Vadász együttes: a Dédimama házából a végtelenbe és tovább

– Mit jelent a Vadász együttes számára a tízéves évforduló? Hogyan szeretnétek ezt megünnepelni, mivel készültök a közönség számára?
– Ez hatalmas mérföldkő a számunkra, ugyanis külön-külön minden tag játszott már más zenekarokban, de egyik együttes sem élte még meg ezt a hosszú időt. Most, hogy így közösen sikerül ünnepelnünk a tízéves évfordulót, ez mindannyiunknak elképesztően nagy teljesítmény – egyébként én csak hét éve vagyok Vadász-tag. Sokat tanultunk az elmúlt években egymásról és a zenélésről. Úgy gondolom, hogy egyénileg is sokat fejlődtünk, mint zenekar pedig évről évre egyre észrevehetőbb a munkánkon az, hogy mennyivel összehangoltabban dolgozunk, és egyre komplexebb a zenénk, valamint a mondanivalónk. A közönségnek minél többet szeretnénk átadni, új dalokat is, de a régieket is szeretnénk játszani továbbra is, akár újradolgozva. Ugyanitt lehetőséget kérnék arra, hogy megköszönjük a támogatást és a szeretetet azoknak az embereknek, akik a kezdetek óta elkísérik a zenekart a legtöbb koncerthelyszínre. Nélkülük az együttes soha nem élte volna meg ezt a szép, kerek évszámot.

– Mint említetted, hét éve játszol a Vadász zenekarban. Hogyan kerültél be a csapatba? Más tagcserék is történtek az évek alatt?
– A Vadász előtt egy BiP elnevezésű formációban zenéltem, Székelyhídon, majd 2018 telén meghallgatás alapján kerültem át a Vadászba. A tulajdonképpeni közös munka a kényszerpihenő alatt kezdődött el, akkoriban inaktív volt a zenekar – ez tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy nem voltak koncertek, háttérmunka azonban zajlott. Barabás Róbert, az együttes szólógitárosa volt talán a legaktívabb, főként dalok írásával foglalkozott. Egyébként 2018-ban még egy teljesen más felállásban működtünk, 2020-ban tagcserék történtek, akkoriban csatlakozott Kulcsár Edmond dobos. Mivel a járványhelyzet miatt nem lehetett koncertezni, stúdióba vonultunk. Az új dobos dobtechnikájának köszönhetően egy teljesen új hangzást sikerült belevinni a zenénkbe. 2021-ben, visszatérésként az „életbe”, a székelyudvarhelyi Siculus Fesztivállal indítottuk újra magunkat, ahonnan szép díjakkal és pozitív kritikákkal jöttünk haza. Elképesztően nagy és pozitív adrenalinbomba volt ez a zenekar számára, ugyanis a következő éveket a szakadatlan és töretlen munka jellemezte, s 2021-ben megjelent a Harc a benzinért című albumunk is. 2023 nyarán a négytagos zenekar öttagosra bővült, Antal Patrik csatlakozott hozzánk, aki szólógitáron játszik. Makra Gábor egyébként 2021 őszén érkezett a zenekarba, elődje Zsárka „Csáki” Gábor volt, aki kezdetektől a tagcseréig volt az együttes tagja.

– Mit lehet tudni az albumról? Mikor és milyen formában jelent meg?
– A Harc a Benzinért című album 2021-ben jelent meg, először egy 50 darabos limitált kazetta formájában a debreceni Burning Sun Records kiadásában, majd 2022 tavaszán ezt a digitális és CD-formátum követte a Metal Ör Die Records gondozásában. Egyébként még 2017-ben a Vadász zenekartól megjelent egy kislemez, Viharvándor címmel, majd 2023-ban kiadtunk egy angol nyelvű LP-t is, ez a Life Eternal elnevezést kapta.

– Kissé szokatlan, hogy a kazettaformátumot választottátok.
– Zenénkkel a ’80-as, ’90-es évek heavy metal világát próbáljuk megidézni, ugyanis szeretjük ennek az időszaknak a zenei hangzását, de nem csak – az öltözködési stílusát és az akkori hanghordozók hangulatát is, például a bakelitlemezeket és a kazettákat is. A CD-formátum egyébként a legtávolabb áll tőlünk, ugyanis mindannyian inkább lemezgyűjtők vagyunk, s a különleges kazettákat is szeretjük. Viszont szeretnénk azt, ha majd az új albumunk bakelitlemezen is megjelenne.

– Már el is érkeztünk egy következő témához, említettél új albumot. Mikorra várható a megjelenés?
– Kicsit korai tulajdonképpen új albumról beszélni, ezt megelőzi egy kislemez, melyen lesznek dalok az új albumról. Erről annyit szeretnék csak mondani, hogy konceptalbumról beszélhetünk, összetettebb lesz, mint az előző, a szövegvilág és a mondanivaló két-három, összekapcsolható témát ölel fel. Hozzátenném, hogy ez abszolút nem volt szándékos, a szövegek megírása közben ezek a témák, érzések, problémák kerültek előtérbe. Az előző album dalszövegeit egyébként Barabás Robi írta, viszont az új dalok esetében már inkább beszélhetünk közös munkáról, ugyanis kivétel nélkül mindenki hozzátett valamit. A munka jelenleg is folyamatban van.

– Az új kislemez és album megjelentetése mellett milyen terveitek vannak még idénre? Koncertek terén mire számíthat a közönség?
– Az idei év koncertszezonját március 8-án kezdjük a Gekko Pubban, egy úgynevezett Hajtóvadászattal – ezt néhány éve kezdtük el szervezni, egy minifesztiválnak tekintjük, vendégzenekarokat is hívunk. Az idei Hajtóvadászatra meghívtuk a budapesti Rebelt, és vendégünk lesz a nagyváradi, lelkes és tehetséges fiatalokból álló Corveas zenekar is. Márciusban továbbá Székelyföldön is fogunk koncertezni, több alkalommal is. Az idei műsort – melyben régi, újrahangszerelt dalok és új dalok is szerepelnek – minél több helyre szeretnénk elvinni. A jubileumi koncertre egyébként Nagyváradon kerül majd sor októberben.

– Ha már fellépések: mi volt az eddigi legnagyobb koncertélmény a zenekar számára?
– Erre csak egyéni szemszögből tudok válaszolni, mert úgy gondolom, mindenki másképp éli meg a fellépéseket. Ha nézőszámot, hangulatot, érzéseket veszünk alapul, akkor mindenképp az a szalacsi koncert jut eszembe, amikor a Tankcsapda előtt játszottunk, 2023-ban – az egy remek buli volt. Egy másik fellépés, ami számomra különleges volt, az a 2021-es székelyudvarhelyi koncert a Siculus Fesztiválon. A fesztiválhangulat inkább családias volt, de amit a koncert alatt és után kaptunk a közönségtől, az számomra az egyik legpozitívabb energialöket volt – akkor kezdtem el azt érezni, hogy annak, amit csinálunk, igenis van létjogosultsága.

– A zenekar ugye Hegyközszentimrén van bejegyezve, de mindannyian máshol éltek. Hogy hozzátok össze a próbákat és a megbeszéléseket?
– A próbák Hegyközszentimrén zajlanak, a Dédimama házában. Igyekszünk havonta egyszer találkozni, s akkor intenzív próbát tartani. Egyébként az online tér is számos lehetőséget nyújt arra, hogy összedolgozzunk, akár zenék összerakásában is.

– Úgy érzem, a Dédimama háza különleges jelentőséggel bír.
– A Dédimama háza azért fontos számunkra, mert a kezdetek óta ott tartjuk a próbákat, s a zenekar a legelső felállásában ott vette fel az első hanganyagát. Ez egy háromdalos demo volt, a Viharvándor nevet kapta. Továbbá mindig ide jár össze a zenekar lazítani, szórakozni és megbeszélni az aktuális ügyeket. Egyfajta menedékként szolgál a külvilág elől.

– Ha jól tudom, mindegyik zenekari tagnak van civil állása. Milyen érzés a színpadról visszatérni a mindennapi életbe?
– Igen, mindenkinek van civil állása, de nem túlzok akkor sem, amikor azt mondom, hogy szeretnénk mindannyian életvitelszerűen csak a zenével foglalkozni. Személy szerint én nehezen élem meg az átállást, ugyanis a jót könnyű megszokni – vannak azok a hétvégék, amelyek teljes egészében a zenéről szólnak, a pozitív energiákról, a pozitív impulzusokról. Ezután pedig jön a hétfő reggel, amikor szól a vekker, s el kell indulni a hétköznapi életbe. Gyakran azon kapom magam hétfő délben, hogy a hétvégében ragadtam. Az évek és a rutin segített ennek a feldolgozásában, egyre könnyebben megy az átállás, de az elején nagyon megviselt. Viszont mindez azt is jelzi számomra, hogy szívvel-lélekkel szeretem ezt csinálni, ha félvállról venném, akkor valószínűleg nem élném meg ennyire nehezen a változást.

– Végezetül: meg lehet-e ma élni a zenélésből?
– Biztosan, csak mi még nem tudjuk, hogyan. Nem vagyok abban a státuszban, hogy nagy szavakat használjak a zeneiparral kapcsolatosan, mert még nem láttam a negyedét sem. Mi mindent magunknak szervezünk, önerőből igyekszünk megoldani, amit csak lehet. Elképzelhető, hogy jön a robbanás, írunk egy slágert, befutunk, történt már ilyen a zeneiparban, és akkor mehetünk a Dédimama házából a végtelenbe és tovább.