Szent Angéla tiszteletére szólt ének és orgona

Tóth Gábor 

Maroknyi közönség, tíz fő gyűlt össze vasárnap délután a főutcai kis templomban meghallgatni Szeghalmi Emese egyházzenész, házigazda kántor, orgonista előadását. E zenés meditációk jó szokásához híven ismét gondos válogatást hallhattunk régi századok historikus egyházi és világi muzsikájából – kihívás és tiszteletreméltó egyben, hogy ezúttal nem apellált digitális hangszerre Szeghalmi Emese, hanem mindvégig a templom orgonáján játszott, mely sajnos jelentős hiányosságokkal „kiált” még mindig javításért.

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban – szólt az introitus Szent Angéla-specifikusan, majd Szent Angéla imája következett prózában és Himnusz Szent Angélához (Bárdos Lajos-szerzemény, eredetileg Szent Benedekhez). Merici Szent Angélára (1474–1540) való tekintettel a most bemutatott zenei csokor korszak és helyszínválasztása főként itáliai reneszánsz orgonaművekre esett. Egyrészt az Antologia organistica italiana gyűjteményből: Marco Antonio Cavazzoni Salve Virgo, ismeretlen trentói szerzőtől (Laurence Feininger-kutatás nyomán) többszólamú miseordinárium (szintén orgonán) – Kirie/Criste (kézirat szerinti írásban így), Sanctus, Agnus Dei, Girolamo Diruta Magnificat sopra li otto tuoni. Az orgonaművek után ismét ének következett: Jézus edénye (nem elírás, bár „erénye” is nyugodtan lehetne) – a Szent Szűz üdvözlése (17. század eleje) a Száz régi magyar ének c. gyűjteményből, valamint ugyanonnan Balassi Bálint „Harminckettődik” Áldj meg minket Úristen, azaz „egy lengyel ének, igéről igére és ugyanazon nótára” (1580 k.). Folytatódott az orgonaművek sora, Frescobaldi Capriccio sopra la battaglia (Janequin-témára, az 1515-ös marignanói csata „inspirálta”). Egy sokakat megihletett korabeli sláger jött a sort lassan a barokk kor felé vezetve, Folias, ezúttal Domenico Zipoli változatában, végezetül Johann Caspar Kerll Tocata cromatica con durezze e ligature. Kortárs különlegesség zárta a délutáni kerek egy órás zenei műsort, a felvidéki (Gúta) Nagy István (sz. 1982) orgonaművész kompozíciója, mely barokk variációs stílusban dolgozza fel négy tételben az Ó, Mária, drága név c. népéneket, amit most Szeghalmi Emese elő- és utóénekelt is, az orgonaváltozatokat keretezendő.