Románia egy nyugati történész szemével

Ciucur Losonczi Antonius 

Az esemény házigazdája, dr. Gabriel Moisa múzeumigazgató, a Nagyváradi Egyetem Történelem és Nemzetközi Kapcsolatok Karának dékánja úgy mutatta be dr. Dennis Deletantot, mint aki úgymond a messziről jött ember szemszögéből vázolja fel Románia elmúlt száz évének történelmét, ahogy azt nyugati perspektívából érzékelni lehetett. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a meghívott nem annyira kívülálló, hiszen egyetemi hallgatóként Londonban tanulmányozta a román nyelvet, és először 1965-ben került kapcsolatba az országgal, amikor egy nyári táborban vett részt Szinaján. Azóta többször visszatért, itt ismerte meg a későbbi feleségét is. Egy idő után a Securitate megfigyelés alá helyezte, és 1988-ban nemkívánatos személynek nyilvánította. A rendszerváltozást követően több hazai egyetem díszdoktora lett. Számos kiadványt írt Romániáról, köztük a most bemutatottat is. A felvezetés után Dennis Deletant egy általa írt szöveget olvasott fel több mint egy órán keresztül. Beszélt az elején arról, hogy miért fontos tanulmányozni a múltat, majd a visszaemlékezését érdekes módon a nyolcvanas év közepéről indította, amikor megismerkedett és barátságot kötött Ana Blandiana költővel, emberjogi aktivistával, s ennek kapcsán részletesen kitért az 1993-ban utóbbi által létrehozott máramarosszigeti börtönmúzeum, illetve a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma tevékenységére. Lucian Boia kortárs román történészt „innovatív történelem értelmezése” miatt méltatta, majd egy hirtelen váltással Dennis Deletant visszautazott száz évet az időben, és beszélt Wilson amerikai elnök 14 pontjáról, Trianonról, Ion Antonescu és Iuliu Maniu második világháborús szerepéről, a Ceauşescu-diktatúráról, a rendszerváltozást követő időszakban pedig a bányászjárásokról, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történő csatlakozásról. Végül Románia és az Egyesült Államok viszonyáról, a korrupcióról és az el nem költött uniós pénzekről ejtett szót az előadó. Öszszességében elmondható, hogy egy korrekt, objektív, jól dokumentált előadás hangzott el, viszont újdonságokat vagy érdemi információkat nem tartalmazott azok számára, akik egy kicsit is érdeklődéssel figyelik a hazai közéleti történéseket, vagy foglalkoznak a történelemmel. A teremben is főleg ismert váradi román történészek, muzeológusok, közéleti szereplők, valamint egyetemisták foglaltak helyet, így valószínűleg ők sem lepődtek meg különösebben az elhangzottakon. Az expozé után dr. Gabriel Moisa röviden bemutatta a meghívott „Romániát keresve. Egy személyes kaland ’65- től napjainkig” című könyvét. Ez tulajdonképpen egy memoárkötet, ugyanakkor több jeles személyiség portréja is kirajzolódik benne, például Corneliu Coposu parasztpárti politikusé, ellenzéki vezéré, vagy Mircea Răceanu diplomatáé, akit 1989-ben halálra ítéltek, mert Washingtonnak kémkedett.