Az ötvenedik Honismereti Akadémia zajlott Budapesten

Fleisz Judit

Az idei tanácskozás témája A Nemzet Fővárosa – Budapest 150 volt, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója, a magyar főváros születésnapja előtt tisztelegve. A rendezvény fővédnöke dr. Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, védnöke pedig dr. Sára Botond, Budapest főváros főispánja volt.
A Honismereti Akadémia a Kárpát-medence legnagyobb honismereti, helytörténeti találkozója, amelyre mintegy 200 résztvevő érkezett az ország minden részéről, de a határon túli közösségekből is. Nagyváradról dr. Fleisz János történész, illetve e sorok írója, Érmihályfalváról Szilágyi Andrea muzeológus vett részt, de érkeztek Aradról, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről is. A találkozó, immár hagyományosan, jótékonysági bállal kezdődött, a Honismeret folyóirat támogatására, de előtte sor került a szállást biztosító Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kollégiuma melletti Orczy-tó körül lévő szobrokkal való megismerkedésre is. Másnap az ünnepélyes megnyitó a jubileumra való tekintettel a magyar Országház felsőházi termében volt. A rendezvényt és a résztvevőket Szentmártoni János, h. államtitkár, Sára Botond, Budapest főispánja, illetve Breinich Gábor, a Budapesti Honismereti Társaság elnöke köszöntötte. A beszédek kiemelték, hogy a Honismereti Szövetség létfontosságú munkát végez a nemzet fennmaradása érdekében, jelentős értékmentő feladatot lát el, illetve, hogy a magyar nemzet fővárosa csak akkor ismerhető meg igazán, ha a saját helyi kultúránknak és értékeinknek a birtokában vagyunk. Debreczeni-Droppán Béla, az Országos Honismereti Szövetség elnöke beszédében emlékeztetett, hogy az eltelt fél évszázad alatt kiadványok, konferenciák, események sokaságát hozták létre, a Honismeret folyóirat pedig már a 300. számához érkezett, s mindez jótékony hatással volt a magyar nemzet életére, majd pedig megnyitotta az 50. akadémiát. Ezt a szokásos szalagfelkötés az OHA vándorbotra, illetve a rangos kitüntetések és díjak átadása követte. Ezek között a Bél Mátyás Notitia Hungariae Emlékplakettet Hermann Róbert történészprofesszor, Szőts Zoltán történész, muzeológus, Tóth Péter történész, levéltáros és Debreczeni-Droppán Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa vehette át. Posztumusz elismerésben részesült Mándli Gyula alelnök. 
A nyitóelőadást rendhagyó módon felvételről az időközben elhunyt Gerő András egyetemi tanár tartotta, Budapest székesfőváros a dualizmus idején címmel. Az akadémia résztvevői aznap délután vezetett tematikus városnéző sétán vehettek részt, amelyen Budapest belváros Palotanegyedével ismerkedhettek meg. 

Másnap a konferencia a Magyar Nemzeti Múzeum disztermében folytatódott, ahol kedd reggeltől szerda délig mintegy 20 plenáris előadás hangzott el, neves egyetemi tanárok, kutatók, levéltárosok, szakértők közreműködése által. Ezek, kiindulva Budapest városegyesítésének az előzményeiből és lefolyásából, körbejárták az 1873-ban létrejött egyesített magyar főváros virágkorát, s azt, hogy mindössze néhány évtized alatt Budapest hogyan lett az Osztrák–Magyar Monarchia Béccsel versengő második legfontosabb városa. Szerda délután három párhuzamos szekcióülés volt, az első Budapest épített öröksége, a második Budapest és a vidék kapcsolata 1867 és 1918 között, míg a harmadik a Hogyan mutassuk be településünket címet viselte. Ezt múzeumi vezetések követték a Magyar Nemzeti Múzeumban: az egyik az impozáns és kiemelkedő történeti múlttal rendelkező épületet, a másik az aktuális Expo-kiállítást mutatta be. A csütörtöki nap hagyományosan a tanulmányutaké, ezek az idén Budapestet és környékét járták be négy útvonalon, a Budai Vár és a Városliget mellett Kőbányát és Pestszentlőrincet, illetve Angyalföldet, Újpestet és Óbudát vették célba, a közös vacsora pedig a budafoki borház pincéjében volt. Az utolsó napon a szekcióvezetők beszámolója után kerekasztal-beszélgetésre került sor, Budapest vagy vidék címmel, amelynek meghívottja L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt.
Az akadémia munkájának összegzése, majd ünnepélyes zárása után a résztvevők sok új ismerettel gazdagodva, lelkileg is feltöltődve indultak haza. Ismét bebizonyosodott, hogy a hon- és helyismeret továbbra is nagyon fontos a magyar öntudat megtartásában és elmélyítésében, egyben a nemzeti összetartozás egyik fontos alapköve. Jövőre a Kárpát-medencei magyar honismerők Esztergomban találkoznak.