Az előző részek tartalmából: visszatekintettünk 2020-ra

Pikó Stefánia

„Több ezren lepték el Nagyvárad központját szilveszter estéjén, hogy együtt ünnepeljék az új év beköszöntét” – írtuk az első 2020-as lapszámban, január 3-án, pénteken. Nagy zenebona volt ekkor a város központjában, italos pultok álltak a szórakozni vágyók rendelkezésére, színpad volt, visszaszámlálás, és az volt a legnagyobb problémánk, hogy egy kis kommunikációs pontatlanság miatt nem tudott mindenki arról, hogy éjfélkor előbb lézerjáték lesz, majd csak aztán tűzijáték. Így aki például a Szent László hídon állt, vagy a színház előtt, hangosan hurrogott, hiszen izgatottan várta már a tűzijátékot, és nem látta, mi folyik éppen a főtéren. Érdekes, most, 2020. december 31-én el sem tudjuk képzelni, hogy több ezer ember gyűljön össze, sőt, már egy több száz személyből álló tömeget sem tudunk elképzelni anélkül, hogy ne érezzünk enyhe szorongást a járvány miatt. Valamelyest megszoktuk a járvány miatt kialakult, korábban még elképzelhetetlennek tűnő állapotokat, ami egyrészt jó, másrészt sajnálatos, hogy meg kellett szokni.

Január hatodikán, az év második lapszámában főszerkesztőnk írt vezércikket Jubiláló közösség címmel, annak örömére, hogy harminc éves lett a Bihari Napló. „Harminc évvel ezelőtt nemcsak újság született, hanem közösség is” – fogalmazott. Ez a közösség sajnos három kiváló személyiséget is elveszített 2020-ban: Rencz Csabától február 17-ei lapszámunkban, Szilágyi Aladártól a március 18-aiban, Péter I. Zoltántól pedig az április huszadikaiban búcsúztunk.

A koronavírus először február 25-én vált a vezető anyag témájává, ekkor arról írtunk, hogy miközben Olaszországban egyre csak nő a fertőzöttek száma, százával jönnek onnan haza, Romániába a kint élők. Ekkor Dumitru Țiplea Bihar megyei prefektus hangsúlyozta: sürgősen ki kell dolgozni egy részletes tervet arra az esetre, ha kitörne a járvány megyénkben is, annak érdekében, hogy ez ne érje felkészületlenül a hatóságokat, továbbá elrendelte, hogy karantén kialakítására alkalmas helyet keressenek a hatóságok. Mindeközben arról is beszámoltunk, hogy Menczer Tamás sajtótájékoztatón közölte: egy magyar ember megfertőződött Japánban.

A román államfő 2020. március 16-án szükségállapotot hirdetett, március 14-én három Bihar megyei határátkelőhelyet zártak le. Május 15-én beszámoltunk a kijárási korlátozás időszakának utolsó napjáról; a rendelkezések enyhítése reményt adott, ahogyan reményt ad most is, az év utolsó napjaiban. Közgazdászokkal, szociológusokkal, pszichológusokkal beszélgettünk arról, milyen hatásai lesznek a járványnak, és nagyon sokat foglalkoztunk az oktatással, ami többnyire online működik tavasz óta. Beszélgettünk szórakozóhelyek tulajdonosaival is arról, hogyan vészelik át ezt az időszakot, és összességében arra jutottunk, hogy a Bihar megyeiek erősek, kreatívak, és képesek az alkalmazkodásra, legyen szó bármilyen kihívásról. És ha már a szónál tartunk, még nyelvészekkel is beszélgettünk, a budapesti dr. Veszelszki Ágnessel, akinek a karanténszótára szerte Magyarországon elhíresült. Mindemellett írtunk a járvány körül keringő hajmeresztő összeesküvés-elméletekről, tévhitekről, és hogyan is felejthetnénk el a nagy felháborodást és szabályszegések tengerét, mely a húsvéti időszakot jellemezte.

Örömteli események

Figyelemmel kísértük Ölyüs Noel történetét, aki nemrég kapta meg Budapesten a Zolgensma kezelést. Örömmel jelentettük be, hogy az Ady Endre Emlékmúzeum kívül-belül megújult, és január végén ünnepélyes megnyitót tartottak. A Darvas–La Roche-ház, Nagyvárad újabb történelmi kincse is megújult idén, és múzeum lett belőle – erről is tájékoztattuk olvasóinkat, valamint „magunkkal vittük” önöket akkor is, amikor néhány nap erejéig megnyitották a városközpontban lévő görögkatolikus püspöki palotát, a külső munkálatok befejeztének alkalmából, és körutat tehettünk az ominózus épületben.

A Partiumi Keresztény Egyetem rektorválasztásakor is jelen voltunk, mely eredményeképp ismét Pálfi József került az intézmény élére, akit előzőleg alaposan „kifaggattunk” terveiről, télen pedig beszámoltunk az új, izgalmas szakok beindításáról is.

Gratuláltunk a Lilliput Társulatnak, mely 2020-ban ünnepelte hetvenedik születésnapját, és köszöntöttük mindenki Géza bácsiját, Hajdu Géza színművészt, aki idén ünnepelte ötvenedik évét annak, hogy tagja a Szigligeti Társulatnak, de Dobos Imre színművészt is, aki Életműdíjat kapott idén.

Ifj. Rimanóczy Kálmán szobrot kapott a Barátok temploma előtt, melyet titokban még leleplezése előtt meglestünk, hogy lássuk, milyen felirat áll a talapzatán – most már, szerencsére, kétnyelvű. Szépen restaurált címerrel megújult a római katolikus püspöki palota is, a városházára pedig visszakerült a turulmadár.

Zöldövezetek, utak, parkolók, parkok épültek, újultak meg, a nagy munkálatok nem álltak le a kijárási tilalom alatt sem, épülünk, szépülünk.

Rengeteget tanultunk ebben az évben saját magunkról, kapcsolatainkról, sokakban átértékelődtek a dolgok, megtanultunk online élni, és valóban örülni a viszontlátásnak, az ölelésnek. Lássuk egymást viszont jövőre is bizakodással, optimizmussal, és mindenekelőtt türelemmel, lehetőleg személyesen!

Utóirat: Az idei évi munkánk legnagyobb büszkesége a 2021-es Bihari Napló-kalendárium, melyet szívvel-lélekkel állítottunk össze olvasóink számára, sok-sok kuriózummal. Ezek közül is a legkiemelkedőbb az az összeállítás, mely Tabéry Géza első és második világháborús frontokról származó leveleit tartalmazza, melyeket exkluzív módon, először a mi kalendáriumunkban tekinthetnek meg. Forgassák hát szeretettel! A kuriózumok sora 2021-ben is folytatódni fog, méghozzá Léda titkos életéről tudhatnak meg egyet s mást, a lapunkban januárban induló hosszabb sorozatunkból.