Segítség! Houston, idefent az agyunk nem működik jól

Új tanulmány világít rá az űr kevésbé ismert negatív hatásaira a kognitív (megismerő, gondolkodáson alapuló) viselkedésben, és egyúttal arra, hogy az űrhajósok gyengébb teljesítménye miként ronthatja esélyeinket a hosszú távú utakon a kozmoszban.

A NASA Behavioral Health and Performance Laboratory kutatócsoportja 25 űrhajós viselkedését vizsgálta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén, és arra a következtetésre jutott, hogy számukra a várhatónál hosszabb időbe telik a feldolgozási sebességet, munkamemóriát és kitartó figyelmet igénylő feladatok elvégzése az űrben. A Frontiers in Physiology című folyóiratban megjelent tanulmányban közzétettek aggasztóak, hiszen a jövőbeni Hold- és Mars-küldetések bizonyára ilyen hatással lehetnek az űrhajósok agyára.

Az űrhajósoknak tíz azonos tesztet kellett elvégezniük a Földön. Mindegyik tesztben öt időpontban mértek: a küldetés előtt, az űrben töltött idejük elején, végén, valamint a hazatérésük után 10 és 30 nappal.

Szerencsére bebizonyosodott: a bekövetkezett romlások a Földre való visszatérésük után nem maradtak fenn tartósan.

„Az űrben tartózkodás nem járt olyan kognitív károsodással, amely jelentős agykárosodásra utalna” – fogalmaz Sheena Dev, az új tanulmány vezető szerzője.

Ami a visszatérésüket illeti, ez jó hír, de számolni kell azokkal a hónapokkal – alkalmanként évekkel –, amiket az űrben töltenek. A kozmoszban számos olyan rendkívüli stresszhatás éri őket, amelyeket az emberi test nem tapasztal a Földön. Ilyen többek között a sugárzás, a mikrogravitáció, amely hatással van az agyműködésre.

„Még a Földön is a feldolgozási sebesség, a munkamemória és a figyelem azok a kritikus kognitív tartományok, amelyek átmeneti romlást mutathatnak, ha az egyént stressz éri. Más területek, például a memória, kevésbé érzékenyek a stresszhatásokra – mondta Dev. – Például ha nagyon mozgalmas napunk van, s az előző éjszaka nem tudtunk eleget aludni, úgy érezhetjük, hogy nehéz odafigyelni, s több időre van szükség a feladatok elvégzéséhez.”

Az űrben tartózkodás komoly károkat okozhat az emberi testben. Korábbi kutatások kimutatták, a hosszú távú űrrepülés a csontsűrűség csökkenéséhez és izomsorvadáshoz vezet, káros hatással van a szívre, a szemre,  a gerincre, a sejtekre és az általános fizikai erőnlétre.

Kevés kutatást végeztek eddig az űrhajósok kognitív viselkedésével kapcsolatban. Viszont egy még 2020-ban közzétett tanulmány szerint a hosszú távú űrrepülés alapvetően megváltoztathatja az agyi-gerincvelői folyadék mennyiségét, és a megnövekedett folyadék az űrhajósok visszatérte után még egy évig megmarad. 2017-es kutatások azt is kimutatták, hogy az űrben eltöltött hosszabb idő a szürkeállomány csökkenését okozta az agy különböző régióiban.

Eközben a NASA arra készül, hogy Artemis programja keretében űrhajósokat küldjön ismét a Holdra, majd fenntartható emberi jelenlétet hozzon létre a Hold felszínén, és onnan induljanak a Marsra. Ideje olyan megoldásokkal előállni, amelyekkel mérsékelhetik az űrhajózás káros hatásait.