2025.01.02. 14:45
Kultúrnemzet vagyunk (videó)
A Poétikon e heti vendége Diana Soto, magyar származású író volt. Diana Soto írót ifjúsági könyveiről, drámaírásról, valamint a Magyarország és Spanyolország közötti kulturális különbségekről kérdezte a műsorvezető, Viola Szandra.
Viola Szandra, a Poétikon műsorvezetője
Forrás: MW
„Amikor valaki először találkozik a könyveiddel, akkor nem szoktak meglepődni, hogy hoppá, hát végül is egy magyar szerzőről van szó, nem szokott ez egy kis kavarodást okozni?” – kérdezett rá a Magyar Nemzet Videa-csatornáján látható műsorában Viola Szandra Diana Soto író külföldi hangzású nevére, mely csak félig-meddig írói álnév.
Forrás: MW
„Hallottam róla, hogy többen megkérdezték, hogy hogyan lehet, hogy Balatonról ír, meg magyar tájakról, magyar nevekkel, amikor külföldi. Olyankor elmagyarázzák, hogy igazából nem külföldi, csak külföldi névvel ír, de az olvasókat nem szokta zavarni. Félig pedig a spanyol férjem nevét vettem fel” – hangzott Diana Soto válasza.
Forrás: MW
Ezután a Kitka Bence ifjúsági könyvsorozatra terelődött a szó, a műsorvezető pedig arra kérte a szerzőt, hogy mutassa be regényei főhősét.
Én úgy szoktam Kitka Bencét emlegetni, hogy egy igazi, tipikus, teljesen normális srác, aki egy kicsit alacsonyabbra sikeredett, mint a társai, amit ő nem igazán szeret. Nagyon szeret játszani a barátokkal, nem igazán sportos alkat, nagyon jó az angol nyelvtudása, főleg azért, mert ugye sokat utaznak, a többi tárgyismerete nem a legjobb, nem igazán szeret tanulni. Ellenben a nővére ő magasabb, nagyon jó sportban, nagyon jó tanuló, éppen 11 hónappal idősebb nála, úgyhogy tényleg nagyon közel vannak egymáshoz, viszont elég sokat veszekednek. Nekem nincs testvérem, viszont én úgy képzeltem, hogyha lenne egy testvérem, biztos, hogy rengeteget veszekednénk, úgyhogy ez is megjelenik a könyvben, természetesen ilyen viccesebb veszekedésekről van szó, és igazából a sorozat végére ez a kapcsolat nagyon szépen elmélyül
– mesélt a két főszereplőről Diana Soto.
Ezután Viola Szandra arról kérdezte az írót, hogy miért tartotta fontosnak, hogy a szülők közötti nézeteltéréseket is beemelje egy gyerekekről szóló történetbe.
Forrás: MW
„A szülőknek is van külön élete, ami nem mindig csupa napsütés és boldogság. Igen, eleinte úgy találtam ki, hogy Bencének az anyukája és az apukája is jelen legyen a könyvben. Nem szerettem volna a csonka családot, nem szerettem volna árváról írni. Direkt azt akartam, hogy egy normális családot mutassak be, már amennyire normális egy ilyen utazós család. Szerintem minden családban vannak olyan hónapok, vannak nehezebb időszakok, amikor kijön a stressz, a munka miatt, bármi miatt, és ez ugye sokszor a gyerekeken csattan. És csak meg akartam mutatni a gyerekeknek is, hogy lehet erről beszélni, tehát hogy ez nem tabu, hogy apáék veszekedtek” – hangsúlyozta a szerző.
Az utolsó rész Budapesten játszódik, ennek kapcsán hangzott el a kérdés, hogy mit jelent az író számodra a magyar főváros.
Forrás: MW
„Nagyon szeretem Budapestet. Bár nem vagyok pesti lány, mert ugye Dunaújvárosban születtem, de sokat jártam Budapesten, és most, hogy külföldi lettem, még többet jelent, hiszen amikor hazajövök, akkor amikor leszállok a gépről, akkor tényleg érzem, hogy na, itthon vagyok, a magyar földön a magyar lány megérkezett, és rokonaim is élnek Budapesten, és ami nekem így abszolút a kedvencem, azok a szobrok” – áradozott fővárosunkról a világlátott író.
„Milyen az élet Spanyolországban, és ehhez képest milyen mondjuk Budapesten, vagy milyennek érezted akkor, amikor hosszabb ideig itt éltél, és most a hazatérés örömén túl, mit látsz például, mit tapasztalsz?” – érdeklődött a két, különböző kultúráról Viola Szandra.
„Azt tapasztalom, hogy itthon nálunk a kultúra szeretete az hatalmas. Ezt a spanyoloknál például én nem tapasztalom annyira, ők nem szeretnek annyira olvasni, nem járnak színházba, ők reggelizni járnak, meg ebédelni, meg vacsorázni, meg így a baráti társaságok összejönnek, de annyira nem a kultúra irányába. És én azt szeretem a legjobban, amikor hazajövök, és az a célom, hogy mindig megnézzek valamilyen előadást, egy színházi előadást. És bármikor hazajövök, szinte alig van üres hely az előadásokon, és ez nekem mindig megdobogtatja a szívemet” – mondta a szerző.
A teljes beszélgetés az alábbi linken érhető el:
