3 órája
Január, a végtelen hétfő – avagy hogyan éljük túl az életet az ünnepek után
Sokak számára nehéz időszak ez, ugyanis az ünnepek alatt „túlcsordultunk” pozitív energiákkal, impulzusokkal, majd egyik napról a másikra visszakerülünk a hétköznapokba, s az eltűnőben volt negatív hangulat gyakran újra ránk telepszik. Molnár Éva pszichológust kérdeztük arról, hogy mit tehetünk a januári depresszív, „végtelen hétfői” hangulat ellen, és hogyan tartsuk fent az ünnepi hálaérzetet egész évben.
Fotó: Csatlós Lóránt
– Ismert-e olyan adat, hogy hányan esnek „depresszióba” januárban? Mi okozza ezt?
– Ilyen jellegű kutatási adatot nem ismerek nálunk, azonban amerikai felmérések szerint akár a népesség 25–65 százalékát is érintheti a januári hangulatromlás, amit személy szerint nem neveznék depressziónak. Manapság a köznyelvben nagyon elterjedt eme kifejezés folyamatos használata olyan helyzetekre és állapotokra, amikor épp nem érezzük jól magunkat, vagy szomorúak vagyunk. Fontos tudni azonban, hogy a klinikai értelemben vett depresszió betegség, ami bizonyos kritériumok szerint diagnosztizálható és súlyos egészségügyi, illetve szociális következményekkel járhat, ha kezeletlen marad.
– Miben különbözik ez a fajta „depresszió” az orvosi értelemben vett betegségtől?
– Az orvosi értelemben vett depressziónak több fajtáját is ismerjük, de felsorolnék néhány fontos tünetet, amit mindenkinek ismernie kellene ahhoz, hogy megértse, nem egyszerűen rosszkedvről van szó. Major depresszióról beszélhetünk például, ha a felsorolt szimptómák két hétnél tovább fennállnak, súlyossági fokuk is magas (legalább öt tünet jelen van): a szomorú hangulat a nap nagy részében jelen van, csaknem mindennap; érdeklődés vagy örömkészség elvesztése; jelentős hízás vagy fogyás, illetve étvágyváltozás; alvászavarok (túlalvás vagy alváshiány); krónikus fáradtság; értéktelenség érzése; indokolatlan bűntudat; csökkent gondolkodási, döntési, koncentrációs képességek; öngyilkossági gondolatok; a tünetek jelentős szenvedést vagy szociális, munkahelyi funkcióromlást okoznak; az állapot nem egyéb betegség, gyógyszer/drog hatásának tulajdonítható; kizárható más pszichiátriai betegség. Ezzel szemben a januári lehangoltság pár héten belül el kellene múljon. Ha viszont még februárban is rosszul érezzük magunkat, mindenképp keressünk fel egy szakembert.
– Valóban a január túl depresszív, szorongást okozó, vagy inkább a decemberi ünnepek során akar mindenki túlteljesíteni, s ezért tűnik túl nagynak a hangulat- és energiabeli különbség?
– A januári hangulati zuhanás oka elég sokrétű. Egyrészt decemberben sok az adrenalin, a tennivaló, a program. Igyekszünk jól vagy legalább „valahogy” lezárni az évet, a munkánkat befejezni, megfelelőképpen „letenni” a szabadság előtt, aztán széppé varázsolni az ünnepeket, részt venni a családi és baráti vagy közösségi eseményeken. Nyugodt, csendes időszak kellene legyen a karácsony, hiszen általában békés, áldott ünnepet kívánunk egymásnak, ennek ellenére sokszor rohanós, pörgős lesz valójában az egész időszak, aminek a végére konkrétan elfáradunk. Ezzel nagy kontrasztban áll a január, amikor újraindulnak a szürke hétköznapok. Lecsendesül a programáradat, munkába kell járni, a nappalok még mindig rövidek, és hideg is van. A karácsony fénye elmúlt, de a tavasz langyos szele még kissé messze van. A D- és egyéb vitaminhiányunk is egyre hangsúlyosabb lehet, a mozgással vagy a szabad levegőn töltött időnk kevesebb, mint a melegebb időszakban. Illetve, ami még kellemetlenséget okozhat, hogy kezdünk rájönni: nem sikerül betartatnunk magunkkal az összes újévi fogadalmunkat.
– Ki a veszélyeztetettebb? Az, aki családban, közösségben tölti az ünnepeket, vagy inkább az, aki egyedül?
– Mivel alapjában szociális lények vagyunk, úgy gondolom, jobbat tesz nekünk, ha nem szigetelődünk el, hiszen az elmagányosodáshoz vezethet, ami pedig lehangoltságot okozhat. Ilyenkor jönnek a negatív gondolatok, amelyek sohasem építő jellegűek számunkra. Emiatt javasolt lenne kellemes társaságban tölteni nemcsak az ünnepeket, hanem a hétköznapokat is. Persze ez nem azt jelenti, hogy akik egyedül élnek, nem lehetnek boldogok. De igenis lehetnek, ha megtalálják az örömforrásokat az életükben, a tevékenységeket, amik lefoglalják őket, és a személyeket, akikre szeretettel gondolhatnak, s akikkel szívesen találkoznak, ha módjuk van rá.
– Mit tehetünk a gyakorlatban a januári kedvetlenség, szorongás ellen? Hogyan dobhatjuk fel a hangulatunkat?
– Először próbáljuk meg átgondolni a tavalyi évünket, ha még nem tettük meg, és fogadjuk el, amit sikerült elérnünk, és azt is, amit nem. Zárjuk le magunkban az évet. Aztán készítsünk terveket az előttünk álló esztendőre, legyenek céljaink, melyeket alcélokra is bontsunk le. Ezek előre fognak „húzni” minket az év során, a megvalósításuk pedig biztosítani fogja számunkra a sikerélményeket. Fontos, hogy legyen miért felkeljünk minden egyes nap. Továbbá próbáljuk meg visszaállítani a decemberi evés-ivás, illetve a sok program miatt kilendült rutinunkat. Jó lenne, ha odafigyelnénk az egészséges táplálkozásra, folyadékbevitelre (minimum másfél liter tiszta, szénsavmentes víz naponta), mozgásra, szabad levegőn töltött időre, a megfelelő alvásidőre, pihenésre és a vitaminháztartásunkra. Ha ezek nincsenek rendben, az a lelkiállapotunkra is rossz hatással van. Ezen kívül próbáljunk meg több időt tölteni számunkra kellemes tevékenységekkel, amitől felvidulunk, örömöt érzünk. Ez mindenkinek mást jelenthet: egy jó könyv, zene, tánc, előadások, a természetben való séta, kertészkedés, barkácsolás és még sorolhatnám a végtelenségig. De fontos, hogy a szociális kapcsolatainkat se hanyagoljuk el, hisz mindenkinek szüksége van szeretetre és figyelemre. Ha nagyon be vagyunk zárkózva, próbáljunk meg mi is segíteni valakin, adni másoknak, ezáltal kicsit nyitni kifelé. Segíteni és segítve lenni egyaránt meleg érzéseket ébreszthet bennünk. Érezzük általa, hogy nem vagyunk egyedül.
– Végezetül, mit tehetünk azért, hogy egész évben kitartson a decemberi öröm- és hálaérzet?
– Gondolkodjon el mindenki azon, hogy mi okozott benne örömöt és hálát decemberben. Valójában általában egész évben vagy az év során máskor is rendelkezünk azokkal a dolgokkal, amikért hálásak vagyunk decemberben. Például hálásak szoktunk lenni a szeretteinkért, a sikereinkért, az egészségünkért stb., de ezekért év közben is azok lehetnénk, csak egyszerűen, sok esetben nem állunk meg egy pillanatra sem, hogy átérezzük, milyen szerencsések és áldottak vagyunk oly sok mindenért az életünkben és a mindennapjaink során. Ha naponta hálát adnánk, akkor folyamatosan örülhetnénk valaminek vagy akár valakinek, valakiknek. Ebben az évben mindannyiunknak azt kívánom, hogy legyen időnk, és akarjunk is hálásak lenni azért, amink van, tisztázzuk le magunkban azt, amire vágyunk, és legyen erőnk és kitartásunk, illetve jó mentális és fizikai egészségünk is tenni mindezekért!