Felavatták a kiskereki lázadók emléktábláját

D. Mészáros Elek

A vasárnapi ünnepség kezdő momentuma a református templomban megtartott istentisztelet volt. Oroszi Kálmán lelkipásztor Pál apostol Rómabeliekhez írt leveléből merített igerész alapján a reménység, a próbatétel és a békesség kapcsolódási pontjait, életünkben gyakorta tapasztalt visszásságait tárta a hívek elé. A világ nyújtotta békéről szólva kifejtette, hogy minden politikai rendszer a békét hirdeti, legyen az akár háború közepette, hidegháború idején, vagy igazságosként beállított békekötésekkor, de a valódi békességet Istennél találjuk meg. Ha lelkünkben megbékélünk, akkor ez kihat családunkra, közösségeinkben megélt kapcsolatainkra – fogalmazott Oroszi Kálmán.

Az istentiszteletet követően a Turulmadaras emlékműnél elsőként Nyíri Sándor polgármester mondott beszédet. „A magyar hadsereg 1940. szeptember 7-én vonult be Kiskerekibe, ezért ehhez a dátumhoz közelítve, minden évben emlékezünk a világháborúkban elesettekre. Huszonegy helybéli fiatal áldozta életét a harctereken; Isten, haza és család volt és maradt a mindenkori jelszó. Nyugaton ma is veszélyben van a kereszténység, a hitlerizmus vagy a kommunizmus idején sem volt ez másként. A haza és az azt alkotó család mindenkori érték, a jobb élet reményében vonultak egykoron csatába katonáink” – fogalmazott a polgármester. A megyei RMDSZ képviseletében Nagy Miklós Szalárd község polgármestere szólalt fel, aki párhuzamot vonva az egykoron hazájukért életüket áldozók és a ma nemzedéke között, feltette a megválaszolásra váró kérdést: mi mit teszünk a mindennapokban nemzetünkért, az utókor miként értékel majd minket?

Az emlékmű előtti főhajtást követően a két napos eseménysor fő momentumára a parókia udvarán került sor, ahol felavatták a „kiskereki lázadók” emléktábláját. Nyíri Sándor felidézte az emléktábla megszületésének apropójául szolgáló eseményeket. A trianoni döntést követően a határsávban tilos volt sorkatonai szolgálatra kötelezni a fiatalokat. A román hatalom ezzel mit sem törődve 1923 januárjában kihirdette a kiskereki fiatalok bevonulási kötelezettségét. A legények nem engedve a parancsnak, az intézkedni akaró csendőröket lefegyverezték, lincshangulat alakult ki a faluban. Később a kivezényelt katonaság letartóztatta a fiatalokat, majd katonai bíróság elé citálták őket. Megkérdőjelezték a katonai bíróság kompetenciáját, hisz ők nem voltak katonák, védelmükre érvként hozták fel, hogy soha nem esküdtek fel a román királyra. A megvádolt 34 fiatal közül többet börtönbüntetésre ítélték – ismertette Nyíri Sándor. Az eseményről több korabeli romániai magyar újság is beszámolt, amelyek felkutatása Oroszi Kálmán lelkész nevéhez fűződik. A sajtóbeszámolók kiskereki lázadóknak nevezik az ellenszegülőket, ezért az emléktábla is ilyen elnevezést kapott. Amint az elhangzott, állítólag volt olyan magyarországi sajtóorgánum, amely „Kiskereki hadat üzent Romániának” címszó alatt tálalta a történeteket. Az eseményen jelen lévő Biró Rozália parlamenti képviselő is megemlékezett a bátor kerekiekről, akik gerincességükkel példát mutattak mindenki számára.
A Himnusz eléneklését megelőzően intézmények, szervezetek képviselői, az anyaországból és az elszakított országrészekből érkezők megkoszorúzták az emlékhelyet. Végül testvértelepülési szerződés aláírására került sor a polgármesteri hivatalban Kiskereki és a kárpátaljai Nagybégány elöljárói között.