Homokba vésett királyportré Szent Lászlóról

Pap István

– Hogyan került kapcsolatba a homokszobrászattal?

– Én kőszobrászatot tanultam, és az életem úgy hozta, hogy elmentem Portugáliába, ahol szintén követ faragtam egy barátommal, a szobrokból kiállítást is szerveztek. Az ottani homokszobrász fesztiválnak a vezetője meglátogatta a kiállításunkat és meghívott több művészt, köztük engem is, hogy segítsünk abban, hogy egy hatalmas homokszobor fesztivált tudjon rendezni. Én akkor 23-24 éves voltam, és jó ötletnek tűnt, hogy megnézzem, mi is az a homokszobrászat. Így csöppentem bele ebbe a közegbe. Azon a fesztiválon találkoztam angol, amerikai, cseh kollégákkal, akik utána elhívtak Belgiumba, Németországba, Hollandiába, és innentől kezdve beindult a homokszobrász karrierem.

– Hogyan készül egy homokszobor, és mennyi ideig áll?

– A homokszobrászok bányahomokot használnak, ami agyagos homok, ez vízzel összedöngölve a zsaluban majdnem olyan keménnyé válik, mint a homokkő. A homokszobor decemberig, a fagyokig áll, persze ha nem rongálják meg. Miután a szobor szétmállik, a homokot elszállítják és új szobor készíthető belőle. Ez nem olyan homok, mint amilyenből a tengerparton szoktak kedvtelésből homokvárakat készíteni, mert a tengerparti homokból az agyagot kimossa a víz, nem lehet úgy összetömöríteni, mint a bányahomokot.

– Kik a példaképei?

– A lengyel homokfaragót, Grzegorz Gwiazdat emelem ki, ő kortárs realista stílusban alkot főként bronzszobrokat, de én sem csak homokszobrokat készítek.
– Mi inspirálja, mi alapján választja meg a témáit?
– Ezt általában megbeszélem a megrendelőkkel, de engem legfőképpen az emberi portré és az emberi test érdekel.
Kérem, emeljen ki néhány munkát, amelyeket eddig pályafutása csúcsának tart.
A József Attila-, a Jézus- és a Konfuciusz-szobrokat tartom a legfontosabbaknak, amelyek Tinnyében álltak, ahol lakom. Ezek a művek már nem léteznek, mert a homokszobrok általában egy évig bírják.

– Több világrekordban is részt vett, kérem, mondjon erről is néhány szót.
– A világ legnagyobb homokvárát építettük meg Duisburgban 2017-ben, ez hatvan centivel volt nagyobb mint a korábbi legnagyobb homokvár. Aztán a világ leghosszabb homokszobrának az elkészítésében is részt vettem, az huszonhét kilométer hosszú volt. De nem szeretem ezeket a rekordokat, mert nem a művészetről szólnak, hanem arról, hogy minél nagyobbat halmozzunk fel. Hozzám a kisebb szobrok állnak közel, amelyekben sokkal nagyobb művészi töltet van.
– Ön egyedül vagy csapattal dolgozik?
– Általában egyedül dolgozom, de ha rekordkísérletre kérnek fel, akkor értelemszerűen csapatban dolgozunk, mert huszonhét kilométernyi szobrot egy ember nem tudna kifaragni. Ez utóbbi esetben egyébként sem az a lényeg, hogy hány ember készíti el, hanem az, hogy meglegyen a rekord. Az önálló munkáimat egyénileg készítettem, mert egyedül szeretek dolgozni. Ilyenkor felveszek egy fülhallgatót, zenét hallgatok, és teljesen átszellemülök, mert az a nehéz a homokszobrászatban, hogy publikusan történik, mindenki nézheti, mindenki odajöhet, és van, amikor olyan állapotban vagyok, hogy lehet kérdezni, de van, amikor nagyon belemélyedek a munkába, akkor jobb ha nem kérdeznek. Ez olyan, mint hogyha a szobrásznak a stúdiójába bemennének az emberek és kérdezgetnék, miközben ő egyedül, átszellemülten szeretne alkotni. Ilyenkor nem hibázhat az ember, nagyon oda kell figyelni, koncentrálni kell, hogy az arányok megfelelőek legyenek.

– Pedig egy laikus azt gondolná, hogy mivel nem kőről, hanem homokról van szó, lehet korrigálni, ha az alkotó elhibázza…
– Ez nem így van. Egy egész homoktömböt faragunk ki, ezért is hívják homokfaragásnak, csakúgy, mint ahogy a kőszobrászatot is kőfaragásnak hívják. Szóval ha faragás közben például kisebbre veszem a homokszobor orrát, akkor az úgy marad, egy picit ugyan lehet korrigálni, de nem sokat.
– Hogyan találkozott a Szent László napok szervezőivel?
– Úgy tudom, hogy látták a tavaly a Szent István szobromat Csepelen, a szülővárosomban, és onnan kapták meg az információkat rólam. Ezt követően megkerestek és felkértek arra, hogy készítsek Nagyváradon egy Szent László szobrot.

– Minek alapján fogja elkészíteni a szobrot és a munkafolyamatot is ismertesse.
– Egy komoly portrét szándékozok megalkotni. Úgy tudom, hogy Szent László keménykezű, szigorú király volt, ezért szigorú tekintetű arckifejezést akarok majd megjeleníteni a szobron. Szent Lászlóról nem maradtak fenn hiteles ábrázolások, ezért megnézem a róla készült szobrokat és a hermát is figyelembe veszem, de nem ezeket akarom majd utánozni, hanem mindezek alapján fogok kifaragni egy realisztikus szobrot, ami húsz köbméter összedöngölt homokból fog készülni. A homokot zsaluanyagban, kalodában döngöljük össze, azután lefaragom a felesleget és így lesz meg a szobor. A kompozíció körülbelül két és fél méter magas lesz, amiből a fej legalább másfél métert tesz majd ki. A munka öt napot vesz majd igénybe. A helyszínen az emberek nézhetik majd, hogyan készül a szobor, de segíteni nem segíthet senki, mert én ilyenkor benne vagyok a munkában, és nem szeretek csapatban dolgozni, nem úgy mint a banális rekorddöntések esetében. Egyébként ez lesz az első romániai vagy itteni felkérésre készült homokszobrom, tehát ez egy premier lesz. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy felkértek erre a munkára, örülök annak, hogy Nagyváradon készülhet el egy ilyen szobor.