Húszéves testvértelepülési kapcsolatot ünnepelt a magyarkakucsi szórványközösség

Ciucur Losonczi Antonius

A 335 lélekszámú Magyarkakucson 57 magyar él, a református egyházközségnek mégis 116 tagja van, mivel többen ide tartozónak vallják magukat, még akkor is, ha a közelben, vagy esetleg már Nagyváradon élnek. A július 30-i ünnepségen, mely egyúttal az elszármazottak találkozója is volt, részt vett a Pest vármegyei Kakucs 27 fős küldöttsége is, mely községgel 20 éve ápolnak testvértelepülési kapcsolatot. Érdekes, hogy a 3227 fős lakosságú, Dabastól nem messze található Kakucson amúgy mindenki római katolikus, kivéve a kálvinista polgármestert, a jövőre a tisztségétől elköszönő dr. Kendéné Toma Máriát. Ezért történt meg az, hogy a vasárnapi ünnepi istentiszteleten Magyarkakucs Árpád-kori templomának református szószékéről Kelemen Zoltán kakucsi római katolikus plébániai kormányzó hirdette Isten megtartó igéjét Márk evangéliuma 6. fejezetének 30-tól 32-ig terjedő versei alapján.

Elmélkedésében a szónok arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyenkor a legtöbben a szabadságukat töltik. A Bibliából is arról hallottak a jelenlévők, hogy Jézus elment a tanítványaival egy kicsit megpihenni, mert bár a tömegek igényt tartottak volna a szolgálatára, neki is szüksége volt arra, hogy „lazítson”. Napjainkban is meg kell néha álljunk, hogy testileg-lelkileg feltöltődjünk, mert nagy a pörgés, a rohanás, a jövés-menés. Gyorsan változik minden, nem mindegy azonban, hogy mit kezdünk a szabadidőnkkel. Úgy kell alakítsuk ezt, hogy Jézussal együtt pihenjük, ahogyan annak idején a tanítványai is tették, betartva az ő parancsolatait. Ezért örömteli az, hogy a kakucsiak hálaadással kezdik a falunapjukat, hangsúlyozta a tisztelendő.

A prédikációt követően az egybegyűltek a templomkertbe vonultak, ahol Fehérvári Zsolt helyi tiszteletes köszöntött mindenkit. A vendéglátóinak az elmúlt esztendők közös élményeit megörökítő fényképalbumokat ajándékozó dr. Kendéné Toma Mária kakucsi polgármester úgy fogalmazott: „Azért vagyunk itt, mert fenn akarjuk tartani azt a barátságot, amit 20 év munkájával közösen alapoztunk meg. Ebben pedig egyformán fontos szerepük van azoknak, akik vezetik a közösségeinket és azoknak, akik szeretetükkel és barátságukkal ajándékoznak meg minket és egymást. Két évtized olyan időtávlat, amiben a jó és a rossz egyaránt előfordul, és ha kiállta az idő próbáját, szükség van arra, hogy még sok évig építsük együtt ezt a kapcsolatot”.

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a kapcsolatok ápolásának fontosságát emelte ki, majd egy ceruzával kapcsolatos hasonlattal élve kijelentette: a két Kakucs közti kapcsolat olyan, hogy nyomot hagy maga után, hiszen ügyeltek arra, hogy ha kellett, „újrahegyezzék”, és ha esetleg volt megbántás, azt kiradírozzák.

Grim András szórványügyekért felelős ügyvezető alelnök azon meggyőződésének adott hangot: Magyarkakucs kicsiny közössége azért pozitív példa, mert ebben a faluban lehet megtapasztalni azt, hogyan lehet méltóságteljesen megemlékezni a múltról, ünnepelni a jelent és a nehézségek ellenére bizakodva várni a jövőt. Ennek a titka pedig szerinte az összefogásban rejlik.

Barabás Imre főgondnok úgy vélte: „A mai nap a szórakozásról, beszélgetésekről, örömökről és emberi, baráti kapcsolatokról kell szóljon. Most eljött az az idő, hogy e szoros láncot ne hagyjuk elszakítani még 20 év után sem. Itt a lehetőség, hogy távolabbi családtagjaink, rokonaink, barátaink között újrateremtsük és erősebbé tegyük ezt a kapcsolatot, mert az igaz, tiszta szeretet nem ismer akadályokat és kifogásokat. Ez a testvéri kapcsolat azonban nemcsak örömet gerjeszt bennünk, hanem hálára is kötelez, ezért köszönetet kell mondanunk kakucsi barátainknak azért a sok anyagi támogatásért, segítségért, amit tőlük kaptunk az évek folyamán. (…) És nem szóltam még az elszármazottakról, azokról a barátainkról, akiket az élet elsodort valahova. Ők kellene legyenek az igazi hazatérők, akiknek nevében ezek a találkozások minden évben létrejönnek”.

Marin Merţ, Szászfalva (Măgeşti) község polgármestere (Magyarkakucs közigazgatásilag oda tartozik) is üdvözölte végül az ünneplőket. A zenei szolgálatot az anyaországi Kakucs népdalköre és zenekara látta el. A világháborús emlékmű és a kopjafa megkoszorúzása után szeretetvendégséggel folytatódott az ünnepség a parókia kertjében, ahol Gellért Gyula ny. református esperes mondott asztali áldást.