„A kitartásuk, elszántságuk közelebb hozott minket”

Ciucur Losonczi Antonius

– Az elmúlt négy évben többször volt Nagyváradon, Bihar megyében, mint ezt megelőzőleg bármikor. Mi ennek az oka?

– Ha egyszerűen akarok fogalmazni, azért, mert többször hívtak. Ha bővített mondatban kellene beszélni erről, akkor azt mondanám, mert sokkal több közös témát, projektet indítottunk el, mint azelőtt. A közös jövőképet kerestük és szerintem találtuk meg. Azt sem tagadom, hogy a legmagasabb szintű nyelvi „akadálymentesítés” is jót tett a megyeközi kapcsolatbővítésnek, amit a végére a barátság is megerősített.

– Mit gondol, miért hívták többször Önt ebben az elmúlt négy évben, mint azelőtt?

– Már a négy évvel ezelőtti választási kampányban is segítettem, ott voltam az RMDSZ jelöltje mellett és beszéltünk a terveikről. Kialakult egy kölcsönös bizalom, amely közös munkává forrott, elsősorban az EU határ menti projektjei kapcsán. Összeszoktunk, és ennek eredményeként jobban figyeltünk, figyelünk arra, hogy örömünkben és bánatunkban egyaránt egymás mellett legyünk.

– Már másodjára említi a határ menti EU-s forrásokat, közös projekteket. Az előző vezetéssel nem voltak egyeztetések?

– De igen. Ott azonban más prioritások voltak. Bizonyára ismert, hogy vannak úgynevezett stratégiai projektek, amit a megyék készítenek elő. Az előző román megyevezetés egy erdei útfejlesztést akart megvalósítani a megye déli részén, Vaskohsziklás és Menyháza között. Ugyan mi tisztelettel tekintettünk a román partnerjavaslatra, de nem éreztük benne a közös elemet. Sok szempontból idegenkedtünk ettől a javaslattól. Meg kell mondjam, hogy nagyra becsültem az új RMDSZ-es vezetés, Pásztor Sándor megyeelnök és csapata bátorságát, hogy felülírta elődei döntését.

– Miért kellett ehhez bátorság?

– Ezt komolyan kérdezi tőlem? Úgy gondolom, akik ott élnek Romániában, ezt jobban értik, de ha gondolja, kifejtem azt, hogy én miért gondolom így.

– Kérem, tegye meg.

– Innen úgy látszik, hogy a megye déli részének a fejlesztése mindenkori román nemzeti érdek. Itt sajnos nagyon kevés magyar él. Az előző megyevezetés, kissé megerőszakolva az EU-s kiírásokat, próbálta ezt a déli útprojektjét helyzetbe hozni. Egy magyar embernek, szervezetnek ezen változtatni nagy bátorság, még akkor is, ha az RMDSZ-es csapat egy egészségügyi projektet javasolt helyette, folytatva egy, a Cseke Attila volt egészségügyi miniszter által beindított elképzelést.

– Mi volt Hajdú-Bihar megye nagy projektje az EU határ menti forrásaira?

– Több elképzelés is volt. Komoly egyeztetés után végül Debrecen önkormányzatának a kulturális infrastruktúra és hálózatépítési koncepciója mellé tettük le a garast. Ezen együttműködés keretében nemcsak a Latinovits Színház infrastruktúrája, hanem egy összetett térségi képzési, kulturális együttműködési terv valósul meg. De önöknél is szép dolgokat raktak az itteni projektláb mellé.

– Mit jelent az, hogy „melléraktak”?

– Az EU-s határ menti program lényege, hogy nem lehet egyoldalú az elképzelés. A pályázatnak a másik országra vonatkozóan is kell legyen hatása, oda is kell pénzt költeni, kell legyen valós ottani partner. A mi pályázati partnerünk, amit Pásztor Sándor és Szabó József javasoltak, az a Szigligeti Színház, a Körösvidéki Múzeum, a Várad kulturális folyóirat. Az első intézmény a forgószínpadot és színpadtechnikát, a második a múzeumi kiállítást, a harmadik pedig egy kulturális központot hoz létre a katolikus egyház egyik épületében.

– Megemlített két nevet, Pásztor Sándor és Szabó József. Miért őket emelte ki?

– Egyszerű, mert ők voltak a döntéshozók és velük dolgozunk együtt, megjegyzem, nagyon jól. Mindketten ott voltak az EU-s források előkészítő és bíráló bizottságában. A pályázati dokumentációk elkészítése, összefésülése, az érdekazonosságok megteremtése sokszor múlott rajtuk. Az irányító hatóság most Bukarestben van, nehézkesebb az ügyintézés de, hogy egyáltalán haladunk, az az ő érdemük is.

– Sokat beszéltünk ezekről az EU-s forrásokról, más területen is dolgoztak együtt?

– Igen. Ott van például az intézményi együttműködések elősegítése. Érdekesnek találtam, hogy Nagyvárad esetében szinte az összes kulturális kínálat a megyénél van, a város nem vállal ebben komoly felelősséget. Debrecen esetében ez nincs így, sőt, itt a város zászlóshajó szerepet visz a kultúrában. Komolyan segítettük ezért a kapcsolatépítést. Az elmúlt évek Festum Varadinum rendezvényein szinte minden kulturális intézmény együttműködési megállapodást írt alá a „másikoldali” társával.

– Mi az, amit leginkább kiemelne az együttműködési keretek bővítése kapcsán?

– Sok mindent lehetne. Például örülök annak, hogy a mi megyepárunkból, Bihar–Hajdú-Biharból került ki a legtöbb nyertes határ menti EU-s pályázat. Talán ennek ellenére annak örülök a legjobban, hogy az itteni és az ottani magyar csapatnak köszönhetően a Debreceni Virágkarnevál Bihar megyei „lábát” kiszélesítettük Nagyváradon kívülre, Érmellékre. Gratulálok az RMDSZ-es kollégáknak ezért is. Láttuk a könnyeket, az örömöt a vidéki emberek szemében, amikor a színpompás virágkocsik bevonultak, átvonultak legutóbb Székelyhídon. Igazi élmény volt.

– Ön nagyon pozitívan beszél az elmúlt négy évről, itt azonban vannak olyanok, akik támadják a megyevezetést. Mit gondol erről?

– Én nyilván a saját tapasztalataim szerint ítélem meg a dolgokat. Vannak olyanok, akiket négy évvel ezelőtt ez a csapat legyőzött egy választáson, talán ők nem örülnek ezen csapat sikerének. Ha azok, akik támadnak, románok, akkor üsse kő, hisz talán tartanak attól, hogy nemzettársaik elismerik azt, hogy a magyarok is tudnak jó gazdái lenni a megyének. Ha azonban a kerékkötők magyarok, akkor nagyobb a baj. Én úgy gondolom, hogy a másik magyar sikerének örülni kell, még akkor is, ha más csapatban játszik.

– Ez az elvárás, ismerve az erdélyi magyar–magyar viszonyokat, nem tűnik naivitásnak? Itt az RMDSZ ellenlábasai, például a Néppárt, azt vetik a szövetség szemére, hogy rossz döntés volt a megyevezetést bevállalni.

– Nekem erről, nagyon őszintén, más véleményem van. Ha a magyar közösségnek lehet egyet előre lépni, akkor azt meg kell tenni. Ha az RMDSZ-es magyar csapatnak lehetősége van egy megyét vezetni, azt el kell vállalni. Furcsa az, amit öntől hallok, mert Orbán Viktor miniszterelnök és mi magunk sem a „merjünk kicsik lenni” üzeneteit fogalmazzuk meg magunknak vagy a Kárpát-medencében élő magyaroknak. Tehát, ismétlem, úgy gondolom, butaság a Néppárt részéről az RMDSZ-t azért vádolni, mert bevállalta a megyevezetést. Ráadásul engem arról győztek meg, hogy jól tudják csinálni ezt nagyon-nagyon komoly ellenszélben is.

– Ezt az ellenszelet Önök is érezték?

– Közvetlenül kevesebbet, de közvetetten többször is. Tudja, sokkal feszültebb egy ember, csapat, közösség, ha folyamatos stresszteszt alatt van. Úgy tudom, két évig a megválasztásukat bíróságon is támadta az egyik román párt. Volt olyan pillanat, amikor a stratégiai egészségügyi projekt léte múlt egy ellenzéki csökönyösségen. Ez azért kemény pillanat volt. No, ilyenkor láttam Sándoron és Alexen (Pásztor Sándor tanácselnök, illetve Szabó József megyemenedzser – szerk. megj.) a feszültséget, fáradtságot, de a jó értelemben vett harci szellemet is. Mondhatom, baráti viszony alakult ki köztünk, ezért talán jobban megnyíltak. A kitartásuk, elszántságuk közelebb hozott minket.

– Megfigyeltem, többször is csapatot említett, akár a saját maga környezetére, akár a határon túli partnereire vonatkoztatva. Megemlítene egy-két embert a csapatokból?

– Igen. Nekem nagy segítségem volt ebben az időszakban Bulcsu László alelnök. Ő, állítom, szinte hazajár a történelmi Bihar, Romániai részére. Sok feladatot lehetett rábízni ezen a területen, másokat meg magának keresett és sikeresen dolgozott rajtuk. Országgyűlési képviselőink, polgármestereink nagyon sokat dolgoztak a jó viszonyért, a térség fejlődéséért. A határ másik oldaláról a már említetteken kívül elsősorban Cseke Attila és Szabó Ödön voltak azok, akikkel volt több egyeztetésünk, beszélgetésünk. Itt is elmondhatom azonban, hogy több polgármester is nagyon aktív volt a térségi együttműködésben.

– A parlamenti képviselők miben tudtak segíteni?

– Nagyon sokban. Ott van például Vitányi István képviselő, aki az anyaországban maradt Bihar megyei rész térségi képviselője, ő például kifejezetten aktív a határ menti ügyekben. Berettyóújfalu polgármesterével, Muraközi Istvánnal többek között éltetői a magyar kultúra napi rendezvénysorozatnak. Az autópálya román határhoz való eljutásában elévülhetetlen szerepe volt neki is. Abban azonban, hogy itt ne járjunk úgy, mint Létavértesnél, az ottani magyar kollégák közbenjárására volt szükség.

– Mire gondol, amikor Létavértest emlegeti?

– Ön még fiatal, nem emlékszik rá, hogy a Létavértes–Székelyhíd határátkelőnél a magyar oldalon megvolt a leaszfaltozott út és ez a román oldalon a mezőbe, földútba torkolt. Ott is, itt is a legmagasabb szintű romániai magyar közbenjárás kellett a megoldáshoz, ahhoz, hogy ott is aszfalt legyen. Ön szerint véletlen, hogy a magyar oldalon, amikor Berettyóújfaluig leérkezett a sztráda, a másik oldalról Cseke Attila frakcióvezető lett felkérve beszédre? Nem volt véletlen. Többek között a szenátor úr munkája is kellett ahhoz, hogy a holtpontról kimozduljon az ügy és a román határon ne a mezőnek menjen a magyar autópálya.

– Itt, nálunk ezt talán nehezebben ismerik el.

– Nem tudom, hogy miért. Mi tudjuk, ki mit tett, hisz jó ismerőseink vannak a szakértői bizottságokban. Aki nem ismeri el a más munkáját, magát minősíti. Irigységgel nem lehet a közjót szolgálni. Aki kicsit józan, látja, tudja, hogy a romániai rövid, öt kilométeres szakaszon tavaly zajlott a legnagyobb munka. Most a kisebb, de látványosabb rész maradt. Az alapozás, aszfaltozás a nehezebb, költségesebb rész nagyrészt tavaly volt. Most a felcsíkozás, kerítésszerelés, simítgatás zajlik.

– Az eredmények felmutatása, elismertetése azért is fontos lehet, mert nemsokára helyhatósági választások lesznek Romániában. Ön kinek szurkol?

– Nem lesz meglepő, amit mondok. Én azt gondolom, jó lenne, ha tudnánk folytatni. Összeszoktunk, ismerjük a folyó ügyeket és például együtt tervezzük a következő időszak EU-s projektjeit.

– De ugye tudja, hogy Pásztor Sándor nem pályázza meg tovább az elnökséget?

– Igen. Tudom a döntést és értem azt is, hogy egy nagyon nehéz, a karaktergyilkosságig eltolt közéletből oldalra akar lépni. Az RMDSZ jelöltjével, Szabó Józseffel nagyon sokat dolgoztunk, hisz ő volt az operatív ember, a gyakorlati végrehajtó, több pályázatnak a menedzsere. Nem tudok mást, csak jót mondani róla. Munkaköréből fakadóan Bulcsu László alelnökkel szinte napi kapcsolatban voltak. Örülnék, ha sikeresen venné az akadályt. Azt is jónak tartom, hogy egy új generáció vállal komoly szerepet. Ez a bizalmat mutatja azok részéről, akik jelölték és felelősségérzetet kell eredményezzen attól, aki a jelölést megkapta. Sok sikert kívánok neki, számíthat rám.

A borítóképen: Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat elnöke