Micivel, a „vármacskával” a magyar népművészeti tájegységeken keresztül

János Piroska

– Hogyan kezdett el a népművészettel, szövéssel foglalkozni?

– Egy barátnőm a Francisc Hubic Művészeti Iskolába járt Holló Barna tanár úrhoz, és rábeszélt, hogy menjek én is ezekre az órákra. A felvételikor a teremben volt egy szövőszék. Amikor megláttam azt a szövőszéket, akkor tudtam, hogy ezért jövök ide. Amolyan „szerelem első látásra” volt. Ott tanultam négy éven keresztül Holló Barnától. Időközben rokonaimtól kaptam egy 1862-ben készült szövőszéket, ami a dédnagymamám nagynénjének, Pázmán Emmának készült, úgyhogy Emmának hívom a szövőszéket és azóta együtt dolgozunk, körülbelül 25 éve.

– Bár most, ha jól tudom, a szükségállapot miatt ideiglenesen bezárt a várbeli kézművesház is, de egyébként milyen foglalkozások zajlanak itt?

– A gyerekfoglalkozásokra nagyon nagy hangsúlyt fektetek, főleg ezért készült a kifestő is, de az utóbbi időkben rájöttem, hogy tulajdonképpen ezeket a hagyományos kézműves technikákat a felnőttek is igénylik. Éppen ezért, ha véget ér a szükségállapot, felnőttek számára is fogok tartani szövést, gyöngyfűzést. Én 2015 óta vagyok jelen a várban, többek között részt veszek az Iskola másként programokban, fesztiválokon. Az általam szervezett vásárokon három vonalat tartok elsődleges szempontnak: a termékbemutató mellett a kézművessel lehet beszélgetni, az érdeklődők megtudhatják, mi hogyan készül, a helyszínen a mesterségbemutató által meg is nézhetik, hogyan készül egy-egy termék, illetve kézműves foglalkozáson is részt vehetnek. Így egy teljes kép alakulhat ki egy-egy mesterségről.

– Hogyan született meg a színező ötlete, illetve hogyan készült el?

– Az ötlet kapcsolódik az előbb elmondottakhoz: ebben a rettenetes globalizációban az internet nagyon jó dolog, de annyira össze van keveredve már minden, hogy honnan erednek a minták, a színek használata, hogy mindenki úgy használja, ahogy éppen jónak látja, és aztán eredetiként próbálja eladni. Ezzel a változással nincs is semmi gond, mert a népművészet is örökké változik és folyamatban van. A népművészetnek az egyik alaptétele az, hogy abból dolgozunk, ami van. Ebből kiindulva jött az ötlet, hogy megismertessem a gyerekekkel, felnőttekkel az eredetit, a hagyományost. Abból aztán, hogy valaki mit készít, milyen színnel színezi, teljesen egyéni döntés. Maga a kifestő nemcsak gyerekeknek szól, mert minden tárgy mellé tartozik egy kis leírás is, ami inkább a felnőttek számára lehet hasznos. A kiadvány megszerkesztésénél több forrásból merítettem: felkerestem a mezőkövesdi Matyó Népművészeti Egyesületet, a Kallós Zoltán Alapítványt, a debreceni Déri Múzeum küldte például a nagyváradi szűrnek a fotóját, Kornis Péter hozzájárult, hogy egy gyönyörű tulipános láda fotóját felhasználhassam. Egy komoly munka van a füzetecske mögött. A színező elkészítésében nagy segítségemre volt ugyanakkor Dudás Levente, aki a grafikát készítette. Az alapötlethez pedig „társult” Mici, a vár macskája, vele együtt járhatjuk be a magyar népművészet vidékeit. Ő most egyébként benn lakik a műhelyben, minden nap bejövök neki enni adni, kiengedni kicsit. Nem nagyon érti, miért üres a vár, ugyanis időközben nagyon megszerette a turistákat. (Mici, a „vármacska” életét külön Facebook-oldalon követhetjük.)

A kiadvány nem teljes körű, tervezünk még folytatást is. Azok a tárgyak, amelyek szerepelnek a füzetben, a kézműves ház tagjainak, vagy Nagyváradon megfordult népművészek munkái. A tavaly megjelent, 32 oldalas kiadványban többek között olvashatunk a korondi fazekasságról, a székely festékesről, a tulipános ládáról, a kalotaszegi nagyírásosról, a kalocsai hímzésről, a matyóhímzésről, a nemezelésről, de a kékfestésről is, utóbbit az UNESCO 2108-ban felvette az emberiség szellemi, kulturális örökségébe. A kiadvány megtalálható minden újságárus bódéban (15 lejes áron). A magyar nyelvű kiadvány mellett van egy román nyelvű is, ami a bihari román népművészetről szól, ugyanakkor egy-egy magyar hagyományhoz tartozó elem is megjelenik benne, mint például a révi fazekasság.

– Most, hogy mindenkit az otthonmaradásra biztatnak, tudna-e valamilyen online segítséget ajánlani azoknak, akik kézműveskedéssel szeretnék tölteni az időt?

– Pár évvel ezelőtt készítettem egy gyöngyfűző blogot, ahova megközelítőleg száz mintát töltöttem fel, ezek ingyenesen letölthetőek a malabead.blogspot.com címről. Lépésről lépésre le van írva a gyöngyfűzés menete, akár kezdők is használhatják.