Sportlegendák nyomában

2025.01.29. 12:04

A labdarúgás szolgálatában: Rónay Ferenc

Rónay Ferenc neve a két világháború közötti időszakban szorosan összefonódott a NAC csapatával. Tizenhat éven át szolgálta a klubot játékosként, majd edzőként magyar bajnoki címig vezette az együttest.

Jósa Attila

Rónay Ferenc 1900. április 29-én született Aradon. Teljes ifjúsági pályafutását az Aradi MTE csapatában töltötte, húszévesen került át Aradról Nagyváradra, ahol sportolói karrierje mellett villanyszerelőként dolgozott. Az 1930-as évek közepéig, Bodola érkeztéig a csapat legjobb játékosaként volt számontartva. Ezt követően egy évig a Krajovai Craiovan csapatánál szerepelt, majd visszatért a NAC-hoz egy szezon erejéig, végül játékoskarrierjét a Nagyváradi Electricában fejezte be. 

Történelmi találat 

A Román Labdarúgó-szövetséget (FRF) 1909-ben alapították, az első hivatalos válogatott mérkőzésre azonban 13 évet kellett várni. Csak viszonyításképpen, ekkorra a magyar válogatott már több mint 150 mérkőzésen volt túl. Az erdélyi magyar, zsidó és szász származású játékosok tudása, taktikai felkészültsége már a kezdetektől meghatározta a román válogatottat, hiszen ők alkották annak gerincét. Rónay volt a román labdarúgó-válogatott első gólszerzője, miután egyenlített Jugoszlávia ellen a csapat bemutatkozó mérkőzésén Belgrádban, amely az 1922-es Sándor Király Kupának volt a része. 

Románia végül 2–1-re nyerte a mérkőzést a csapatkapitány Aurel Guga góljának köszönhetően, aki a neveket böngészve az egyetlen román volt a csapatban, nem mellékesen a mai Szerbia területén található bánsági Kevevárán látta meg a napvilágot. A román válogatott a következő összeállításban lépett pályára: Ritter (Temesvári Kinizsi) – Szilágyi (Marosvásárhely), dr. Hirsch (Kolozsvári AC) – Jakobi (Kolozsvári Haggibor), Königsberg (Nagyváradi AC), Zimmermann (Temesvári AC) – Guga (Kolozsvári Universitatea), Frech (Temesvári Kinizsi), Schiller (Temesvári Kinizsi), Rónay (Nagyváradi AC), Auer (Aradi MTE). Rónay Ferenc két évvel később tagja volt Románia keretének az 1924-es nyári olimpia labdarúgó-tornáján, de egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára. Összesen 8 válogatott mérkőzésen szerepelt, és 3 gólt szerzett. 

Bár a NAC csapata folyamatosan ott volt a román bajnokság élcsapatai között, nem sikerült bajnoki címet nyernie ebben az időszakban, akkor sem, amikor a Glanzmann, Kovács I. Miklós, Rónay, Bodola, Kocsis támadósor rohamozta az ellenfél kapuját. Rónay játékosként így két ezüstéremmel (1923/24, 1934/35) kellett beérje. Legeredményesebb idénye az 1933/34-es volt, amikor 13 mérkőzésen 12 alkalommal talált az ellenfele hálójába. 

A csatárnak legendás lövőereje volt, egy 1926-ban lejátszott barátságos mérkőzésen a NAC büntetőt kapott, a végrehajtó pedig éppen Rónay volt. A lövése hatalmas erővel süvített a kapu felé, ahol Tzigány kapus már nem tudott időben elugrani a bőrgolyó elől. A labda eltalálta a mellkasát, ami azonnali belső vérzést okozott. Nyilvánvaló, hogy a kapusnak valamilyen korábbi egészségügyi problémája is lehetett, amely a sokk hatására előtérbe került. A kapust azonnal kórházba szállították, megoperálták, de néhány hét szenvedés után elhunyt. A történet szerint az eset után Rónay hosszú időn át nem végzett el egyetlen tizenegyest sem, de egy ideig a visszavonulását is fontolgatta. 

Futballforradalom Váradon 

 

Rónay 1936 augusztusában ült először a NAC kispadján hivatalos mérkőzésen, akkor még a román bajnokságban. Elhivatottsága, innovatív szemlélete és a részletekre irányuló kivételes figyelme tette alkalmassá arra, hogy Észak-Erdély visszacsatolása után a NAC legyen az a klub, amely első vidéki bajnokként megtörje a magyar labdarúgást hosszú évtizedeken át meghatározó Budapest-központúságot. 

A zöld-fehér játékosok a kor szokásait meghaladva nem helyben várakoztak a labdára, hanem eléje mentek, miközben gyorsaságban, erőnlétben és összjátékban is felülmúlták a rivális csapatokat. Rónay figyelme nemcsak a mezőnyjátékosokra terjedt ki, a NAC kapusedzései is évekkel előzték meg korukat. A Nagyváradi AC négy fordulóval a vége előtt biztosította be az 1943– 1944-es bajnoki címét, majd az év mérkőzésének kikiáltott találkozón a Ferencváros ellen is nyert 5–1-re, 13 pontosra növelve előnyét a második helyezett FTC előtt. Rónay a legnagyobb váradi sikerek időszakában is megőrizte szerénységét: „Nincs nálunk semmi titok, kérem. Csak annyi az egész, hogy nyitott szemmel jártunk és ha hibát láttunk, nem dugtuk a fejünket homokba.”

A vádlottak padjáról a román válogatott kispadjára 

A világégés után a Törekvés edzőjeként dolgozott, háború alatti tevékenységét 1945-ben a kolozsvári népbíróság is tárgyalta, de bizonyítékok hiányában felmentették. Váradról a Kolozsvári Dermata cipőgyár csapatához vezetett az útja, amellyel megnyerték a másodosztályú bajnokságot, és feljutottak az első osztályba. Első válogatottsága után 25 évvel, 1947-ben Rónay a kispadról is irányíthatta a román nemzeti csapatot egy mérkőzésen. A román válogatott Bukarestben mérkőzött meg Magyarország válogatottjával október 12-én a Balkán-kupa keretében. A találkozó a magyarok 3–0-s sikerével zárult, a gólszerzők Egresi Béla és Puskás Ferenc (2) voltak. Rónay múltját 1949-ben ismét elővette a kommunista román vezetés és titkosszolgálat, a történetet talán a pandémia által előidézett témahiány miatt 2020-ban a bukaresti Gazeta Sporturilor is tálalta. 

A sportlap által idézett jelentés egy Bukaresti CFR–Bukaresti Armata mérkőzés után készült, a két csapat, a későbbi Rapid és Steaua közötti rivalizálás korai éveiben, amikor Rónay a vasutascsapat edzője volt. A jelentés aláírója Ioan Şoltuţiu, a korszak egyik hírhedt vallatója volt, aki különösen a Lucrețiu Pătrășcanu-ügy vezető nyomozójaként vált ismertté. Pătrășcanut, aki a második világháború után Románia igazságügyi minisztere lett, 1948-ban koncepciózus vádakkal letartóztatták, majd 1954 áprilisában a Jilava börtönben kivégezték. A Şoltuţiu által összeállított akta szerint Rónay „hírhedt fasiszta, aki Horthy megszállása idején a NAC edzője volt, és úgy tűnik, háborús bűnösnek találták, mindenesetre hosszú időre letartóztatták, de mindenféle kegyelemmel megúszta mint nagy labdarúgás-specialista.” Az ellene felhozott vádak között szerepel a kényszermunkások verése és kínzása, zsidók kínzására használt elektromos eszközök építése, valamint zsidó családok gettóba telepítése. Az aktájában az is szerepel, hogy 1947-ben, egy Nagyvárad–Bukaresti CFR-mérkőzés során, a vendégcsapat edzőjeként, megvert egy újságírót és egy kommunista párttagot, majd a vasútállomáson, csapatával együtt, az ügy kivizsgálására kiérkezett rendőrökkel is dulakodásba keveredett. A bukaresti sportnapilap nem ad „feloldozást” a vádakkal kapcsolatban, pedig talán az olvasók számára is fontos részlet lehetett volna, hogy Rónayt nem ítélték el, sőt, a Steaua elődjének kispadján, majd a Rapid edzőjeként is sikert sikerre halmozott a későbbiekben. 

Nagyváradra 16 év után tért vissza szeretett klubjához, amely a háború után számtalan névváltoztatáson ment keresztül. A NAC története, a kommunista hatóságokkal vívott szélmalomharca 1963-ban zárul le végleg, szimbolikus módon Rónay is abban az évben vett búcsút a várostól feleségével együtt, és költözött fiához Marosvásárhelyre. Rónay Ferenc 1967. április 6-án hunyt el, és a marosvásárhelyi római katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!