Meddig tart a tolerancia?

Tóth Ágnes 

A tolerancia vagy tolerálás, szerintem nemes dolog. Sok konfliktust lehet megelőzni vagy elkerülni vele, ám egy idő után fárasztóvá válik. Biztos sokan megtapasztalták már az évek során, hány személlyel vagy helyzettel szemben voltak tűrőképesek, és mire mentek vele. Sajnos nem lehet mindent elviselni, eltűrni, elhallgatni, főleg, ha bosszant, irritál. Talán ezért nem dívik napjainkban a tolerancia. Mert minek? Mert kiirtotta belőlünk a társadalom. Ez a jó huszonegyedik század, ahol egyre nehezebben viseljük el egymás problémáit, testi, lelki, nemzeti, vallási másságát, politikai, szakmai nézeteit, az élettársunkat, ha az ideges, a gyerekünk sírását, makacsságát, a főnökünk felsőbbrendűségét, a szomszéd kutyáját, a beteg panaszkodását stb. Napról napra nehezebben tűrjük el a másikat. Belefáradtunk az egyéni és társadalmi problémákba, a járványba, a méltatlan fizetésbe, a stresszbe, a kilátástalanságba. Már nem bírjuk elviselni az áremelkedést, a hazugságot, csalást, manipulálást, az inkompetens politikusokat. Olyanná vált mostanra a toleranciánk, mint egy vékony cérnaszál, aminek a vége egy defektes mozdonyhoz van kötve, mi meg csak húzzuk, húzzuk, próbálunk segíteni, míg el nem szakad. Aztán már nincs sem erőnk, se kedvünk tovább húzni. Pedig nagy szükség lenne rá!