Bemutatjuk „A pólósok pólósa”-szavazás legjobbjait – 1. rész

10. Molnár Endre (29 pont)

A közmegegyezés szerint valaha volt legjobb magyar kapus kacskaringós úton jutott el a pólóig, a kapuba pedig saját bevallása szerint teljesen véletlenül került. Ekkor azonban csodálatos és hosszú pályafutás vette kezdetét: tizenöt éven át, 1966 és 1980 között védett a magyar válogatottban, minden jelentős trófeát megnyert, olimpiáról négy (egy-egy arany- és ezüst-, két bronz-), világbajnokságról három (egy arany-, két ezüst-), Eb-ről két érme van (speciel mindkettő arany). Elképesztő lábtempója szó szerint is a mezőny fölé emelte. Montreal olimpiai bajnoka visszavonulása után edzőnek állt, három bajnoki cím, egy-egy BEK- és KEK-döntő jelzi, hogy a parton sem adott alább a színvonalból.

8-9. Kárpáti György és Biros Péter (34-34 pont)

A két, egyaránt háromszoros olimpiai bajnok között holtverseny alakult ki.

Kárpáti György minden idők legfiatalabb magyar olimpiai bajnoka vízilabdában, az 1952-es helsinki játékok megnyerésekor alig 17 éves volt. Nem sorozatban triplázott, az 1956-os melbourne-i siker után 1960-ban Rómában bronzérmes lett a csapattal, mígnem aztán 1964-ben Tokióban egy felejthetetlen, 5–2-es szovjetverés után harmadszor is aranyat akaszthattak a nyakába. Nyert három Eb-t a válogatottal és öt bajnoki címet egyetlen klubjával, a Ferencvárossal – pólóban, mert négyet úszásban is szerzett. Az apró termetű, villámgyors legenda Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban. A nemzet sportolója, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó életben lévő tagja.

A sokáig kézilabdázó Biros Péter valahogy úgy robbant be a vízilabdázás elitjébe, mint Kárpáti György majd ötven évvel azelőtt. Igaz, Biros „Fácán” valóságos veterán volt Kárpátihoz képest az első világversenyén, hiszen az 1999-es firenzei Eb idején már 23 is elmúlt. „Biros-fehér-zöld aranyérem” – hirdette a Nemzeti Sport címlapja, miután a modern kor egyik legnagyobb meccsén a válogatott újonca öt góllal vette ki a részét a horvátok 15–12-es legyőzéséből. Onnantól kezdve kirobbanthatatlan volt Kemény Dénes korszakos csapatából, részese volt a sydney-i, az athéni és a pekingi olimpiai győzelemnek, nyert vb-t, világkupát és két világligát is. BL-győztes, LEN-kupa-győztes, és annyiszor nyert magyar bajnokságot, ahányszor az év vízilabdázójának választották: ötször.

7. Kiss Gergely (38 pont)

Egy újabb háromszoros olimpiai bajnok. Sydney-ben (ahol gólkirály volt) három, Athénban négy gólt lőtt az olimpiai döntőben, az utóbbi talán a legnagyobb meccse volt a válogatottban a sok kiváló közül. És azért még a pekingi fináléban is pöttyintett egyet a félelmetes bal kézzel megáldott pólós (legalábbis a vízben, mert azon kívül mindent jobbal csinál). Mintegy mellékesen nyert két-két Eb-t és világligát, egyszeres világbajnok és világkupagyőztes. Öt bajnoki cím és három BL-győzelem után 2019 nyarán egy telt házas, megható gálán búcsúzott el szeretett sportágától a Duna Arénában – de azért a nemrég lezárult, csonka idényben még háromszor medencébe ugrott a Honvéd színeiben az ob I-ben, és biztos kézzel a felsőházba lőtte csapatát. Negyvenkét évesen.

6. Sárosi László (39 pont)

A sportos családból származó klasszis (hogy mást ne említsünk, a vb-ezüstérmes labdarúgó, Sárosi György unokaöccse) az 1976-os montreali olimpián ért fel a csúcsra, de addigra már volt egy bronzérme az 1968-as mexikóvárosi és egy ezüstérme az 1972-es müncheni játékokról. Szép ívet járt be tehát a válogatottban, amelynek játékmestereként nyert egy-egy arany- és ezüstérmet világ- és Európa-bajnokságon is. A montreali olimpiai bajnok csapat motorja, szíve és esze volt egy személyben, aki nem feltétlenül a góljaival tűnt ki (arra voltak mások), hanem virtuozitásával. A győzelem után vissza is vonult a válogatottságtól, de egészen 1980-ig pólózott magas szinten. Egyetlen csapatban, az Újpesti Dózsában játszott pályafutása alat.

5. Szívós István (50 pont)

Egy újabb montreali olimpiai bajnok, a Szívós-dinasztia középső tagja (édesapja, idősebb Szívós István kétszeres olimpiai bajnok, míg fia, a nemrég visszavonuló Szivós Márton világbajnok). Tizennyolc évesen már válogatott volt, több mint háromszáz meccset játszott a nemzeti csapatban, négy olimpián rettegtek lövéseitől a kapusok. Éppen az aranyéremmel zárult montreali játékokon játszott kevésbé gólerősen, de elképesztő mezőnymunkájával és pazar védekezésével kiemelkedett a csapatból – nemcsak 202 centiméteres magasságának köszönhetően. Olimpiáról volt még egy ezüstje és két bronza, vb-ről egy aranya és két ezüstje, míg Eb-ről két aranya és egy ezüstje, nyert világkupát és kilenc bajnoki címet. Korszakos egyéniség volt, edzőként és sportvezetőként is tevékenykedett. 2019. november 10-én, 71 évesen hunyt el.

4. Benedek Tibor (51 pont)

Nála többet senki sem dolgozott azért, hogy világklasszis vízilabdázó váljon belőle, márpedig az lett, és ezt nem elsősorban tehetségének, hanem szorgalmának köszönhette. Addig gyakorolt, amíg Magyarországon és Olaszországban is ünnepelt sztár nem lett, pályáját többek között három olimpiai bajnoki cím, egy-egy világ- és Európa-bajnoki aranyérem, öt BL-győzelem és két országban összesen tizenhárom bajnoki cím szegélyezi. Azt a pályafutást, amelyet egy méltatlan doppingvád és egy szívritmuszavar sem volt képes megtörni. A balkezes kiválóság ikonikus alakja volt a Kemény-érának, aztán előbb segítője, majd utóda lett a kapitánynak. Edzőként világbajnoki címig vezette a magyar válogatottat, legutóbb pedig az UVSE-ben nevelte ki a jövő válogatottjának gerincét, mielőtt visszavonult volna „minden vízilabdázással kapcsolatos tevékenységtől”.