4 órája
Madárles, nemcsak a Zöld héten
Továbbadná a fiatalabb generációnak a madarak iránti szeretetét Bărbos Lőrinc biológus, a Milvus Csoport munkatársa, aki épp ezért munkája mellett madarakkal kapcsolatos tevékenységeket, madármegfigyelő túrákat, gyűrűzést, interaktív előadásokat szervez iskolásoknak. A madárles révén a gyerekek közelebbről is megismerhetik a madarakat.
Fotó: A szerző felvétele
A Zöld hét véget ért, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tematikus előadásokkal gazdagítani a mindennapi iskolai tevékenységeket. Erre bátorítja a tanítókat és tanárokat Bărbos Lőrinc biológus, a „madaras ember” is, aki az osztálytermekben interaktív előadásokat, a természetben pedig madárleseket, megfigyelő túrákat, gyűrűzést is szervez.
Hosszú távon az a célom, hogy ne csak egyszeri alkalommal találkozzam a diákokkal, ne csak egy kipipált program legyen a Zöld, vagy az Iskola másként héten, hiszen egy előadással nem váltjuk meg a világot. Lehet megmozdít valamit a gyermekben, de fontosak lennének az ismétlődő, évente több alkalommal megszervezett találkozók
– emelte ki Bărbos Lőrinc, aki az évszakokhoz igazodó tematikus előadásaival változatos és érdekes alkalmakat tud biztosítani a diákoknak az év bármelyik időszakában.
Kezdetek
Nem kell feltétlenül a gyermekkora óta rajongania a madarakért valakinek, így is megtörténhet, hogy később pont általuk találja meg a hivatását. Így történt ez Bărbos Lőrinccel is, aki saját bevallása szerint elég későn kezdett foglalkozni a madarakkal. Eredetileg orvosi egyetemre készült, viszont egy sikeres tantárgyverseny révén bejutott a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem biológia szakára, így végül meggondolta magát, és utóbbit választotta.
Az első félév nem tetszett, mondhatnám, hogy utáltam. Viszont második félévben kezdődött a gerinces állattan. Nagy szerencsém volt az ornitológiát oktató tanárral, már ott felgyúlt az első szikra, de a vízválasztó szerintem a terepgyakorlat volt a Duna-deltában, ahol tátott szájjal maradtam. Itt jöttem rá, hogy ez nekem nagyon tetszik. És igazából ekkor döntöttem el, hogy madarakkal szeretnék foglalkozni
– elevenítette fel a biológus.
Bărbos Lőrinc másodéves egyetemistaként ismerte meg mostani kollégáit a Milvus Csoporttól. Egyre többet járt velük terepre, kezdetben önkéntesként, elsőéves mesterisként pedig már alkalmazottként dolgozott az egyesületnél. Több fajvédelmi projektben is részt vett, az első a kerecsensólyom, a második pedig a szalakóta védelmét célozta. Utóbbi miatt költözött vissza Marosvásárhelyről a Partiumba, és azóta hasonló természetvédelmi célú pályázatokban tevékenykedik. Jelenleg keselyű-visszatelepítési projektben vesz részt, ezek mellett pedig a gyerekeknek szánt ismeretterjesztő foglalkozásokat szervez.
Kezdetben úgy gondolta, hogy mondanivalója tökéletesen illeszkedik a hatodik osztályosok tanmenetéhez, de időközben főleg elemi iskolás osztályokhoz hívták, így egy kicsit át kellett alakítania az előadásokat, hogy a kisebb gyermekeknek is élvezhető, érthető és élményorientált legyen. Kétfajta, benti és kinti foglalkozások közül választhatnak a pedagógusok.
Azt szoktam ajánlani, hogy ha egy mód van rá, akkor vigyük ki a gyerekeket és töltsünk el egy órát, másfelet a szabadban. Viszont, ha az időjárás ezt nem engedi meg, akkor a B tervet léptetjük életbe, és olyankor interaktív előadást vagy valamilyen benti tevékenységet szervezünk
– magyarázta Bărbos Lőrinc.
Tevékenységek: előadások és madárles
Az interaktív osztálytermi foglalkozások során a gyerekek koruknak megfelelően tudhatnak meg többet a madárfajokról, a madarak tájékozódásáról és vonulásáról, arról, hogy milyen kockázatokkal jár ez, hogyan lehet nyomon követni a madarakat és hogyan zajlik a gyűrűzés. A kinti madárleseknél és madármegfigyelő túráknál fontos, hogy kis létszámú legyen a csapat, hiszen minél többen vannak a gyerekek, annál hangosabbak, és „akkor már nem lesz mit látni.” A gyerekek először megismerik, kipróbálják a távcsöveket, majd megfigyelik a madarakat. Bărbos Lőrinc elmondja nekik, hogy mi alapján lehet megkülönböztetni egymástól a különböző madárfajokat, emellett megfigyelik a különböző madárhangokat is.
Hogyha kérik, és a hely lehetővé teszi, akkor gyűrűzést is vállalok, ami abból áll, hogy kifeszítünk egy függönyhálót, lehetőleg bokros, fás területre. Megfogjuk a madarakat, lemérjük, meggyűrűzzük, és utána együtt szabadon engedjük. A gyerekeknél az szokott lenni a csúcspont, amikor közelről megnézhetik, megérinthetik a madarakat
– részletezte Bărbos Lőrinc.
A „madaras ember” Bihar megyén kívül is tart foglalkozásokat, viszont akkor a költségek is megnőnek (egyébként egy foglalkozás 10 lej/diák). Elsősorban az iskolák részéről érkeznek a megkeresések, volt azonban két különlegesebb felkérése is: „Egyszer egy keresztapa keresett meg azzal, hogy madárlest szeretne születésnapi ajándéknak a nyolcéves keresztlányának, ebből egy jó hangulatú családi madarászás lett. Egyszer pedig egy lelkész, hogy a település monográfiáját tervezi megírni, és szakemberrel szeretné felmérni a környék madarait. Ezenkívül voltak megkeresések, hogy felnőtteknek is tartsak ragadozó madarak megismerését célzó terepi kiszállásokat, azonban erre nem volt kapacitásom. De a jövőre nézve tervben van, hogy akár céges csapatépítő eseményekre készítsek egy madaras programot. És nálam nyáron sem áll meg az élet. Már elkezdtek hívni nyári táborokba is.”
Madármentés
Bărbos Lőrinc kérdésünkre azt is elárulta, mi a teendő, ha valaki sérült madarat talál. Mint elmondta, a Milvus Csoport működtet egy madárkórházat, rehabilitációs központot Marosvásárhelyen, ide lehet eljuttatni a madarakat:
A gond csak az, hogy a szállításban nem igazán tudunk segítséget nyújtani. Ha megoldható, hogy Váradról vagy Bihar megyéből eljusson a madár Marosvásárhelyre, akkor onnantól kezdve az egyesület átveszi azt, és elvégzi a kezelést. Ezen kívül az ország különböző részeiben vannak még más egyesületek is, amelyek kisebb-nagyobb sikerrel próbálkoznak hasonló rehabilitációs központokat működtetni. Az ő elérhetőségeiket is meg lehet találni egy egyszerű Google-kereséssel.
Hogyan zajlik a gyűrűzés?
A madarakat függönyhálóval fogják be a szakemberek. Ezt követően megfújják a hasuknál a tollakat, megnézik, mennyi izom és mennyi zsír van rajtuk, lemérik őket, megnézik a szárnyukat, a farktollakat, a csőrüket, ráteszik a lábukra a gyűrűt és elengedik. Olyan gyűrűt használnak, ami se nem kicsi, se nem nagy, hogy ne szorítsa el a madár lábát, de ne is essen le róla. Minden gyűrűnek van egy kódja. A gyűrűzés célja, hogy megjelöljék a madarakat. Így ha valaki befogja őket máshol, meg lehet nézni, hogy a két hely között milyen távolságot repült, mennyi idő telt el. Viszont nemcsak a vonulás irányát lehet megállapítani, hanem azt is, hogy mennyi idős a madár. A gyűrűket csak akkor lehet leolvasni, ha újra befogják a madarat, viszont ez nagy stresszel jár számunkra, nagyon félnek. „Hogy ezt elkerüljük, az utóbbi húsz évben elkezdtünk használni másik fajta, színes gyűrűket, amelyeken a kód tisztán látszik távcsővel is. Érdekesség, hogy a vízi madaraknál általában nem láb-, hanem nyakgyűrűt használnak, mert a lába általában nem látszik ki a vízből. A ragadozó madaraknál szárnykrotáliát használnak általában, és külföldön még a csőrökre is helyeznek krotáliát” – magyarázta Bărbos Lőrinc.
P. Nagy Noémi
