Boros Péter: A sport prevenció, nem csak szórakozás

Jósa Attila

– Honnan eredeztethető a labdarúgás iránti szeretete?
– Belényesben születtem 1979- ben, a sport iránti érdeklődésem korán kialakult, a helyi Gloria labdarúgócsapata meghatározó szerepet játszott gyermekkorom során. Az első emlékem 1988-ból származik, amikor május 22-én, a Gloria az Érmihályfalvi Unirea ellen játszott egy emlékezetes rangadót a C-osztályban. Már gyermekként is éreztem, hogy a futball több számomra, mint egyszerű szórakozás: ez a szenvedélyem. Bár magam is fociztam, nem lett belőlem labdarúgó. Nagyszalontán játszottam, ahol az ifjúsági bajnokságban négy év után sikerült letaszítsuk a trónról a belényesieket. Akkoriban ez hatalmas eredmény volt számunkra, de hamar rájöttem, hogy a sporthoz közel álló más területeken még hasznosabb tudok lenni.

– Hogyan került a sportújságírás világába?
– Fiatalon elkezdtem cikkeket írni különböző váradi lapoknak, ez az időszak megalapozta azt a szemléletet, hogy a sportban minden részlet számít: a szervezés, a csapatmunka és a szórakoztatás egyaránt. A Bihari Naplónál is dolgoztam külsősként, de a Reggeli Újságnál és egy sor román lapnál is letettem a névjegyem. A nagyobb váltást a 2007-es év hozta meg, amikor titkár lettem a Bihar Megyei Labdarúgó-egyesületnél. Ez február 1-jén történt, szóval amikor ez az interjú megjelenik, 1-2 nap híján „nagykorúnak” számítok majd ezen a területen is. Szerepvállalásom az egyesületnél mindenesetre megmutatta, hogy a sportadminisztrációban is van helye alkotómunkának.

– Milyen feladatokkal találkozott az egyesületnél?
– A legfőbb kihívás az volt, hogy modernizáljuk az egyesületek adminisztratív folyamatait. Abban az időben teljesen analóg módon működtek a dolgok, ami lassított mindent. Az első dolog, amin változtattam, hogy gyorsabbá, hatékonyabbá tegyük a kommunikációt a csapatok és az egyesület között. Szükség volt egy olyan emberre az egyesületnél, aki tartotta a lépést a korral, és nemcsak a faxhoz és a telefonhoz értett, hanem a számítógépez is. 2016 óta megfigyelőként is tevékenykedem második és harmadik ligás mérkőzéseken. Ez egy felelősségteljes szerepkör, hiszen a játék tisztasága és a szabályok betartása az egyik legfontosabb szempont. Helyi szinten is aktívan tevékenykedem, és büszkeséggel tölt el, hogy a megyei labdarúgás szervezési kérdéseiben a csapatok hozzám fordulnak – legyen szó szabályzatokról, értékelésekről vagy más szakmai feladatokról.

– Hogyan érintette a megyei labdarúgást a Covid-időszak?
– A pandémia alaposan megviselte a megyei sportéletet. A 2020-as évben gyakorlatilag minden leállt, és csak 2021 nyarán sikerült újraindítani a mérkőzéseket. Azóta Radu Biteával, a BMLE elnökével lassan, de biztosan újraépítettük a megyei labdarúgó-életet, és ma már büszkén mondhatjuk, hogy a megye csapatai, felnőtt és ifjúsági szinten az országos színtéren is megállják a helyüket.

– Milyen kihívásokkal néznek szembe a megyei csapatok?
– A legnagyobb probléma a finanszírozás. Az 1447. számú kormányrendelet szigorú szabályai miatt jelenleg, ha kiutalnak száz lejt egy önkormányzati pályázat alapján, akkor abból csak 20 lejt lehet költeni különböző tevékenységekre, a többi 80 lejt önerőből kellene hogy biztosítsák ezek a klubok. Ez a kormányrendelet 18 éves lesz 2025-ben. Egy konkrétabb példával élve, a megyei első osztályban például 270 lej egy középbíró tiszteletdíja, 240 lej ez az összeg az asszisztensek és a megfigyelő esetében. Ezt a helyzetet a kormányrendelet úgy szabályozza: 270 lejből egy klub 210 lejt kéne befizessen saját zsebből, és csak 60 lejt tudna az önkormányzat által kiutalt összegből erre költeni. Mi a problémákat nem hallgattuk el; nyíltan beszéltünk róluk, és írásban is rögzítettük, bízva abban, hogy a parlamenti bizottság figyelembe veszi ezeket, és lépéseket tesz a gondok enyhítésére, például az összegek inflációhoz való igazításával. Bár 2023 végén történtek némi módosítások, az alapvető probléma nem oldódott meg.

– Mi lehet a megoldás?
– A sport jövője a magánszektor bevonásában rejlik. Romániában sajnos még nem alakult ki ennek a kultúrája, pedig a sport hatalmas prevenciós szerepet tölt be. Az egészséges életmódot és a közösségi szellemet erősíti, ami hosszú távon mindenkinek előnyös. A politikai döntéshozóknak meg kell érteniük, hogy a sport nem közvetlenül profitot termel, hanem társadalmi hasznot hoz. A legnagyobb probléma az, hogy a román rendszer nem adja meg a támogatás lehetőségét a magánszektor számára, nehéz szponzorokat találni. Sok olyan tehetős cégvezető van, aki inkább saját zsebből támogat egy-két egyesületet vagy sportklubot, azért, mert minél nyilvánosabb az, hogy az adónak azt a 20 százalékát ilyen tevékenységekre fordítja, annál inkább ellenségeket szerez. Csak ismételni tudom magam, a sport egy olyan tevékenység, amelynek megelőző szerepe van, vesszőparipám, hogy építhetünk kórházakat, de az nem prevenció, hanem a már kialakult problémák kezelése. A mai gyermekek zöme az online, virtuális térben mozog, túlsúlyos és különböző egészségügyi problémában szenved, ezen kell változtatnunk, hogy visszatereljük őket a sportok irányába.

– Milyen állapotban van az infrastruktúra a megyében?
– Nagyon rosszul állunk ezen a téren, ameddig nem helyezünk hangsúlyt erre, nem számíthatunk semmi jóra. A megyében nemrég átadott két műfüves pálya, Biharon és a váradi Motorul Stadionban komoly előrelépésnek számít. Egy másik fontos pont az edzőképzés lenne. Ahhoz, hogy előrelépjünk, át kell vegyük azokat a már működő modelleket, amiket más nemzetek sikerrel alkalmaztak. Mindenki a rendszert szidja, de senki nem építkezik alulról. Országos szinten egy egységes koncepció alapján kéne dolgozzanak a műhelyek. Ebben talán lesz változás, a FRF-féle C-licences szakoktatói rendszert úgy változtatták meg, hogy nem csak formalitás lesz azt a papírt megszerezni. Eddig az eredménykényszer volt az elsődleges már a legfiatalabb korosztályoknál is, pedig a bajnoki címeknél fontosabb lenne, hogy hány játékost sikerül kineveljen egy-egy utánpótlás-műhely.

– A legutóbbi helyhatósági választásokon a politikai küzdőtéren is megmérette magát. Fontosnak érzi, hogy a sporttól távol eső terepen is hallassa a hangját? A kettő kéz a kézben jár?
– Ahhoz, hogy ki tudjuk harcolni a labdarúgás számára kedvező döntéseket, ott kell lennünk a pályán. A kispadról vagy a nézőtérről csak figyelhetjük a mérkőzést, de nem tudjuk a végeredményt befolyásolni. A felkérés, amit kaptam, annak is volt köszönhető, hogy látható a tevékenységem és hasznos tagja lehetek a csapatnak.

– Februárban választások lesznek a BMLE-nél, ahol az eddigi vezetőség is ringbe száll. Mit gondol, miért kellene a folytonosság mellett voksoljanak a megyei csapatok küldöttei?
– Az éves közgyűlés február 21-én lesz, ami tisztújító is egyben. Az utóbbi nyolc év, mióta Radu Bitea az elnök, jelentős változásokat hozott. Régebben csak 2-3 meghatározó klub létezett, valamint néhány vidéki bázis, mint például Szalonta vagy Érmihályfalva. Mára azonban minden kisebb klub hozzájárulhat a fejlődéshez. Nagy lépéseket tettünk, és sokat segítettünk a csapatoknak. Különösen emlékezetes az a két és fél éves időszak, amikor Herman Sándor kollégánk révén sikerült magántőkét bevonnunk, amely lehetővé tette az utánpótláscsapatok költségei egy részének finanszírozását. Ennek eredményeként háromszorosára nőtt a részt vevő csapatok száma. Sajnos ezen források mozgósítása azóta nem volt lehetséges, és a megyei tanács sem indított új pályázatokat. Pedig fontos lenne, hogy a politikai vezetők megértsék: nem a mi érdekeinket támogatják, hanem a jövő generációját, az ifjúságot. A jövő szempontjából kulcsfontosságú a stabilitás és a folytonosság, hogy a megkezdett fejlődési irányt továbbra is sikeresen képviselhessük. Ha sikerül megőrizni és megerősíteni az eddigi eredményeket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hosszú távon is hozzájárulunk az ifjúság fejlődéséhez és a Bihar megyei labdarúgás sikeréhez.