Éjféli mise: Ne féljünk egymás életét szebbé, jobbá, boldogabbá tenni

Ciucur Losonczi Antonius

A szertartást megelőzően, 23 órától a székesegyházban orgonakoncerttel hangolódtak rá a jelenlevők karácsony méltó megünneplésére: dr. Kristófi János és Kristófi László Daquin-, Haydn-, Mendelssohn-, Liszt-, Brahms-, Händel-, Vivaldi- és Bach-műveket játszottak orgonán.

Izajás próféta szavait idézte a később elhangzott olvasmányi részből („A nép, mely sötétségben jár, nagy világosságot talál”) Böcskei László megyés püspök a karácsony éjféli szentmise bevezető részében, visszagondolva arra, hogy az elmúlt hetekben, az adventi szent időben mindannyian próbáltuk megközelíteni nemcsak a külső világ sötétségének realitását, hanem a bennünk és szűk környezetünkben is sokszor eluralkodó sötétséget is. És így jutottunk el odáig, hogy felfedezzük az igazi fény forrását. Fényre vagyunk ugyanis teremtve- a világosságban érezzük biztonságban és jól magunkat, nem tévedünk el, és haladni tudunk az úton célunk elérése érdekében.

Elidőztünk ugyanakkor a betlehemi történetnél is. A székesegyház előtt is van egy betlehem, és bizonyára sokan a családi otthonaikban is állítottak betlehemet. Ez segít nekünk abban, hogy jobban ráhangolódjunk arra a rendkívüli időre, amikor Isten megszólít bennünket, és a Kisded által azt mondja: „Lakást keresek magamnak. Csak a barlangistálló jutott nekem otthonul, de én valami mást keresek. Nem cifra palotát, hanem befogadó szíveket”.

Tartsunk tehát lelkiismeretvizsgálatot- tanácsolta a váradi egyházmegye főpásztora-, és ismerjük be: sok minden akadályozza azt, hogy a mi szívünkben otthonra leljen Isten. Vessük el ezeket az akadályokat, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóak legyünk az Úr fogadására.

Az evangélium Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Orosz Roland (akit a szertartáson szintén közreműködő Blaga Antoniuval együtt idén nyáron a székesegyházban szentelt diakónussá Böcskei László) párhuzamot vont két hasonló történés közt, melyekről egyaránt a Szentírásból értesülhetünk. Arra hívta fel a figyelmet: az első karácsonykor a pásztorok valami olyasmit tapasztaltak, amit addig még soha, és hasonló élményben volt része a Jézus sírjához siető két Máriának is. Mindkét esemény szereplői egy angyallal találkoztak, aki azt üzente: ne féljetek! Ugyanis akkor és napjainkban is, minden azt közvetíti: személyes életünkben és a nagyvilágban, általánosság véve is van mitől, mikor és miért félni. Azért, mert valamit nem látunk előre, vagy ha látunk, nem tudunk elkerülni. Az angyal azonban jóságot, szeretetet és békét sugallt a megszólításával, mintegy keretbe foglalva Krisztus első eljövetelét és feltámadását. Mindkétszer jó hírt közült, mely arról szólt: Isten elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy általa újra közel kerüljünk egymáshoz és őhozzá. Ne féljünk tehát keresni Őt, és szüntelenül szeretni, minden körülmények közt. Boldognak lenni, megosztani egymással az örömeinket, fogni egymás kezét, hinni abban, hogy majdan az örök boldogságban lesz részünk. Ehhez adjon nekünk sok kegyelmet és áldást a Betlehemben született gyermek- kérte a diakónus.