Az olvasás jelenéről és jövőjéről az MCC-nél

Ciucur Losonczi Antonius

A meghívottak Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész és Ludvig Orsolya Stefanie stratégiai kommunikációs szakember voltak, akikkel Nagy Tímea Zita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) váradi képzési központjának vezetője beszélgetett. „Bemelegítésként” néhány egyszerű kérdésre kellett válaszolniuk a vendégeknek, melyek során kiderült, hogy Nyáry Krisztiánnak az úgynevezett „nem magas” irodalomhoz tartozó művek közül a Koldus és királyfi a kedvence, sőt, szívesen lenne is utóbbi szereplő. Régebben, ha megtetszett neki valami egy kötetben, aláhúzta azt, vagy cetliket ragasztott az oldalakra, most már viszont inkább lefotózza az adott részeket. Ha egy könyv nem nyeri el a tetszését, manapság már inkább abbahagyja az olvasását, mert „nincs annyi idő az életben, hogy folytassam”. Sokfajta módon vásárol, boltból, könyvszekérről, de akár random ajánlások alapján is. 
Ludvig Orsolya Stefanie kijelentette: nem minősítené egyik kedvenc könyvét sem jelentéktelennek, de ha mindenképpen meg kell neveznie egy, nem a magas irodalomhoz tartozó alkotást, az valamelyik Agatha Christie-regény lenne. Egyébként ő mindig beleírt a diákkönyvtáros kötelező háziolvasmányokba, és Hermione volna legszívesebben Harry Potter világában. Ugyanakkor egyetértett jelen lévő kollégájával abban, hogy egy jó borító el tudni adni egy könyvet. 
Komolyabbra fordítva a szót, felvetődött, hogy az ember két stratégiát követ információgyűjtés közben: a „szénakazalból” kiszedegeti azt, ami fontos a számára, vagy odafigyel egyetlen dologra, ezt „vadássza” fókuszáltan. És így van ez az olvasással is, azaz létezik pásztázó és mélyolvasás. Utóbbi azt jelenti, annyira elmerülünk az olvasásban, hogy megszűnik körülöttünk a világ, azonban nehéz ezt „működtetni” az előbbi miatt. Mindenesetre a fókuszált olvasás – melynek tárgya bármi lehet: regény, mese vagy egy vers is – vezet oda, hogy kamatoztatni tudjuk emberi képességeinket és készségeinket. Empatikusak és kreatívak (a megszokotton túl új válaszokat adunk régi kérdésekre) leszünk, kritikusan kezdünk el gondolkodni és használni a rendelkezésünkre álló intelligenciánkat. „Elbutulunk, ha nem olvasunk!” – fogalmazta meg Nyáry Krisztián. 

Mi a szépirodalom? 

Azon meggyőződésének is hangot adott az irodalomtörténész: az olvasás azért izgalmas, mert csak négyezer éve van velünk, és „még nincs a génjeinkben”. Arról pedig, hogy mi a szépirodalom, „egy hatnapos konferenciát” lehetne szervezni. Talán egyetértés van abban, hogy ami fikciós történet, az mind szépirodalom, de szerinte akár egy ismeretterjesztő vagy tudományos írás is lehet az, amennyiben van benne egy történet, vagy a szerző szubjektív álláspontját fejti ki benne. A magas irodalom arra jó, hogy kizökkentsen bennünket a megszokottból, hogy „egy pillanatra megakadjon a levegő”, a szórakoztató zsánerek viszont ezt kevésbé tudják – vélekedett. Egy-egy vers pedig nem történeten keresztül tanít, hanem a legtömörebb módja az érzelmi tapasztalatok átadásának. Mindenki érti ugyanis, miről szól az, hogy „A semmi ágán ül szívem” – magyarázta Nyáry Krisztián. Elhangzott az is: egy közelmúltbeli kutatás szerint a nők többet olvasnak, mint a férfiak, és a magyar társadalom körülbelül 10–15 százaléka évente legalább harminc könyvet elolvas. „Ebből él a szakma, a kritikusan gondolkodók tömegéből” – fogalmazott Nyáry Krisztián. Megjegyezte: Romániában ebből a szempontból rosszabb a helyzet, de valószínűleg nem Erdély miatt van ez így. 
Szóba került még, hogy akik nem szeretnek olvasni, ma már ezt bátran felvállalják, mert sajnos nem feltétlenül szükséges már az olvasottság a társadalmi érvényesüléshez. Ludvig Orsolya Stefanie cáfolta azt a közhiedelmet, miszerint a mai fiatalok nem olvasnak eleget. „Épp ellenkezőleg: egy friss felmérés szerint a Z generáció olvas a legtöbbet. Gyűjtenek és vásárolnak könyveket, csak jó példát kell mutatni nekik, kedvet csinálni hozzá!” – hangsúlyozta a kommunikációs szakember. 

Bővülő könyvpiac 

Arról is beszéltek a meghívottak, hogy Magyarországon az utóbbi években, a koronavírus-járvány óta bővült a könyvpiac, több címet vásárol több ember. Ennek lehetséges oka, hogy a sokat olvasók erről a kedvtelésről mondanak le a legutoljára, kulturális szempontból tehát a könyv a járvány legnagyobb nyertese. Arra is kitért Nyáry Krisztián és Ludvig Orsolya Stefanie, hogy mennyire konkurenciája egymásnak a nyomtatott, az e- és a hangoskönyv. „Fájlokat nem lehet ajándékozni, egy nyomtatott könyvnek van illata, és nálunk még elfér a könyv a lakásokban” – indokolta meg Nyáry Krisztián azt, hogy Közép-Kelet-Európában miért nem terjedt el annyira az e-könyv használata, mint például Amerikában. A vendégek egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligencia soha sem fog tudni jó könyveket írni. „Az én életemben legalább ötször temették már a könyvnyomtatást: amikor megjelent a színes tévé, az internet, az e-könyv, a közösségi média és az AI. Gondoljanak csak bele: ezek az eszközök mennyit változtak, míg egy könyv ugyanúgy néz ki, mint Guttenberg idején. Úgyhogy én nem látom olyan sötétnek a jövőt” – közölte Nyáry Krisztián, bírálva ugyanakkor azt, hogy az iskolákban kronológiai sorrendben haladnak az irodalomtörténettel, és nincsenek kortárs írók, költők a tankönyvekben. „Az iskola inkább elidegeníti, mintsem integrálja azokat, akik magasabb olvasási kultúrával bírnak. Ezért van az, hogy egy érettségiző fiatal azt hiszi, hogy akkor író valaki, ha legalább már ötven éve meghalt” – fogalmazott az irodalomtörténész. A Könyvmentők jóvoltából az eseményen mindenki „vakrandizhatott” egy könyvvel, melyet a széke alatt talált, illetve a szervezésbe a Nagyváradi Könyvklub tagjai is besegítettek.