Vadnyugati film nincs nélküle, de itt lakik a szomszédban - mi az?

A mezei iringó szép női neve vadon termő növényt takar, amelyet nyáron érdemes gyűjteni és felhasználni.  Ősszel az elszáradt mezei iringó igazi sztárrá válik, a vadnyugati filmek hőse lesz belőle. 

Gyógyhatású „gyom”

A mezei iringó levele és virága is tüskés, így az állatok is békén hagyják, ám az embereket semmi sem tudja távol tartani a természettől. A mezei iringó gyomnak is tűnhet, ám gyökere és szára is rendelkezik gyógyhatással. A gyökérzet görcs- és nyákoldó hatással bír, a szárból pedig vizelethajtó szer is készíthető. A népi gyógyászatban fájdalomcsillapítóként is ismert növény a hatóanyagainak köszönhetően.

A mezei iringó azonban nemcsak gyógynövény, hanem ízletes alapanyag is lehet. Szára kiválóan alkalmas salátákba, de párolva akár úgy is használhatjuk, mint a rebarbarát, tehát édességek alapanyaga is lehet. Az íze nyersen hasonlít a karalábéra, de a szár érettségétől függően lehet gyengébb vagy épp erősebb az aromája.

Szél sodorja...

Elvirágzása és elszáradása után is messziről felismerhető a mezei iringó, ugyanis barnás színe lesz, az elszáradt rész elválik a földtől és mivel szinte súlytalan, a szél könnyen felkapja és elsodorja. Ha több is összeakad, akkor képesek egy nagy hatalmas bálává összeállni, ami nagyon sokaknak ismerős lehet, hiszen ez a vadnyugati filmekből jól ismert ördögszekér - írja a Mindmegette.

A mezei iringó invazív faj: a szél elsodorja az elszáradt növényt, elszórja a magjait és egyre több és több lesz belőle. Így jutott el az Egyesült Államokba is, európai kivándorlók közvetítésével, még a 19. században, és így vált akaratlanul is az amerikai préri jellegzetes növényévé, amely nélkül elképzelhetetlenek a vadnyugati filmek, a westernek.