Szösszenet

Geambașu Izabela

Amerikában ezen a héten ünneplik a Hálaadás Napját. Nagyon szeretem ezt az ünnepet. Mondhatnám, hogy a karácsony után ez a kedvencem. Talán furcsának tűnik, hiszen ez egy különösképpen amerikai ünnep. Mégis az, amit képvisel, nemzetközi és örök értékű. És itt nem az ünnep történelmi hátterére gondolok, hanem arra a lelki értékre, amit képvisel: azaz a hálaadásra, a hálára. A hála az egyik legmélyebb és legerősebb emberi érzés. Ott áll azonnal a szeretet mellett. Életet adó, életben tartó érzés. Bárcsak ezt az ünnepet vennék át szerte a világon, úgy, mint a Halloweent és a Valentin napot. Mennyivel jobb lehetne a világ, ha lenne egy nap, amikor mindenki tudatosan elgondolkodna azon, mi mindenért hálás. Egy nap, amikor megszámlálnánk az áldásainkat, amelyeket legtöbbször észre sem veszünk… És milyen csodás lenne ez a világ, ha ezt minden nap megtennénk.