Tegnap, 9:03
Az Oltáriszentség alapítására emlékeztek a székesegyházban
Az utolsó vacsora emlékére mutattak be szentmisét április 17-én, nagycsütörtökön este a nagyváradi római katolikus székesegyházban is.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Ciucur Losonczi Antonius
A bevezető részben Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: első látásra az övéitől búcsúzó Jézust állítja lelki szemeink elé, mégsem egy befejezést jelent ez a vacsora, mert ekkor fogalmazza meg azt a végrendeletet, melyet egyházára és a mindenkori emberre bízott az idők végezetéig.
Nem úgy akart távozni ebből a világból, hogy csak az emlékeinkben maradjon meg. Ránk bízza magát, és az Oltáriszentségben, a kenyér és a bor színe alatt közöttünk lakik. Ő Istennek a legnagyobb ajándéka számunkra, a Mindig itt vagyok érted. Megköszönjük Istennek ezt a nagy ajándékát és bocsánatot kérünk azért, hogy nem tudjuk mindig méltóan fogadni és értékelni a mi életünkben
– hangsúlyozta az egyházmegye főpásztora.
Szolgáló szeretet
Homíliájában Pálos István főesperes-kanonok kitért arra, hogy a Jézus korabeliek az alázatosságot nem tartották erénynek, a nagyképű és gerinctelen embereket nevezték így. Éppen ezért, a tanítványoknak először idegenül hangzott, hogy miért emeli ki Mesterük az alázat fontosságát. Végül azonban megértették, hogy mit akar ezzel kifejezni. Így tulajdonképpen a lábmosás szertartása az alázatosság szinonimája lett, melyet a kereszténység tett igazából erénnyé. És ez összefügg a szolgáló szeretettel is, mely áldozatot követel.
A szeretet és az elkötelezett hit legyen a mi alapállásunk ebben a keresztény életben. Szeressünk úgy, hogy Isten szeme megakadjon rajtunk. Szolgáljunk úgy, hogy mindenkinek a javára váljon. Legyünk igaz emberek, igaz keresztények, az egység, a szeretet és a hűség jelei
– tanácsolta a tisztelendő.
A lábmosás szertartása
Az elmélkedés után Böcskei László megmosta az apostolokra emlékeztető tizenkét férfinak a lábát, akik különböző közösségeket, kultúrákat és nemzetiségeket képviseltek.
A szentmisében a zenei szolgálatot Oláh Gabriella kántor és az általa vezényelt Szent Cecília kórus látta el. A glória után megszólaltak a harangok, melyek aztán a nagyszombati vigíliáig elnémulnak. A némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A szertartás végén kialudtak a fények (szimbolizálva, hogy a tizenegy apostol elment aludni), az Oltáriszentséget a székesegyház kápolnájába vitték, majd a Pék Sándor esperes-plébános által elvégzett oltárfosztás után a jelenlevők csendben, elbocsátás nélkül távoztak.
