Ahol a szelektív hulladékgyűjtés csak jó reklámnak számít

Pikó Stefánia

Ezen nincs mit szépíteni, az ide kihelyezett tárolók teljesen használhatatlanok, vélhetőleg senki nem is foglalkozik velük, ezt pedig parasztvakításnak hívják. Az interneten természetesen bárki megtalálja, hogy ez a helyszín is szelektív gyűjtőpontnak minősül, a bevásárlóközpont pedig ökobarát.

Vannak olyanok, akik ezt olvasva, vagy a tárolók állapotát látva csak megvonják a vállukat, és azt mondják, ők már rég tudtak erről, vagy, hogy nincs ezen semmi meglepő, ezen úgysem lehet változtatni. Gond van itt azzal is, aki nem várja el, hogy a nálunk előrehaladottabb országokhoz hasonlóan, itt is minél több lehetőségünk legyen a valóban ökobarát életmódra (legalább egy minimális szinten), és azzal is, aki csak azért helyez ki valahová egy-egy ilyen tárolót, hogy saját magának jó reklámot csináljon.

Korábban már idéztük Pásztai Zoltánt, az Eco Bihor igazgatóját, aki egyszer úgy fogalmazott, hogy „döglött macskát nem tudok értékesíteni”. Ez pedig sajnos egyáltalán nem metafora, hanem a valóság. Tény, hogy egyre több szelektív gyűjtőpont van Nagyváradon, egyre több konténer áll a rendelkezésünkre, mi mégsem használjuk ezeket rendeltetésszerűen. Akik házban élnek, sárga zsákban gyűjthetik a szelektív hulladékot, az Eco Bihornál viszont gyakran találnak ezekben használt védőmaszkokat, cipőket, ruhákat, elhullott állatokat.

Tegyük meg azt, ami módunkban áll, használjuk ki a lehetőségeket a szelektív gyűjtésre. Ha másért nem is, legfeljebb azért, hogy év végén a város ne fizessen újra büntetést, illetve gondoljunk azokra is, akik szét kell válogassák a mi hanyagul összegyűjtött szemetünket.

Borítóképünkön: a „piros madaras” bevásárlóközpont bejáratánál található szelektív hulladéktárolók