A civilizációk időnként újra feltalálják magukat

Pikó Stefánia

Lüszisztraté története közel 2500 éves, Matei Vișniec átirata azonban rámutat, hogy a darabnak ma is megvan az aktualitása. A Szerelmem, Lüszisztraté Anca Bradu rendezésében került a nagyváradi Szigligeti Színház színpadára, akinek a rendezései (pl. A mi osztályunk vagy a Csongor és Tünde) ismerősek lehetnek a színházkedvelők számára.

Az előadásban az antikvitás találkozik a jelenkorral, az ókori görög történet cselekményét átszövik az egyre nagyobb teret betöltő, hosszabb, jelenben játszódó momentumok. A mostban játszódó jelenetek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ezek egyre egyértelműbb módon nyitnak a közönség felé, ezzel is közelebb hozva a sztorit a nézőhöz. A darab ellentéteken alapul – a férfiak és nők, a háború és béke között, de akár ennél több ellentétpárt is fel lehetne sorolni, ha kifejezetten ezeket keresnénk. A látvány, ami nem mellékesen Matei Vișniec feleségének, Andra Bădulescu Vișniecnek a munkája, a háború, a háború által okozott feszültség, állandó fenyegetettség és brutalitás érzését adja vissza. A háború nyomasztó hangulata a béke idejét is megpecsételi, hiszen elkerülhetetlen, hogy ismét kitörjön. Felmerül a kérdés, hogy a béke ideje alatt megpuhult férfiak meg tudják-e védeni a nőket? De még mielőtt ide eljutnának, a veszélyérzettel is újra meg kell barátkozniuk a szereplőknek.

Matei Vișniec egészen nyíltan mesélt arról már az előadás bemutatója előtt is, hogy a darab megírását elsősorban az orosz–ukrán háború ihlette, vagy akár mondhatnánk, hogy késztette: „A Szerelmem, Lüszisztraté című darabot 2021 decembere és 2022 februárja között írtam, egy olyan időszakban, amikor az európai sajtóban minden eddiginél több szó esett arról, hogy újabb háború törhet ki a kontinensen. Amikor 130.000 orosz katona bukkant fel az ukrán határon, az európaiak ébredezni kezdtek hosszú álmukból. Európa lakói 2022 elején a békés fogyasztói társadalomban, az ipari terjeszkedésben és a virtuális világok iránti rajongásban megértették, hogy a szabadságot fegyverrel kell megvédeni” – olvashatók a szerző szavai az előadás műsorfüzetében.

Bár a színészek a tőlük megszokott magas színvonalon játszottak, és láthatóan mindent beleadtak, az előadás egyes pontjain az események sora kissé vontatottnak hatott, ami időnként alábbhagyó figyelmet eredményezett. A rendező a premier utáni beszélgetésen megemlítette, hogy a szövegben előforduló ismétléseket tudatos döntés alapján hagyták meg, mivel azok dramaturgiai szerepet töltenek be. Talán ezek kivitelezésén lehetett volna még finomítani, hogy ne keltsenek túl didaktikus hatást, vagy a darab énekes részeiből lehetett volna lefaragni. Mindezek ellenére egy erőteljes mondanivalóval bíró, a közönséget közvetlenül megszólító és elgondolkodtató előadás született, amely mindenképpen figyelmet érdemel.

A produkció rendezője Anca Bradu, a látványtervek Andra Bădulescu Vișniec munkáját dicsérik. A zenei aláfestést Ovidiu Iloc szerezte, míg a színpadi mozgásért Dimény Levente felelt. A videós tartalmak Bozsodi-Nagy Zoltán által jöttek létre, a vetítésben pedig Dan Băsu és Márton Bence működtek közre. Az előadás zavartalan lebonyolítását Joó Emília ügyelő biztosította, míg a szöveg pontos követésében Tentea Katalin súgó segítette a színészeket.