A „nárciszok földjéről” Fugyi református templomához

Nagy József Barna

Az erdőbe való kijutáshoz több útvonalat is ajánlottam az előző részben. Most egy újabb, nagyon egyszerű útvonalat mutatok be. Elindulunk bárhonnan a városból, majd a Szilvás mellett kikerekezünk Hegyaljára. Ide beérve, a buszmegálló után, a híd két oldalán is fel lehet menni balra az erdőbe. A híd bal oldalán elfordulva a hegyaljai magyar templom előtt haladunk el. 
Igen érdekes ez az 1992-ben felépült templom, hiszen a katolikus és a református hívek is használják. Ha a híd jobb oldalán indulunk el, vagyis ott fordulunk balra, akkor két úton is felérhetünk az erdőbe. Egyesek a nárciszok földjének is nevezik Hegyalját, hiszen március végén, április elején sárga nárciszvirágba öltözött domboldalakat lehet itt látni. Régebben még egy ilyen feliratú tábla is került az út mellé – ezt sajnos az utóbbi időben már nem találtuk a helyén. 

Ha felértünk a száldobágyi erdőbe, akkor nem maradt más hátra, mint előre. Az erdőben, mindig a főúton menve, elhaladunk egy-két erdőirtás mellett, majd találunk egy padot egy kis, fából készült asztallal. Itt akár meg is pihenhetünk, majd indulhatunk tovább. Pár száz méter, és egy enyhe emelkedő után találunk egy utat jobbra, amit jobban kitapostak az erdőkitermelő járművek. Nem lehet eltéveszteni, mert egy nagy, sárga gázcső és fehérre meszelt kőoszlopok is vannak az út elején. Itt kell tehát letérnünk az erdei főútról jobbra, ha a Balaskó-tetőre akarunk kijutni. De ne siessünk ennyire. Ha egyenesen tovább tekerünk, tíz perc múlva érdekes sírhantokat és fejfákat fogunk látni az út bal oldalán. Több vélemény szerint két német katona nyugszik itt, erre enged következtetni a háromszavas német felirat is a fejfákon. A régi fejfákat nemrég lecserélték, ma két újabb jelöli a nyughelyet. 
A katonák a második világháború vérzivatarában valahol itt, a közelben, az erdőben hunytak el. Nagyvárad környékén 1944 októberében került sor harcokra. Minden bizonnyal a szovjetekkel kerülhettek tűzharcba a németek, itt érte őket a halálos lövés, valószínűleg a környéken lakók temethették el ide őket. Mint megtudtam, a sírok helyét a kommunizmusban csak titokban lehetett megjelölni. A rendszerváltás után az erdészek vállalták fel a gondozásukat, megjelölésüket. A mostani új fejfákat is az erdészek tették a sírok fölé. 

Ha visszatérünk az előbb említett sárga gázcsövekig, immár bal oldalt tekerjünk fel a meredek kis dombon. Ha nyáron járunk erre, remek út vár bennünket, ősszel és télen viszont az erdőkitermelők nagyon lerontják azt. Amikor kiérünk az erdőből, nagyszerű panorámában lesz részünk. A Balaskó-tető a Várad körüli dombok legmagasabbja a maga 250 méterével. Nemcsak magas, de az is biztos, hogy a váradi dombok közül innen nyílik az egyik legszebb kilátás. Jó időben messze a bihari hegyekig lehet látni, jobbra a közelben kis tavak, odébb a Sebes-Körös, majd messzebb az erdők látszanak. Alattunk terül el Köröskisújfalu, ahová egy meredek dombon lehet letekerni. Ha jó a fékrendszerünk, és tehenek, valamint birkák sem „ólálkodnak” az úton, akkor épségben leérünk a faluba. Miután elhagyjuk Köröskisújfalut, pár száz méter tekerést követően kijutunk a főútra, ahol jobbra térünk Fugyi és vissza Hegyalja felé. A Fugyivásárhelyhez tartozó közel 1400 lélekszámú Fugyiban mintegy 400 magyar él. Hogy eljussunk a településre, átkerekezünk a Sebes-Körös hídján, majd a faluban rögtön megkeressük a református templomot. Ez a kis templom még az Árpád-korban, a 13. században épült. Azóta sokat láthatott a történelemből, sokszor tatarozták, hozzáépítettek vagy elvettek belőle, de még mai állapotában is őrzi egykori méltóságát, erejét. A templomot nem nehéz megtalálni, rögtön a híd mellett van. Kicsit bámészkodjunk, kerékpározzunk a településen és a Körös partján, majd visszatérve az útra kimegyünk Fugyiból ott, ahol bejöttünk, majd az első kereszteződésnél balra fordulunk és irány Hegyalja, majd Nagyvárad. A hegyaljai útszakaszt pár éve adták át a forgalomnak, nincs rajta nagy autósforgalom, de mivel elég szűk az út, érdemes vigyázni.