Kirándultak a nagyvárad-olaszi reformátusok

Schönberg Éva könyvtáros

A Nagyvárad Olaszi Református Egyházközség február 22-én gyülekezeti kirándulást szervezett Martonvásárra és a budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett Munkácsy-emlékkiállításra.
A hideg idő ellenére, a lelkes kirándulók csoportja reggel 7-kor indult a Beethoven-kultusz fellegvárába, a Fejér megyei Brunszvik-kastélyhoz. Az egykori Brunszvik család szoros barátságot ápolt a zseniális zeneszerzővel, aki több zenedarabját – köztük az Appassionata-szonátát – a család tagjainak ajánlotta. A kastélyban kialakított Beethoven Emlékmúzeumban bemutatják a Brunszvik családot is, amelynek négy generációja élt itt. Teréz, akit sokáig Beethoven halhatatlan kedvesének hittek, hozta létre 1828-ban a Monarchia első óvodáját, ahol a mai szokással ellentétben még férfiak vigyáztak a gyerekekre. Az utóbbi évek kutatásai szerint azonban egyre valószínűbb, hogy a Halhatatlan kedves nem Teréz volt, hanem annak húga, Jozefin. Beethoven a következő sorokat írta hozzá: „Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Halhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy.” Az emlékszobában őrzik a zeneszerző medálban elhelyezett hajtincsét is és azt a zongorát, amelyen Liszt Ferenc is játszott egykor.
Amíg a csoport egyik fele a múzeumban nézelődött, a többiek a csodaszép kastélykertben sétálgattak. Brunszvik Antal (1746–1793) majd fia, Ferenc (1777–1849) valódi földi paradicsomot varázsolt a kastély köré. A park évszázados fái alatt kis tavat alakítottak ki, közepén egy szigettel, ahol évente többször is felcsendülnek a Beethoven-melódiák.

Egy ízletes babgulyás elfogyasztása után a program második része következett, a Budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett Munkácsy Mihály-emlékkiállítás megtekintése, ahol a 180 évvel ezelőtt született festőgéniusz alkotásait csodálhatják meg a látogatók. A hatalmas érdeklődést övező kiállításon lépni alig lehetett, valóságos tömeg állt a festmények előtt. A látogatók tanulmányozhatták Az ásító inast és A rőzsehordó nőt, megleshették A kis cukortolvajt, bepillantást nyerhettek A pálmaházba, és gyönyörködhettek a Colpachi park évszázados fáiban.
A legimpozánsabb alkotás a közel 63 négyzetméteres Honfoglalás, ami 1893 tavaszára készült el. A Krisztus-trilógia kapcsán az alkotó a következőket vallja: „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.”
A kirándulók késő este tértek haza, akik aztán másnap Isten házában mondtak köszönetet a közös alkalom csodálatos élményéért.