Irodalomról, Petőfiről a Szent László Napokon

János Piroska

A fesztivál záróhétvégéjének első napján, péntek délután Bánki Éva (1966, Nagykanizsa) Budapesten élő, Szépírók-díjas író, költővel, a KMI 12 program szerzőjével ismerkedhettek meg először a váradiak, akinek Petőfi-vírus című ifjúsági regénye idén jelent meg. „Az elit, angol tannyelvű budai iskolában felbukkan egy különös fiú. Rejtély, hogyan sikerült bekerülnie, hiszen messziről lerí róla, hogy nagyon csóró. Viszont lehengerlő személyiség, vagány, nagydumás gyerek ez a Sanyi, és idővel mindenkit elvarázsol. Hamar megfertőzi az osztályt elképesztő eszméivel és történeteivel. Hogy például az iskola pincéjéből titkos átjáró vezet egy titokzatos barlangrendszerbe, amelynek időtlenségében egykori forradalmak túlélői rejtőznek. És egy szeptemberi délután nyoma vész a teljes osztálynak. Odalent a barlang pedig megélénkül” – olvasható a könyv fülszövegében. Az idén megjelent kötet az egyetemi oktatóként dolgozó író első ifjúsági regénye, és olyan problémákra reagál, mint a kiskamaszokat érintő szorongás, bizonytalanság, kisebbrendűség-érzés. A mai fiataloknak arra van szükségük, hogy megajándékozzuk őket a bátorság szellemével – mondta el Bánki Éva, akit Sándor Zoltán, szintén a KMI 12 program egyik írója kérdezett. Ez a Petőfit jellemző szellemiség, a Petőfi-vírus hiányzik a mai életünkből – tette hozzá. A beszélgetés során szó volt az irodalomoktatás kihívásairól, illetve az író, költő korábbi köteteiről is, köztük a 2005-ben megjelent Aranyhímzésről, amelyben Szent László is megjelenik. Beszélgettek a történelem és politika viszonyáról is. Az írónő elmondása szerint nincs politikamentes emlékezet, ám a gond az, hogy nem tudjuk elképzelni, mit gondol a másik. 

Rövid szünetet követően a szerepek megváltoztak, 17 órától ugyanis Sándor Zoltánt kérdezték, a beszélgetőtárs Oberczián Géza író, a Petőfi Kulturális Ügynökség projektvezetője volt. Sándor Zoltán (1973, Nagybecskerek), Herceg János-díjjal és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díjával elismert, Szabadkán élő író, újságíró, műfordító, a KMI 12 program szerzője 1997 óta publikál, jellemzően rövidprózát. 2002 óta kilenc könyve jelent meg, többségében novelláskötetek. 2003-tól a Magyar Szó napilap újságírója, 2013 óta az Újvidéki Rádió Szempont című kulturális műsorának munkatársa, a 2004 és 2016 között megjelenő Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője. Szerb nyelvről fordít. A jogász végzettségű, újságíróként dolgozó író elmondása szerint közelebb áll hozzá a rövidpróza. Életpályájának ismertetése mellett szó volt első állandó irodalmi hőséről, a fiatal J.K.-ról, aki „bármikor bárhol feltűnhet az életünkben”, az a személy, aki lehettünk volna, aki szerettünk volna lenni, ugyanakkor utalás Kafka Joseph K. alakjára is. Elmondta: teljesen nem tudja elválasztani írói és újságírói voltát, illetve jogász végzettségét sem, hiszen előfordul, hogy művei valós eseményekből táplálkoznak. Ebbe az esetbe tartozik, illetve a jog és erkölcs viszonyát boncolgatja például a Kifürkészhetetlen utakon című elbeszélés is, amelyben a délszláv háborúban eltűnt, a feleség által halottnak nyilvánított férj egy éjszaka bekopog a nő új életébe.

A Petőfi Kulturális Ügynökség pénteki záróeseményén 19 órától Csender Levente József Attila-díjas író, a KMI 12 program tagja tartott előadást Petőfi Sándor erdélyi, illetve partiumi utazásairól. Mint elhangzott, Petőfi 1843-ban járt először a vidéken, vándorszínészként az Érmelléken. Erdély-képét minden bizonnyal Jósika Miklós Abafi című regénye, illetve Kazinczy Erdélyi levelek útinaplója határozta meg diákként – jegyezte meg az előadó, aki a továbbiakban beszélt természetesen a nagykárolyi útról is, ahol Petőfi megismerte Szendrey Júliát, illetve nagyszalontai utazásáról, valamint az Arany-Petőfi közötti barátságról. Petőfi már korábban szeretett volna eljutni Kolozsvárra, az erdélyi országgyűlésre, a nagy utazás azonban csak 1847-ben valósult meg, ekkor járt először a kincses városban. Nyughatatlan, mindig mozgásban lévő szellemiségéhez méltóan azonban csak két napot töltött itt Júliával. Az előadó beszélt a Bem tábornokhoz fűződő közvetlen, szinte apa-fiú kapcsolatról is, illetve megemlítette a költő nagybányai utazását is: Petőfi ugyanúgy láttatja a várost, mint később a nagybányai festőiskola tagjai. Az előadó Petőfi Erdélyben című versével zárta bemutatóját.