„Arról senki nem beszél, hogy mi lesz, ha véget ér a nyár”

Pikó Stefánia

– Nagyváradon 2012 óta elvileg 23 óra után minden vendéglátóegység, szórakozóhely be kellene zárjon a központban és környékén, a lakónegyedekben pedig 22 órakor. Bár erről sokan nem tudnak, és a vendéglátósok körében sem sokan tartják ezt be, minket már nagyon sokszor megbüntettek ezért – nyilatkozta lapunknak György-Csáki János. – Hozzá kell tennem, hogy ez alól a helyi rendelet alól kivételt képeznek a Sas palotában lévő lokálok (amiből egyébként egyre kevesebb van). Ez az egész rendelet elég abszurd, hiszen az emberek nagyjából pont tíz-tizenegy óra környékén indulnak ki szórakozni, főleg nyáron, amikor egész nap nagy a hőség, és csak a késő esti órákban kezd lehűlni a levegő. A most már Nagyváradra is érvényes rendelet, mely szerint tizenkettőig tarthatunk nyitva végül is csak javított ezen… A helyi vendéglátósok helyzete tehát már alapból nem volt egyszerű. Az viszont, hogy beindították ezeket a rendszeres ellenőrzéseket, még jobban megnehezíti a dolgunkat, és egyáltalán nem azért, mert a hely nem felelne meg az előírásoknak.

– Milyen ellenőrzéseket végeznek ilyenkor? Hogyan zajlanak ezek?

– A gazdasági rendőrség, a közegészségügyi igazgatóság, a fogyasztóvédelem, a munkavédelmi felügyelőség és egyéb intézmények részéről jönnek, kb. öt-hat szervtől, és kíséri őket öt-hat rendőrtiszt is. Általában összesen húszan jelennek meg a legforgalmasabb, esti órákban. Az érthető, hogy akkor ellenőrzik a járványügyi óvintézkedéseket, amikor sok a vendég, hiszen ilyenkor nehezebb betartani a távolságot és a többit, azt viszont már nem igazán tudom „hová tenni”, hogy ezer olyan dolgot is ellenőrizni akarnak ilyenkor, amiknek abszolút semmi köze nincs a világjárványhoz, és semmilyen formában nem befolyásolja a vírus terjedését, meggátolását. Általában két alkalmazottunk van jelen este, és amíg az ellenőrcsapat itt van, egyáltalán nem tudnak a vendégekkel foglalkozni, mert ők a járványügyi szabályok betartása mellett például arra is kíváncsiak ilyenkor, hogy mikor volt utoljára leellenőrizve a villanyhálózat földelése, vagy hogy mérjük-e, mennyire szennyezett a csapvíz a mosdóhelyiségekben (ami egyébként a városi vízhálózathoz tartozik, és amúgy is rendelkezünk vízszűrő-rendszerrel). Ezek a dolgok természetesen fontosak, de véleményem szerint nem péntek este 10–11 órakor kellene odatenni a pultosokat, pincéreket, hogy erre vonatkozó iratokat bányásszanak elő, főleg, hogy az adminisztrációs munkák nem is feltétlenül az ő területük. Zavarba jönnek, előfordul, hogy épp nem találnak meg valamit, egy-egy ellenőr attitűdje sem épp a legmegnyugtatóbb, így az egésznek a vége az, hogy a következő hét első napjait azzal indítjuk, hogy összeszedünk minden ilyen iratot, és elvisszük az adott hivatalba.

– Hogyan reagálnak ilyenkor a vendégek?

– Annak biztosan nem örülnek, hogy ilyenkor nem működik a kiszolgálás, viszont a nagyobb gond az, hogy húsz egyenruhás megjelenése eléggé hangulatromboló tud lenni. A jelenlétük feszültséget kelt. Volt olyan, hogy a vendégek azt hitték, most ki sem szabad menjenek, mert három rendőrtiszt úgy állt az ellenőrzés alatt végig a bejárati ajtónál, mintha őrt állnának. Mintha kicsit azt is szeretnék, hogy az embereknek a maradék kedve is elmenjen a szórakozástól, attól, hogy kiüljenek egy teraszra meginni valamit. Nagyon gyakran jönnek ellenőrizni, de ez a többi népszerűbb szórakozóhely esetében is így van.

– Mennyire nehéz ilyen körülmények között fenntartani a helyet?

– Vendégek szempontjából nincs okunk panaszra. Valamivel később nyitottunk meg a megengedettnél, ugyanis épp felújítottuk a teraszt, az emberek mégsem feledkeztek meg rólunk. Sok helyünk van a távolság betartásával is. Egyelőre tehát rendben vagyunk, viszont közeleg az ősz, a tél, és arról még senki nem beszél, hogy mi lesz, ha vége a nyárnak, és túl hideg lesz már az idő ahhoz, hogy a teraszokat használni lehessen. Körülbelül 400.000 ember dolgozik a vendéglátásban a legutóbbi adatok szerint – ez a 400.000 ember most nem tudja, mi lesz egy-két hónap múlva, miből fog megélni.

A szóbeszédben nem lehet bízni. Vannak, akik azt mondják, hogy ősztől megnyithatnak majd a vendéglátóhelyek belterei is, viszont vannak, akik meg épp azt mondják, hogy mindent be fognak zárni. Sokan hibáztatják a szórakozóhelyeket, mintha mi a járvány pártján állnánk, pedig mi sem szeretnénk problémát, és bár eleinte kicsit döcögősen ment, sikerült a vendégekkel is megértetni, hogy be kell tartani az előírásokat. Az ebben sem sokat segít, hogy vannak helyek, ahol nem tartják be például azt, hogy csak négyen ülhetnek egy asztalnál – a mi vendégeink is néha „lázadni” próbálnak ez ellen, és ha rájuk szólunk, azt mondják, hogy de itt és ott megengedett, de van, aki azt mondja, hogy ő nem hisz a vírusban... Az a helyzet sem szerencsés, ha valakik azt mondják, egy család, mert akkor ezt el kellene magyarázni minden vendégnek, akik csak azt látják, hogy egy asztalnál többen ülnek, és mindjárt ők is megpróbálnak áthelyezkedni.

Visszatérve a szóbeszédekre, nem értem, miért a teraszozást tartják sokan a legnagyobb problémának, miközben halljuk, mennyien fertőződnek meg a tengeren, és ott vannak a strandok is, ahol konkrétan ugyanabban a vízben lubickolnak az emberek, köpnek bele stb. Véleményem szerint lehet civilizáltan, szabálytisztelően szórakozni, az embereknek szükségük is van a kikapcsolódásra, és nagyon szomorú dolog látni, hogyan próbálják meg ettől a kevéstől is elvenni a kedvünket.

Borítóképünkön: György-Csáki János