Vizet szenteltek a nagyváradi római katolikus székesegyházban

Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: egy máig fennmaradt 12. századi kódex négy háromkirályok-képet tartalmaz, eléggé szokatlan módon. Ez a négy történetábrázolás azonban nemcsak szemlélésre jó, hanem utazásra is késztet, hogy a napkeleti bölcsekhez csatlakozva mi is átéljük a Jézussal való találkozás örömét. Arra buzdít: ne futamodjunk meg a veszélyek elől, hanem inkább adjuk hírül mindenkinek, hogy megérkezett az Üdvözítő, és Isten az ő fényébe akarja újraöltöztetni a világot.

Az első képen a háromkirályok mintha aludnának. Három különböző korú emberről van szó: egy fiatalabbról, egy középkorúról és egy idősebbről. Ők azonban valójában nem alszanak, hanem csöndben hallgatnak egy belső hangot, „a szívük hangját”. Ez a tapasztalat, belső vágyakozás a második képen válik világossá: ezen a háromkirályok lóháton belovagolják a világot, mert nem nyomják el az említett belső hangot, ami arra készteti őket, hogy elinduljanak, és keressenek, lemondva mindenről, a kényelmükről, a pozícióikról, az előnyeikről. De nem akármit keresnek, hiszen a tekintetük nem a földre szegeződik, hanem felfelé, az égre néznek, ahol megtalálják a csillagot, és ezt követik az útjuk során.

És ez a jászolhoz vezeti őket – ezt mutatja már a harmadik kép. A bölcsek csendben letérdelnek a gyermek előtt, és imádják őt. Ennyi az egész. Nem a fővárosban, Jeruzsálemben találják meg őt, hanem egy igénytelen istállóban, Betlehemben. Nem grandiózus elképzelésekben lelik meg keresésük célját, hanem a mindennapi feltűnésmentességben. A negyedik kép ismét lóháton ábrázolja a háromkirályokat, így haladnak tovább egy új küldetéssel felvértezve, fellelkesülten. Nekivágnak ismét az ismeretlennek, mert az, amit megtapasztaltak, nem csak nekik szól. Másokhoz is el kell hogy jusson ennek üzenete, és ez a másik út ezért egyúttal azt is jelenti, hogy nem térnek vissza régi önmagukhoz, hanem elindulnak mások felé.

Mit üzennek a bölcsek nekünk?

„Ezt a négy képet szemlélve ugyanakkor úgy tűnhet nekünk, mintha a háromkirályok beszélnének is egymással. Vajon mit mondhatnak egymásnak ezek a bölcsek, és vajon hogyan érint bennünket mindaz, amit ők az útjuk közben megbeszélnek egymással? Ha értenénk azt, amit mondanak, valószínűleg azt hallanánk: napjainkban mintha megszokta volna a zajos világ azt a sötétséget, amiben szeretetnélküliség, érdekharc és gyűlölet uralkodik, és sajnos ez határozza meg sokak életét. Rengeteg egyéb dologgal vagyunk elfoglalva, nem vesszük észre azt a sok, Istentől származó jelet, melyek elvezetnek bennünket a találkozáshoz. Hallanánk azt is, hogy a három bölcs helyteleníti a sok merevséget és görcsös ragaszkodást az előítéletekhez és korlátokhoz, melyek akadályoznak bennünket abban, hogy valami újra merjünk vállalkozni, és új fényben lássuk a környezetünket”, fogalmazott a váradi egyházmegye főpásztora. „Tanítókként pedig azt a megállapítást is tennék a bölcsek: Isten emberi arca mindenkinek megmutatkozott Jézus Krisztusban, ilyen értelemben pedig mindannyian testvérek vagyunk. Legyen tehát ez a kiindulási pont annak a szolidaritásnak az alapja, mely meg tudja szüntetni a kirekesztettséget és a feszültséget”, hangsúlyozta Böcskei László.