Erős kezdés a harmadik BorParton

P. Nagy Noémi
Pap István

Még a koncertek kezdete előtt Dr. Nagy Miklós, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Bihar megyei elnöke, a Partiumi Falugazdász Hálózat alapító alelnöke köszöntötte a jelenlevőket, kiemelve, hogy hagyományt tudtak teremteni ebből az eseményből, hiszen harmadik ízben töltik meg a Körös partját a helyi gazdák és borászok, akiknek borai mellett a jó zenébe is belekóstolhatnak mindazok, akik kilátogatnak a Borpartra.

A rövid köszöntést követően fél órás késéssel színpadra állt a váradi Hakeshet Klezmer Band. Az együttest nem is nagyon kellett bemutatni, hiszen csaknem 20 éve különböző koncerteken és rendezvényeken találkozhatunk velük Nagyváradon. Zenéjüket nem csak a váradiak ismerhetik, hiszen bejárták már az egész világot, számos fesztiválon játszottak. Az együttes 2005-ben alakult a Nagyváradi Zsidó Hitközség keretében, a zsidó muzsika és kultúra megtartásáért. Az egyik legnagyobb sikert a zenekar számára a közel 12 éves együttműködés jelenti a váradi Mária Királyné Színházzal, hiszen az együttes szolgáltatja a román társulat egyik legsikeresebb előadásának, a Hegedűs a háztetőn című musicalnek a zenéjét. Gazdag repertoárral lépett fel a Lévy Miklós, Bogdán-Bódis Ádám, Cătălin Chirilă, Seidler András, Nicu Moldovan és Csatári-Malek Esther felállású zenekar. A remek hangulatú koncerten instrumentális kompozíciók és olyan szép, szomorú, humoros, lendületes, andalító és hangulatos dalok hangzottak el többek között, mint a Shema Israel, a Tumbalalajka, az Abi gesunt, a Dona dona, a Ciribim vagy a Yidishe mame. A fellépés az elmaradhatatlan Hava naghilaval zárult. Az összeszokott együttes jó érzékkel játszotta a remek klezmermuzsikát, ami jól, tisztán is szólt köszönhetően Trendler Józsefnek, aki az együttes hangmérnöke volt ezen a koncerten is.

Rövid program

Az est második fellépője és egyben áldozati báránya a magyarországi Dynamite Dudes volt, Szilágyi Mihály (ének, nagybőgő) és Berta Dániel (ének, gitár) felállásban. A fiúknak nem sok idejük maradt, hogy szórakoztassák a közönséget, hiszen a több mint fél órás késést a banda koncertidejéből faragták le, azaz körülbelül 20 percet kaptak, amelynek számottevő idejét nem is énekléssel, hanem beszéddel töltötték ki. Ez sem lett volna a legnagyobb baj, ha a frontember nyers stílusára jobban vevők lettek volna a váradiak. A legnagyobb kiakadást mégsem a trágár szavak okozták, hanem mikor Szilágyi Mihály bejelentette a lényegében 90 százalékig magyar közönségnek, hogy nem beszéli a helyi nyelvet (vagyis a románt), csak angolul és spanyolul, de reméli, hogy azért megértik egymást. Az összekötőszöveggel ellentétben a zenére nem lehetett panasza a közönségnek, viszont a 20 percbe körülbelül 5-6 szám fért bele. Igazán egyedi feldolgozásban hallgathatták meg a jelenlevők például az American Woment, az El Mariachit vagy a What is Love-ot. A Dynamite Dudes péntek esti rövid fellépése inkább csak ízelítőt nyújtott a rockabillyt és bluest keverő zenekar stílusából és zenéjéből.

A dinamit srácok gyors búcsúját követően azonnal színpadra lépett Szabó Balázs Bandája, és egy rövid hangolást követően el is kezdte a koncertet. Időközben az eső is ráijesztett egy kicsit a közönségre, de szerencsére nem esett sokáig, így a közönség nem széledt szét, hanem együtt énekelte, táncolta az együttessel a remek hangulatot teremtő dalokat, míg a borpart hátsó traktusában a baráti társaságok az asztalként funkcionáló hordók körül és a boros pultok mellett beszélgetve háttérzeneként élvezték az együttes produkcióját. És volt is mit élvezni: a banda jól bemelegítette a hangulatot a Mulandó és az Ikarosz című számokkal, és egyre másra következtek a jobbnál jobb szerzemények. Szabó Balázs sokoldalú muzsikus, aki nem csak énekel, de több hangszeren is játszik, ráadásul zeneszerzőként is sokoldalú, hiszen a legkülönfélébb zenei stílusokat tudja ötvözni saját zenekarában, mint amilyen volt a népzenei ihletésű hegedűszólammal gazdagított Bujkáló és az azt rögtön követő funkys Én már nem. És ehhez a változatos, igényes muzsikához megfelelő partnereket is talált zenésztársaiban, akik vele együtt nagyon érzik ezt a folkos, alternatív és funkys beütésű zenei világot. Az est lírai vonulatát képviselte Radnóti Miklós Bájoló című versének hangulatteremtő feldolgozása, valamint a Hétköznapi című dal, mely utóbbit a közönség együtt énekelte az együttessel. Az estet a Zaj című dal zárta, a hallgatóság láthatóan elégedetten ment haza, de persze voltak, akik a koncert után maradtak még borozni.