Krizmaszentelési misét tartottak a nagyváradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: a nagyhét liturgiájában központi eseménynek számít az a pillanat, melyet minden évben az egyházmegye főtemplomában ünnepelnek nagycsütörtökön a krizmaszentelési szentmise alkalmával. Arra az egészen sajátságos kapcsolódásra gondol – magyarázta a főpásztor –, mely ilyenkor mintha jobban megérintené a jelenlevőket, és aminek kezdeténél a papok meghívása áll, ennek következménye, s a küldetésük lényegét képezi. Pályájuk elején ugyanis az egyháziak beemelést nyertek egy olyan valóságba, mely a mindennapi realitásokon túl az élő Istennel való találkozáshoz vezet. Minden pap a kiválasztottsága révén azt a feladatot kapta, hogy híd legyen Isten és az emberek között, egy olyan összefüggő út, mely biztonságban célba vezeti a boldogságát kereső és arra érdemes embert.
„Ezért van az, hogy ezen a szentmisén a papok, Isten szolgálói állnak a középpontban, és hogy ilyenkor egy kicsit jobban magunkra figyelünk. Ezért van az, hogy magunkkal és hivatásunkkal akarunk foglalkozni, miközben nem győzzük hangsúlyozni azt, hogy a mi küldetésünk nem rólunk szól, mivel nem önmagunkért lettünk papok. Csak azért állunk a középpontban, mert egykor a Mester magához ragadott minket. Mert tudjuk, hogy Ő nem engedett el bennünket, hiszen hűséges hozzánk. És középpontban maradunk, mert üzenetének ereje továbbra is életet mentő, és életet biztosító forrás ebben az ellentmondásoktól megfáradt világban”, fogalmazott a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye elöljárója.

Papi ígéretek megújítása
Az ünnepi szertartás egyik kiemelkedő pillanata volt tehát a papi ígéretek megújítása. A püspök, mielőtt a nép felé fordult volna, azt kérdezte a tisztelendőktől: annak a napnak az évfordulóján, melyen Krisztus az ő apostolait a papságban részesítette, akarják-e megújítani egykor tett ígéreteiket a püspökük és Isten szent népe előtt? Akarnak-e Urukkal, Jézus Krisztussal egyre szorosabban összeforrni, és önmagukról lemondva hozzá teljesen hasonlóvá lenni? Akarják-e a megváltás hűséges szolgáiként az eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni, és Isten igéjét hirdetni? Akarják-e Krisztust mint fejüket és pásztorukat követni, nem földi javakra vágyakozva, hanem csakis a lelkek iránti szeretettől vezettetve? A megszólítottak többször is azt felelték: „akarjuk”, majd a főpásztor kérte, hogy imádkozzanak a papokért, hogy árassza el őket az Úr bőséges kegyelmével, legyenek Krisztusnak, az örök Főpapnak hű szolgái, és vezessenek minket őhozzá, üdvösségünk forrásához. És imádkozzanak őérte is, hogy hűségesen teljesíthesse az apostoli hivatást, melyet rá, méltatlan szolgájára bízott az Úr. Legyen egyre tökéletesebb képmása köztünk Krisztusnak, a jó pásztornak, a tanítómesternek, mindenki szolgájának. Ezután a bemutatásukat követően az év folyamán a szentségek kiszolgáltatásához használt olajok megszentelése történt meg.
A szentmisén részt vettek a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tanárai és diákjai, illetve Roos Márton ny. temesvári megyés püspök is.