Hogyan lett Nagyváradnak vízműve?

Farkas László

Ilyen, régi újságlapokat forgatva bukkantam rá, egykori újságírónk, Pásztor Bertalan visszaemlékezéseire, a Szabadság hasábjain. Érdekes ember volt ez a Pásztor Bertalan. Lássuk, mit találunk róla a Wikipédián. Középiskoláit szülővárosában végezte, de Kolozsváron érettségizett (1892); egyetemi tanulmányait is a nagyváradi Jogakadémián kezdte, de jogi diplomát a budapesti egyetemen szerzett (1897), közben pedig a Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakán is folytatott tanulmányokat. 1898-tól szülővárosába visszatérve joggyakornok; 1899-től a nagyváradi Szabadság belső munkatársa volt, egészen 1921-ig, amikor lapja egyesült a Nagyváraddal. Egy későbbi visszaemlékezése szerint (Szabadság, Nagyvárad 1935. március 29.) Ady Endre az ő rábeszélésére szerződött át Debrecenből a Szabadság szerkesztőségébe. 1900-tól a helyi közigazgatásban vállalt állást; itt városi tanácsosi rangot ért el. 1911–1918 között városi tisztviselőként szerkesztette Nagyvárad Város Hivatalos Közlönyét. Valószínűleg a főhatalomváltozás után vált meg a városi közszolgálattól. 1944 tavaszán deportálták; Auschwitzban a holokauszt áldozata lett.

A városi vízmű története

Amikor Sal Ferenc lett a város polgármestere, ő is első helyre tette a vízmű megépítését és a hálózat kiépítését. Sal Ferenc is a Bóné-kút vizének bevezetése mellett foglalt állást, de az adminisztráció lassú mozgása miatt, nem történik előrelépés. Újabb kilenc év telik el, mikor 1883-ban dr. Kutiák ismét beadványt írt, a város vezetésének, amit ezúttal aláíratott ötvennégy, tekintélyes, újvárosi polgárral is, Statisztikát csatolt az irathoz, amelyben kimutatja, hogy városunk közegészségügye a legrosszabb az országban és ennek oka, a rossz ivóvíz. Ismét a Bóné-kutat javasolja, hogy legalább az újvárosi rész gondjai megoldódjanak, ahol a legtragikusabb a helyzet, A városi tanács, Busch Dávid városi főmérnököt bízza meg, a tervek elkészítésével. El is készül a terv, de a jelentésbe újra bekerül, hogy a Bóné -kút vízhozama nem elégséges, a megoldás pedig csak és kizárólag az átszűrt, megtisztított Sebes Körös vize. Busch Dávid volt tehát az az ember, aki először felvetette, hogy a vízmű a folyó vizét szállítsa a fogyasztókhoz. Addig azonban, míg ez a terv megvalósult, még sok víz lefolyt a Sebes Körösön. De mi is történt a Busch Dávid által először csak javasolt, aztán egyre vehemensebben követelt javaslattal? Mindenek előtt az, hogy dr. Kutiák megneheztelt a városi mérnökre, mert szerinte az megsemmisítően nyilatkozott az ő tervéről és egyszerűen félreseperte azt. Hírlapi cikkben támadt neki Busch Dávidnak, persze, az sem maradt adós, így aztán épületes sajtópolémia alakult ki a két jeles úriember között. Ennek pedig az vetett véget, hogy a város meghívta Zsigmondy Bélát, egy akkori híres kútfúrót, hogy vizsgálja meg a Bóné-kút vízhozamát és annak városba vezetésének módját. A szakértő végleg eldöntötte a vitát, ugyanis megállapította, hogy a kút vizét csak bonyolult emelőrendszerrel lehetne a vezetékbe juttatni, ugyanis ennek forrásai sokkal mélyebben fekszenek a város szintjénél. Zsigmondy azonban valódi szakemberhez méltóan, tett egy javaslatot, mégpedig egy ártézi kút létesítésének lehetőségét.

Végre megindult hát valami, ami tényleg kivitelezhető volt. E terv mellett tette le voksát Ritoók Zsigmond. a törvényhatóság illusztris tagja is. Törvényhatósági tagokból és szakemberekből álló bizottságot alapított, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Ő vezette a bizottsági üléseket és a jegyzőkönyveket is ő írta. Ügybuzgalmával, soha nem engedte „heverni” az aktákat, szerződéseket, hanem mindig odafigyelt, arra, hogy rendben menjenek a dolgok. És igaza volt, mert ezzel a hozzáállással állandóan hatni tudott a közhangulatra, aminek hatása alatt ajánlotta fel Pável Mihály, a következő évben, a tízezer forintot, amelyet „vízmű alap” címén kezeltek a városi pénztárban. Mindent egybevetve, a legjobb megoldásra adta voksát, Nagyvárad képviselő testülete, hiszen egy épp modernizálódni kezdő város szellemével, nem fért össze, holmi falusi ártézi kút eszméje, márt csak azért is, mert olyan természeti adottságú városban, ahol olyan kincs található, mint a Sebes Körös, ki kellett használni ezt az előnyt.

Borítókép: a kanyargó Körös Várad központjában