Koltón jártak az olaszi reformátusok

Németh Gyula és Ildikó

A Nagyvárad Olaszi Református Egyházközség meghívást kapott a Máramaros megyei Koltói Református Egyházközség részéről március 12-én, hogy együtt ünnepeljük az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján, és közösen emlékezzünk hőseinkre, őseinkre, kik méltó példát mutattak hazafiságból, honszeretetből, szabadságvágyból, igaz magyarságból az utókor nemzedékei számára. Koltó mindnyájunk számára ismerős a magyar irodalom lapjairól. Itt töltötte mézesheteit a nagy költő, Petőfi Sándor Szendrey Júliával. Ezen a helyen a magyar irodalom huszonnyolc verssel gazdagodott. Ezek között van a világirodalom egyik legszebb gyöngyszeme, a Szeptember végén is.

Gyöngyből fűzött nemzeti színű kokárdával vártak minket. Az ünnepi alkalom délelőtt 10.30-tól igehirdetéssel kezdődött, melyen gyülekezetünk lelkipásztora, Dénes István-Lukács püspökhelyettes hirdette Isten igéjét Pál apostol Galatabeliekhez írott levél 5. fejezetének 13. verséből: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva.” Az ünnepi köszöntések után Ecsedi Árpád, a koltói egyházközség lelkésze átadta a szót gyülekezetünk Béczy Ernő kórusának, melyet Jakó Sándor kántor vezetett. Műsorukat Meleg Vilmos színművész presbiterünk szavalatai színesítették, előbb Petőfi Sándor, majd Wass Albert nevében figyelmeztetve és felszólítva a magyarság utódait, hogy őrizzük magyar hagyományainkat, nemzeti tudatunkat, bárhogy gyötörjön is minket a sors, az Úr vigyáz ránk és megőriz. A záró ének eléneklése után átvonultunk a frissen felújított Teleki-kastélyba, ahol megtekinthettük Gy. Szabó Béla műveinek kiállítását Ferenczy Miklós ny. kolozsvári esperes tárlatvezetésével, aki a művész hagyatékának kurátoraként számos fontos részlettel gazdagította ismereteinket.

A Teleki-kastély parkjában a koltói gyülekezet kórusának felemelő szolgálatát hallgathattuk meg. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobránál felcsendült a Nemzeti Dal Meleg Vilmos előadásában, majd a koltói Dalárda katonaénekekből összeállított dalcsokrát hallgattuk meg. Koszorúzás következett. Gyülekezetünk lelkészei, Nacsádiné Csuka Melinda és Dénes István-Lukács a megemlékezés virágait helyezték el Petőfi és felesége egészalakos szobránál. Ezt követően az ünneplő gyülekezet tagjai, ki lóháton, ki szekéren, ki autóbuszon vonultak ki a temetőbe, ahol megkoszorúzták a helyi ’48-as hősök sírját, valamint gróf Teleki Sándor sírjára kerültek emlékező koszorúk, ahol méltató beszédet mondott Kovács-Pifka Péter, a Hungary Helps Ügynökség vezérigazgatója, és koszorúzott gyülekezetünk részéről Sztretye András főgondnok és Boros Sándor gondnok. Az ünnepségsorozat végeztével a helyi gyülekezet meghívásának eleget téve bőségesen terített asztal mellé ültünk a Petőfi Sándor nevét viselő Művelődési Házban, majd látogatást tettünk a Teleki-kastély teljesen felújított múzeumtermeiben. Sok örömmel a szívünkben és hálával a lelkünkben indultunk haza a váradi viszontlátás reményével. Köszönet a koltói vendégszeretetért és a közös ünneplésért, melyet szívünkbe zártunk mind.