Idén online közvetítés formájában tartottak éjféli istentiszteletet Váradréten

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében dr. Pálfi József tiszteletes úgy fogalmazott: lehet ugyan napjainkban vitatni a karácsonyi történet hitelességét, a születés időpontját, vagy éppen a kulcsszereplők neveinek valódiságát, sőt akár még azt is meg lehet kérdőjelezni, hogy tényleg akkor történt-e, és nincs is ezzel semmi baj. Az viszont kétségtelen tény, hogy a Betlehemben megszületett Názáreti személyes életével és tanításával is teljesen nyilvánvalóan igazolta a későbbiek során igazi küldetését, feladatvállalását – és ez a lényeg. Ennek, a polgári időszámításunk szerint 2020. esztendőnek a kezdetén talán még senki sem gondolta volna közülünk, hogy milyen is lesz. Sokat sejtető volt még az elején – emlékezzünk csak vissza, mennyi eseményre, évforduló megünneplésére készültünk, terveztünk, szinte végeláthatatlan volt sor. Izgalommal vártuk például, hogy a téli napfordulókor ismét az a csillagkép-együttállás legyen látható az égen, mely egykor szintén volt Jézus Urunk születésekor. Ez ugyan persze önmagában érdekes, de mégsem több és fontosabb annál, mint akire ma is irányítja a figyelmünket és emlékeztet. Arra, akiről János evangélista azt mondja, hogy általa lett minden. Akár József Attila közismert versének sorai is eszünkbe juthatnak, hiszen ilyenkor gondolatban mindannyian Betlehemben vagyunk, ott, ahová az ősi próféciák jövendölték Jézus születését. Mi is Őt köszöntjük, mert csakis Őelőtte hajtunk térdet, fejet, egzisztenciát és életet, és a költő szavával sietünk csatlakozni az Isten fiát köszöntők közösségéhez.

Örök példakép

Azt is kiemelte a váradréti lelkipásztor: a magyar hagyományok is hol királyoknak, pásztoroknak, papoknak, csillagászoknak vagy mágusoknak nevezi azokat, akiket a bibliai leírás bölcseknek mond. Lehet hogy hárman voltak, de a valós számot, csakúgy mint nevüket, vagy honnan jövetelük eredetét, országát, tartományát, városát nem ismerjük. Ám ez ne tévesszen meg bennünket – nem a számszerűségük vagy a származásuk a fontos ugyanis, hanem az, hogy odajárultak, leborultak és Jézust megváltójuknak tekintették. Nem ők vártak ajándékot, hanem ők vitték személyes hódolatukat, elismerésüket, értékeiket a világ világosságának, és miután elvégezték a feladatukat, küldetésüket, továbbmentek anélkül, hogy konfrontálódtak volna Heródessel. Úgy mentek tovább, hogy közben azt kérték: segíts édes Istenem! Döntöttek, amikor elindultak, keresték és csak Isten előtt borultak le – ebben pedig örök példaképek számunkra. És velük szemben ott volt Heródes – aki kínosan féltette hatalmát, percemberként társa, részese, végrehajtója és hűséges kiszolgálója annak a világbirodalmi gépezetnek, rendszernek, ahol a császár volt az isten. Döntött ő is – azáltal, hogy mindenre képes volt azért, hogy aki veszélyt jelentett rá, azt likvidálja. Sajnos napjainkban is léteznek őhozzá hasonló „hulló sztárocskák”, akiket etalonként akarnak elénk állítani a minket manipulálók, akik ma is rettegnek tudomást venni a valódi isteni hatalomtól. Éppen ezért nagy a felelősségünk, hogy a most is zajló „világkép-háború” áldozataiként nehogy ezen önjelölt Heródesek karjaiba rohanjunk, hanem inkább a bölcseket kövessük, akik Jézust keresték, mert valamilyen mélységes tudás birtokában voltak, és ezért az igaz, örök Istent választották és Őmellette döntöttek.