Feltámadási szentmisét ünnepeltek a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Húsvét ünnepe a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból, s ezzel minden embert megváltott bűneitől, és mindenkit meghívott az örök életre. Miután bűnbánatban végigjárták a nagyböjt idejét és átélték a nagyhét megrendítő eseményeit, a nagyváradi római katolikus hívek is nagyszombaton este elérkeztek húsvét vigíliájának a megünnepléséhez, a virrasztáshoz.

Az előírásoknak megfelelően, ezt a virrasztást nagyszombat este naplemente után lehet megkezdeni és húsvétvasárnap reggel a napfelkelte előtt be kell fejezni. Erre, a felépítésében és tartalmában gazdag, szimbólumokkal telített szertartásra, illetve a szentmisére több időt szánnak, mint általában a liturgikus ünnepléseikre, hiszen a legszentebb éjszaka a feltámadáshoz vezet, mely életünkben a nagy átvonulást jelenti, és valósítja meg a sötétségből a világosságba. Az ősi hagyomány szerint ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni. A vigília az egyházi év középpontja, drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség felett, az egyiptomi rabság és a Sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk feltámadását.

A szertartás tűzszenteléssel kezdődött a nagyváradi székesegyház előtt is. “A fény ünnepe, a tűzszentelés igazán merész szimbólum, mert azt akarja ábrázolni, amit nem lehet: a feltámadás pillanatát. Sem a teremtésnek, sem a feltámadásnak nincs tanúja, nincsenek régészeti leletek, mégis a liturgia arra merészkedik, hogy szemléletessé tegye ezt a pillanatot- amikor fellobban a láng. A tűz megáldása a teremtés isteni művét teszi egyértelművé számunkra”, magyarázta a szertartás kezdete előtt Pék Sándor esperes-plébános.

A húsvéti öröm meghirdetése

Miután Böcskei László megyés püspök megáldotta a tüzet, feldíszítette a húsvéti gyertyát. A kereszt, az alfa és omega betűk, az évszám azt hirdetik: Krisztusé a kezdet és a vég, az idő és az örökkévalóság. Az öt tömjénszem pedig Jézus öt sebhelyére emlékeztet minket. Majd ünnepélyesen bevitték a Krisztus testét jelképező, az új tűzről meggyújtott húsvéti gyertyát a sötét templomba, ahol háromszor, emeltebb hangon belekiáltották az éjszakába: Krisztus világossága! Közben a fény egyre terjedt az egyházban azáltal, hogy a hívek is meggyújtották a gyertyáikat a húsvéti gyertyáról. A fényünnep csúcspontja a húsvéti öröm meghirdetése, az Exsultet éneklése volt, mely egy bevezető részből és egy párbeszéddel megkezdett főszakaszból állt.

A második fontos rész az igeliturgia volt: öt ószövetségi olvasmányt olvastak fel, majd a püspök beintonálta a Glóriát. A szentlecke után következett az Alellúja, amire a nagyböjtben negyven napig böjtöltek a hívek.

Mindig van remény

Elmélkedésében Pék Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy a feltámadás megtörténte után az apostoloknak eszébe jutott, hogy Jézus megígérte, hogy szenvedni fog, meghalni és feltámadni. Nagyszombat este pedig mi felidézhetjük azt is, hogy éppen 112 nappal ezelőtt gyújtottak gyertyát a nagyváradi székesegyházban is, mellyel a római katolikus egyházban kezdetét vette A remény zarándokai mottójú jubileumi szentév. És ezzel némiképp egybecseng az a történelmi esemény is, hogy 105 évvel ezelőtt, az első világháború után a megroskadt Magyarországról elindult az első gyermekvonat a Keleti pályáudvarról Hollandiába, és az úticél szintén a remény volt, az, hogy a családoknál elhelyezett gyermekek megerősödjenek, meggyógyuljanak. Egy testvérpár két tagja elszakadt egymástól, de néhány elteltével megtalálták egymást. Nem adták fel egymás keresését, mert ők is tudták: mindig van remény.  Egy szentírási történet szerint pedig három zsidó férfi még a tűzhalált is vállalta, de nem akart imádni egy aranyszobrot. Mégsem perzselődtek meg, mert az Úr az angyalát küldte a segítségükre, a halál felett aratott győzelem és a remény jeleként. Húsvéti gyertya, szentév, remény- mind azt hirdeti, hogy az igazi húsvét az otthonainkban kezdődik, a hétköznapi tevékenységeink által történik, és még az egyszerű, kellemetlen helyzetekben is ott kell legyen a remény, hangsúlyozta a tisztelendő.  

A  húsvéti vigília harmadik része, a vízszentelés szertartása volt. Az ünneplők megújították keresztségi fogadalmunkat és a püspök meghintette a népet ezzel az új, teremtő vízzel. A negyedik momentum az áldozati liturgia volt, mely a szokott módon történt. A szentáldozás után a főpásztor az asszisztenciával elvégezte a Szent Sírnál a feltámadási szertartást, majd a körmenet után megszentelték a húsvéti  eledeleket.

A vigílián részt vett Roos Márton ny. temesvári  megyés püspök is.