ennyien gondolnak rám" -

mondta Buzánszky Jenő.

A klasszis elmondása szerint a Magyar

Labdarúgó Szövetség (MLSZ) is

felköszönti majd, de csak május

közepén, mert a hazai szövetség

két-három havonta egyszerre

köszönti az ünnepelteket. Buzánszky

Jenő azonban nem tud ott lenni az MLSZ

székházában, mert Erdélyben

lesz a Gyermekmentő Szolgálattal.

"Szerencsére jól szolgál az

egészségem, nincsen semmi

problémám. Ha megkérdezik, hogy

vagyok, azt szoktam mondani: 20 évvel ezelőtt

jobban voltam, de ha még 30-ig így leszek, le

van ejtve" - tette hozzá Buzánszky

Jenő.

Buzánszky Jenő 1925. május 4-én

született Újdombóváron. 1938-ban,

13 éves korában a Dombóvári

Vasutasban kezdett futballozni. 21 évesen

szerződött a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz,

ahonnan fél év után a Dorogi AC-hez,

majd a Dorogi Tárnához igazolt. A Dorogi

Tárna után szerződött a Dorogi

Bányászhoz, ahonnan - egyetlen vidéki

játékosként - bekerült a

legendás Aranycsapatba.

Pályafutását a Dorogi AC-ben fejezte

be, 1947 és 1960-között 274 bajnoki

mérkőzésen szerepelt.

A válogatottban 1950-ben mutatkozott be. Tagja volt

az 1952-es Helsinki olimpián aranyérmet

szerző csapatnak. Játszott az elmúlt

"Évszázad

mérkőzésén" a Wembelyben 1953.

november 25-én, amikor válogatottunk 6:3-ra

győzött a hazai pályán akkor 90

éve veretlen Anglia ellen, s tagja volt az 1954-es

berni világbajnokságon ezüstérmes

válogatottnak is. Jenő bácsi 1950

és 1956 között 48 alkalommal ölthette

magára a címeres mezt.

Visszavonulása után a Testnevelési

Főiskola szakedzői tagozatán szerzett

diplomát, és edzőként, valamint

technikai vezetőként továbbra is

labdarúgással foglalkozott. Dorogon,

Esztergomban és a

Fősped-Szállítók

csapatánál is dolgozott

szakvezetőként, sportvezetőként

pedig hat évig irányította a

Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó

Szövetség munkáját.

Később tagja lett a Magyar

Labdarúgó Szövetség

elnökségének, 1996-ban az MLSZ

alelnökének is megválasztották, s

három évig látta el ezt a feladatot.

1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság

érdemrendjével tüntették ki,

2007-ben - életútjának,

munkásságának, a magyar nemzet

érdekeinek

érvényesítéséért

végzett munkájának

elismeréseként -

Széchenyi-díjban részesült.