Stílusról és divatról az MCC szervezésében

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Nagy Tímea Zita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nagyváradi képzési központjának vezetője köszöntötte. Mi a fontosabb: a stílus vagy a divat?- ezzel a kérdéssel indította prezentációját dr. Schiffer Miklós divat- és stílustanácsadó, divatszakértő, hogy aztán néhány másodperc múlva meg is adja rá a választ. Szerinte nyilvánvaló, hogy a stílus sokkal fontosabb a divatnál. A ruha- szükséglet, a divat- a világ tükörképe (nem véletlen, hogy az egyik leggazdagabb ember táskákat „árul”), míg a stílus az egyén tükörképe, ettől lesz ugyanis egyedi az öltözködés. A stílusos darabok a divat világából jönnek. Georgio Armani szerint a stílust a divattól a minőség különbözteti meg, pontosabban az a gondolat, szándék, elképzelés, ami elvezet ahhoz, hogy mit veszünk fel, mert az illik hozzánk, magyarázta Schiffer Miklós. Majd Karl Lagerfeldet idézte, akinek megítélésében a divat az, amikor megtanulod szeretni azt, amit tegnap még utáltál, aztán pedig meggyűlölni azt, amiért tegnap rajongtál.

Divattörténet és dresscode
Arra is felhívta a figyelmet a meghívott, hogy napjainkban föllazultak az öltözködési szabályok, mert megváltozott a világ, mások lettek az elvárások. „Ha elmegyünk egy divatbemutatóra, úgy tűnik, mintha szemeteseket, utcaseprőket és hajléktalanokat engedtek volna ki jó sok pénzért a kifutóra. Ha kirakatokat nézünk, megrémülünk attól, hogy mit neveznek manapság kreatívnak. Sikk lett az anti-sikk, mindent lehet mindennel, és a feliratokkal még rátesznek egy lapáttal”, fogalmazott Schiffer Miklós. Hangsúlyozta: az önismeretet a jó stílus alapja, miközben korunk egyik meghatározója, hogy érdekesnek kell lennünk. Divattörténeti „gyorstalpalót” is tartott a szakértő, melyből kiderült, hogy miközben a női öltözködés rengeteget változott az elmúlt százötven évben, a férfiviselet alig, legfeljebb eltűntek a kalapok, és egyre kevesebben kötnek nyakkendőt. „Napjaink összképe vegyes, teljes az összevisszaság, a nagyon magas minőségű viseletektől az abszolút lazákig mindennel találkozunk”, fejtette ki Schiffer Miklós. A továbbiakban szó esett még a dresscode-okról, a női és a férfi táskákról és kiegészítőkről, a protokollszabályokról, a művelt társalgásról, a kéznyújtásról és a köszönésekről, az udvariasságról, a magyarokra jellemző panaszkultúráról, valamint „a liftes helyzetekről”.