Megkoszorúzták Czárán Gyula mellszobrát Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

A koszorúzást megelőzően Székely Zoltán, az Eco-Mountain Transylvania Egyesület vezetője arról számolt be lapunknak: nemrég váltás történt a Czárán Gyula Alapítvány élén, azaz a korábbi elnök, Egri Ferenc – bár maradt a vezetőség tagja –, átadta neki a stafétabotot. Ő is folytatni szeretné az eddigi irányvonalat, vagyis arra törekedne, hogy Czárán Gyula neve továbbra se merüljön feledésbe. Lehet e tekintetben gondolni a teljesítmény- és emléktúrák szervezésére, de akár arra is, hogy Bihar megyében működhetne például egy menedékház vagy úgynevezett kulcsos ház a Boga völgyében, esetleg Rév környékén, mindenesetre ez támogatóknak a találásától is függ. A közeli tervek közt pedig egy kirándulás szerepel a jövő hétvégén, tehát másfél hét múlva Menyházára, ahol Czáránnak a sírja található.

Az ecomountain.ro honlapjára kattintva Egri Ferenc írását olvasva megtudható, hogy Seprősi Czárán Kristóf Gyula 1847. augusztus 20-án született az Arad megyei Seprős községben, egy örmény kereskedő család dédunokájaként. Apja akaratának engedve lemond az általa kedvelt mérnökségről és jogászi pályára iratkozik a budapesti egyetemen. Második szigorlatát már nem sikerült letennie, mert betegeskedő apja határozott kérésére 1871-ben kénytelen volt visszatérni Seprősre.

Kényszerű gazdálkodásából egyre gyakrabban menekült a Béli-hegyekbe. Itt kereste fel 1880-ban a Meziádi-cseppkőbarlangot. Elsőnek tárt és térképezett fel három szintet a barlangban. Közben bejárta Olaszországot, Németországot, Ausztriát, járt a Francia Alpokban, a Magas Tátrában, beutazta Erdélyt. Édesapja halála után bérbe adta az örökölt seprősi birtokot és annak jövedelmeit a továbbiakban a Béli- és a Bihar-hegység feltárására, illetve turistautak építésére fordította. Tíz évre kibérelte és berendezte Menyházán a Paradeiszer villát és kiépíttette a fürdő körüli kirándulóutakat. A déznai várromokhoz saját költségén utat készíttetett, de figyelme fokozatosan az akkor még igen rusztikus Biharfüredre irányult.

Hetekig tartó bolyongásai és jegyzetelései közepette találkozott és kötött egy életre szóló barátságot dr. Pethő Gyulával, a Magyar Földtani Intézet geológusával, akitől nagyon sokat tanult. 1898-ban hirdette meg az első kirándulást a három hónapi munkával készült Szamosbazár körútra. 1901-ben fejezte be és június 29-én adta át a Galbina felső medencéjében kiépített és robbantott körutat, melyet élete végéig folyamatosan alakítgatott, bővített. 1902-ben készült el a Csodavár körút, 1903-ban pedig megjelent Biharfüred turistaútjait ismertető könyvecskéje Kalauz Biharfüredi Kirándulásokra címmel. 1903. május 1-jén felavatták Réven a körútját, novemberben pedig robbantásokkal megnyitotta az addig ismeretlen révi barlang bejáratát.

Rézbánya környéki feltáró munkája eredményeképpen, 1904-ben felavathatták az úgynevezett hármas, azaz alsó, középső, és felső körútjait. Ezek fogták csokorba a Fekete-Körös forráságainak legszebb vízeséseit, barlangjait és kilátópontjait. Ebben az évben tárta fel és mutatta be a turistáknak a Szegyesd-völgyi Magura-barlangot. 1904. október 2-án bejelentették, hogy elkészült a Túri-hasadék Szent László körútja. 1905 szeptemberében feltárta a Kissebes három vízesését és októberben kisebb csoportnak be is mutatta legújabb körútját. Ez volt utolsó társas kirándulása. A galbinai erdőirtások és pusztítások okozta lelki nyomás alatt tért haza Menyházára. 1906. január 5-én elhunyt. 8-án temették el, kívánsága szerint egyszerű tölgyfakoporsóban, ott, ahol a halál utolérte.

Borítóképünkön a megemlékezők