Metróval Nagyváradon, azaz milyen legyen a jövőben a „Holnap városa”?

Pap István

Nagyváradon a rendszerváltás, de főként az uniós csatlakozás után számos városfejlesztési terv valósult meg, és úgy tűnik, hogy a Pece-parti Párizs átalakításának gyors üteme a jövőben sem fog lassulni. Ezért is érdemes odafigyelni azoknak a szakembereknek a véleményére, akik végigkövették Nagyvárad átalakulását az elmúlt évtizedekben és szélesebb látószögből tudnak rátekinteni a város jövőjére is. Ebben a vonatkozásban Pafka Ernő szűkszavúbb volt: az ő megítélése szerint infrastrukturális szempontból megtörténtek a szükséges fejlesztések, illetve a már betervezett beruházások is szükségesek. „Az úthálózatot nagyjából rendbe tették, vannak új hidak, lesz egy új stadion, új sportcsarnok, mindezek jó dolgok” – fogalmazott az építész. Meglátása szerint a városnak most egy sürgős feladata van: el kell költöztetni a börtönt a városközpontból, mert az ma már abszurd, hogy a belváros kellős közepén fegyház működjön.

Tengelyek kellenek

Szász Pál építész – akinek egyébként az ipari- és középület-tervezés, valamint az útfejlesztés a szakterülete – elmondta, hogy Nagyvárad legújabb városfejlesztési tervében vannak jó elképzelések, de megítélése szerint a közlekedés nincs kellőképpen kidogozva benne. Mint mondta, a közúti közlekedési rendszer más városokhoz viszonyítva jelenleg jónak mondható, és helyes az koncepció is, hogy a városközpontból minél inkább ki kell szorítani a járműveket, viszont a központ körüli közlekedés nincs átgondolva teljesen. A városon átvezető kelet-nyugati irányú közúti tengely most, hogy befejezték a gyorsforgalmi utat, megoldódott, csakhogy ha az elkövetkező években is nagy ütemben fognak építkezni a domboldalon, akkor ez a tengely több szakaszon be fog fulladni. Az észak-déli közúti tengely Arad és Félixfürdő irányába nincs kielégítően megoldva, mondta Szász Pál. Elárulta, hogy neki volt évekkel ezelőtt egy terve, amely arról szólt, hogy egy ilyen észak-déli nagy közúti tengelyt kellene kialakítani úgy, hogy a Lacul Roșu utcát bekötnék a Vitéz (Decebal) útba, amelyet ki kellene vezetni a körgyűrűig, és akkor kialakulna egy fontos észak-déli tengely. Mint fogalmazott, csak így lenne értelme a Vámház (Sucevei) utca szélesítésének is. Ugyanebbe a közlekedésfejlesztési koncepcióba illik a közúti forgalomnak a földfelszín alá vitele a nagypiac és a Baross (Dacia) híd közötti szakaszon, amelyet nagyon hasznos beruházásnak ítél meg a szakember. Szász Pál említést tett olyan ma még utópisztikusnak tűnő elképzésekről is, mint a vasútsínek elköltöztetése akkor, amikor a város nagyon kinövi magát, illetve már most el lehet gondolkozni azon, hogy évtizedek múlva hova, hogyan lehetne metrót építeni, mert, mint fogalmazott: „Ezek ma még meghökkentő gondolatok, de érdemes hosszú távon is gondolkozni”.

Pénz mellé ízlést is

Ami pedig a városkép változásait illeti, Szász Pál elmondta, hogy a forradalmak után általában az újgazdagok határozzák meg a városok életét építészeti szempontból is. Kifejtette, hogy Nagyváradot a huszadik század elején is egy nagyon gazdag parvenü réteg kezdte el fejleszteni, akkor is erőteljesen beavatkoztak a város struktúrájába, de annak a társadalmi csoportnak volt iskolázottsága, és ennek a két tényezőnek, mármint a pénznek és az iskolázottságnak az eredményeként jött létre a szecessziós Nagyvárad. Az 1989 után helyzetbe került újgazdag rétegnek viszont csak pénze van, iskolázottsága nincs – mondta az építész, ezért tapasztaljuk azt, hogy a belvárosba akarnak minél nagyobb, a környezetükbe sehogy se illő épületeket betuszkolni, és általában olyanokhoz fordulnak, akik olcsón megcsinálják nekik ezeket a terveket. „Ez az újgazdag réteg sokáig fog még diktálni. Az ő gyerekeik lesznek azok, akik a papák pénzét tovább viszik, valószínűleg már világot fognak látni, remélhetőleg lesz iskolázottságuk is, és elhozzák az értéket, mert amit sok újgazdag most csinál nagyon érezhetően, az az értékek agyonütése” – fogalmazott Szász Pál.

Borítókép: illusztráció