Átépítik a volt váradi szőrmegyár területét

Pap István

A nagyváradi vár délkeleti vársáncának a külső fala és a Sánc (Griviței) utca által közrezárt 5858 négyzetméternyi telken nagyszabású beruházást terveznek ingatlanbefektetők. A fejlesztés részletes városrendezési tervét január végén fogadta el a Nagyváradi Helyi Tanács. Az említett területen lebontanak tizenegy épületet, de megőrzik a két legjelentősebb ipari jellegű építményt, azaz magát a gyárépületet és az oldalához közvetlenül tapadó épületet, a gyár másik oldalához tapadó épületet pedig csak részben bontják le, illetve magasítani fogják a megmaradó részét. Az elfogadott határozattervezet dokumentációjának tanúsága szerint az említett közel hatezer négyzetméternyi telken irodaházak és tömbházak épülnek, összesen négy, maximum hatszintes épület kap majd ott helyet, ezek közül kettő a vársánc felé, a másik kettő a Sánc utca felé fog nézni. Az épületek földszintjein szolgáltató egységeknek alkalmas helyeket alakítanak ki. Az új ingatlanok alatt mélygarázsokat építenek ki összesen 166 parkolóhellyel. A terület tizenöt százaléka, azaz 885 négyzetméter zöldövezet lesz, továbbá gyalogos összekötő utat is építenek a Sánc utca és a vársánc között. Az ipari műemlék jellegű épületeket felújítják és új funkciókat adnak nekik, de a dokumentációból nem derül ki, hogy mi fog helyet kapni ezekben az impozáns és patinás épületekben. A helyi tanács által elfogadott részletes városrendezési terv négy évig érvényes, eddig kell megvalósítani az abban foglaltakat.

Értékes épületek

Eugen Pănescu, a városrendezési tervet készítő Planwerk cég mérnöke lapunknak elmondta: a két megmentett régi épületet a tulajdonosok eredetileg le akarták bontani, de végül sikerült meggyőzni őket arról, hogy adjanak még egy esélyt ezeknek az ingatlanoknak. „Azok a régi épületek más korokból származnak, mások a magasságok, más az épületek szerkezete, de integrálhatók egy nagyobb tervbe” – fogalmazott Pănescu, hozzátéve, hogy most még korai lenne megmondani, milyen funkciókat fog kapni a két megmaradó épület, de az már valószínű, hogy lakások is lesznek bennük, amelyeket valószínűleg rövid távra lehet majd bérelni. Kérdésünkre válaszolva Pănescu elmondta, hogy a szóban forgó épületek aránylag jó állapotban vannak, szerkezeti problémák nincsenek velük, tehát nem is lenne indokolt a veszélyességre hivatkozva lebontani azokat. „Érdemes befektetni és megmenteni ezeket az ingatlanokat, mert történeti értékű épületekről van szó, megőriznek valamit a hely történetéből amellett, hogy ipari, esztétikai értékkel bírnak” – fogalmazott az építész. Hozzátette, hogy számos olyan, ma már rossz állapotban lévő régi épület van Nagyváradon, amit érdemes lenne megmenteni, példaként említve a Retyezát (Retezatului) utcai egykori lovarda épületét, vagy a nagy építészeti értékkel bíró egykori Lemnul bútorgyár épületét a Vámház (Zsidó deportáltak) utcában. Sajnos vannak rossz példák is, amikor a tulajdonos elbontatta az értékes régi épületét, ebben a vonatkozásban az Emília malom eltüntetését emelte ki az építész.

Helytörténet

Az elfogadott határozattervezet dokumentációja felidézi a szőrmegyár történetét is. Eszerint Leichner József 1926-ban alapított szőrmegyárat Nagyváradon. A gyár 1933 után költözött a Sánc utcai telepre. Leichner saját juh- és kecskefélék szőrmefeldolgozó szabadalmát alkalmazta gyárában, ezt a technológiát később angliai, németországi és skandináv gyárak is átvették. A vállalkozás 1944-ig rendkívül jól ment: az egész országban voltak raktárai, illetve képviselettel rendelkezett Párizsban, Bécsben és Lipcsében is. 1944-ben Leichner Józsefet Auschwitzba deportálták, ahol meghalt. Fia, Leichner György vette át a gyárat, amit 1948-ban államosítottak, ezt követően kapta a Május1 (1 Mai) nevet. A váradi ipari létesítmény az 1980-as évek közepéig az ország szőrmegyártásának az egyharmadát biztosította. A szőrmegyár 1990 után kapta a Rovex elnevezést, miután részvénytársasággá alakult át.