Hókifli: a hiány könyve a Posticumban

János Piroska

A nagyváradi Posticumban péntek este bemutatott könyv több szempontból sem szokványos: mind felütésében, mind pedig témájában hiánypótló, ha lehet így nevezni azt a regényt, ami épp a hiányról szól, és amelyben a címadó hókifli soha nem készül el. Érdekesség a könyvvel kapcsolatban, hogy a borítón nem szerepel a szerző neve, ami – mint elhangzott – egy technikai malőr eredménye, mégis illeszkedik a már említett hiány tematikájához. Máthé Kriszta író, újságíró könyve húsz évig „érlelődött”, és egy olyan témát taglal, amiről nem szívesen beszélünk: a rákos megbetegedéssel való együttélést. A regény valós eseményekre épül, voltaképpen az író és édesanyja között megélt azon öthónapos időszakra, amikor fény derült a gyilkos kórra, egészen a temetésig. Már a regény elején szembesülhetünk vele, hogy a diagnózis után semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt – a szerző nem akarja félrevezetni az olvasót egy pozitív végkifejlettel.
Máthé Kriszta 23 éves volt, amikor kiderült édesanyja betegsége. Az egyetemisták életét kellett volna élnie, de ő mégis súlyos beteg édesanyja ápolását vállalta, az állandó kötözéseket, a sztóma kezelését, még akkor is, ha korábban a vér látványától is rosszul volt.  Mert a „szeretet felülír mindent” – hangzott el a péntek esti beszélgetésen, amelyen az írót egyik barátja, Szabó Andrea kérdezte, illetve ő olvasott fel a könyvből. A mintegy kétórás beszélgetésen az író meglepő őszinteséggel vallott a megpróbáltatással teli időszakról, arról, milyen lelki megterhelésen ment keresztül, kik voltak azok, akik segítettek, milyen volt a viszony családtagjaival. Mint elmondta, meglátása szerint bármennyire is nehéz, vállalni kell a nagy utakat, mert bár az élet mindig nyújt kiskapukat, de azokat valahol vissza is kéri.