Petőfiről szóló dokumentumfilmet vetítettek Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

Maksay Ágnes és László Loránd „Hallgass zúgó szél, hadd beszéljek én…” – Petőfi Erdélyben című dokumentumfilmjét szombaton este vetítették a Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában a Mathias Corvinus Collegium és a Bihar Megyei Magyar Középiskolások Egyesületének Tanácsa szervezésében. Az érdeklődőket az MCC részéről Nagy Tímea Zita, a MAKET nevében Blaskó Péter köszöntötték, az alkotás megtekintése után pedig Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke beszélgetett Maksay Ágnes rendezővel, illetve T. Szabó Levente szakmai konzulenssel és forgatókönyvíróval.  
A dokumentumfilm Petőfi erdélyi útjait és Erdélyhez való kötődését követi végig úgy, hogy rajta keresztül a teljes élettörténetre és életműre is ráláthatunk. Egy olyan korszerű, a legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodó, vonzó látványvilágot teremtő mozgókép, amely Petőfit az első modern irodalmi értelmiségiek egyikeként mutatja be, tudatos, kísérletező és kíváncsi polgárként. A filmben T. Szabó Levente irodalomtörténész kalauzol az egyes helyszíneken (Bihar megyében Diószegen, Székelyhídon és Nagyszalontán), ugyanakkor megszólalnak benne helytörténészek (például dr. Szabó József újszülőttgyógyász Bihardiószegen), valamint ismert Petőfi-kutatók is. Ez az első olyan nagyszabású dokumentumfilm, amely Petőfi erdélyi kötődéseit összefoglalóan megjeleníti.

A beszélgetésen T. Szabó Levente kiemelte: arra törekszik, hogy a vetítések ideje alatt meglepetésszerű legyen a jelenléte, mert kíváncsi, hogy a fiatalok érzékelik-e azokat a trükköket, melyekkel a film igyekszik oldani a feszültséget. Zavaróan hatnak-e a tabudöngető felvetések, bár alapvetően nem erre törekedtek, ezért sem hangzanak el olyan kifejezések az alkotásban, mint a celeb, a sztár vagy az influenszer. Holott elhangozhatnának, hiszen Petőfinek köszönhetően tulajdonképpen megváltozott a nyilvánosság. Előtérbe kerültek az írók, a művészek, a tudósok, és jó esetben többé már nem a rendi társadalomban betöltött szerep számított az előremenetelnél. Ugyanakkor korábban soha nem tapasztalt módon egy modern médiafordulat is bekövetkezett, hiszen megjelentek a napilapok, az első olyan újságírók, akiknek olyan értelemben vett hatalmuk lett, hogy a cikkeikkel hatást gyakoroltak a tömegekre, következménye lett a közléseiknek. És Petőfinek a társadalomban betöltött státusát jelzi, hogy bár konfliktusos személyiség volt, ebből általában nem származott hátránya, magyarázta T. Szabó Levente.
Maksay Ágnes arról beszélt, hogy mindent sajnos nem tudtak belesűríteni a filmbe, mert akkor túl „fullasztó” lett volna. Mint megjegyezte, természetesen olvasta Dávid Gyula hasonló tematikájú könyvét, de ahhoz képest rengeteg újdonsággal szolgál a magyarországi közmédia megrendelésére készült dokumentumfilm, hiszen a 21. században járunk. T. Szabó Leventére pedig nem csupán a szakmai felkészültsége miatt esett a választás, hanem azért is, mert „szereti őt a kamera”. Ez is az oka annak, hogy lesz következő közös munka, ezúttal Jókaira fókuszálva, jegyezte meg Maksay Ágnes.