A romániai rendszerváltozás utáni hangulatról szóló könyvet mutattak be

Ciucur Losonczi Antonius

Az Egyszál magunk című kötetet a magyar kultúra-heti programsorozat utórendezvényeként ismertették. Benne Nagy Béla újságíró, történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének egyik alapítója a kilencvenes évek elejének Bihar megyei közéleti történéseit feltáró, parlamenti képviselőként, illetve az RMDSZ megyei vezetőjeként megélt események leírását folytatja, a rendszerváltás utáni korszak jellegzetes hangulatát megidézve. Tárgya szerint öt hónapot (1991. július–november) taglal, melyek az előzménykötetekben leírtakhoz hasonlóan a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar megyei szervezetének kezdeti időszakához kapcsolódnak. 

„Miután jómagam az említett szervezet alapító elnöke voltam, bő harminc esztendővel ezt követően úgy döntöttem, hogy papírra vetem mindazt, amit akkor, mai szemmel nézve akár még romantikusnak is mondható körülmények közepette megtapasztaltam, és amire emlékszem. Ez a könyv tehát nem monográfia, nem az RMDSZ Bihar megyei szervezetének történetírói szigorral megszerkesztett, tanulmány-kötetként használható historikus munka, és nem akar több lenni annál, amit már alcímében is nyomatékosít: visszaemlékezés. Úgy, hogy közben számot vetek emlékezetemnek torzításaival, mi több: ennek ódiumát is vállalva teszem, némi dokumentumokra támaszkodva pedig munkám imitt-amott talán még a tényfeltáró minősítést is megérdemli”, olvashatók Nagy Béla szavai a kiadvány hátoldalán.

Elfogyott a levegő

A könyvbemutatón Nagy Béla jelezte, hogy már készül a ötödik, sorozatzáró könyv is, és ha a Jóisten úgy akarja, néhány hónap múlva kikerülhet ez is a nyomdából. Megjegyezte: a múltidézése 1992. október 16-ig fog tartani, amikor hazatért Bukarestből, és közpolitikai tevékenységével felhagyott, mert úgy érezte, hogy karaktergyilkosság áldozata lett. „Elfogyott körülöttem a levegő, már nem volt rám szükség”, indokolta akkori döntését.

Felidézte, hogy amikor négy-öt évvel ezelőtt nekifogott a visszaemlékezéseinek, úgy vélte, hogy talán egy brosúrát meg tud velük tölteni, ehhez képest pedig meg fogja haladni a kétezredik oldalt. Voltak pesszimista pillanatai is, amikor azt gondolta, nem fogja tudni folytatni. Két egymást követő baleset is hátráltatta a munkájában, „úgyhogy számomra ajándék ez a mai nap”. Mint Nagy Béla fogalmazott: írja a múltat, miközben éli a jelent, mert újra és újra „belefut” olyan jelenségekbe, melyekről azt gondolta, hogy nem témák többé. Példaként említette a magyargyűlöletet, mely bizonyos körökben Trianon óta virul. Amikor társadalmi, politikai vagy gazdasági problémák jelentkeznek, mindig előveszik a magyar kártyát, és vészjóslóan kiáltják Erdély lehetséges elcsatolását Romániától.

Folyamatosan visszaköszön a múlt

A beszélgetésen elhangzott is, hogy több forrásból dolgozik Nagy Béla: másodpéldányban megmaradt nála privátban az RMDSZ korabeli archívuma, és szokása volt, hogy rendszeresen lejegyezte a napi történéseket. Újságcikkekre, egyéb dokumentumokra is támaszkodik a memóriáján kívül, de élete fő művének elsőszülött fiával, Zsolttal való levelezését tekinti, aki 1986-ban elköltözött az Egyesült Államokba.

Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke hangsúlyozta: fontos lenne, hogy Nagy Bélához hasonlóan mások is megírják visszaemlékezéseiket az 1990-es évek közéleti történéseiről, mert folyamatosan „visszaköszön a múlt”. Amikor már azt hisszük, hogy kisebbségi szempontból sok minden elrendeződött, és léphetünk egy újabb szintet, sajnos azzal kell szembesülnünk, hogy mégsem lehetséges ez. „Bizonyos problémákba máig beleütközünk, de okulhatunk abból, ami már megtörtént”, figyelmeztetett a honatya.